„Volt csapatmenedzser, aki sírt, mert a reptéri sztrájk miatt nem jutott el a tornára” – a Bardolino Champions Cup főszervezője, Giuseppe Apolloni
Tizenkettedik alkalommal rendezték meg az olaszországi Garda-tó partján a Bardolino Champions Cupot, a legszínvonalasabb U10-es nemzetközi futballtornát. Az esemény főszervezőjével, Giuseppe Apollonival és alapítótársával, a debreceni Olasz Focisuli vezetőjével, Hegedűs Gáborral beszélgettünk.
Nincs néző, akinek ne tűnt volna fel az olaszországi Garda-tó partján rendezett Bardolino Champions Cupon a fáradthatatlan úr rózsaszín pólóban, aki reggeltől késő délutánig szinte le sem ült: bemondta az újabb meccseket, jelezte, amikor öt, valamint egy perc volt hátra az adott összecsapásból, és folyamatosan sürgette a csapatokat, hogy mielőbb hagyják el a pályát, vagy éppen jelenjenek meg a gyülekezőponton. Ő Giuseppe Apolloni, a legszínvonalasabb U10-es nemzetközi futballtorna alapítója és főszervezője, aki a viadal igazi motorjaként ügyelt a részletekre is, hogy minden úgy menjen, ahogy eltervezték.
A torna második napján rövid interjúra el tudtuk csípni, az Utánpótlássportnak kezdetekről beszélt.
„Tizenkét évvel ezelőtt rendeztük meg először a tornát, amelynek alapfeltétele volt, hogy legalább három-négy külföldi csapat részt vegyen rajta – ettől nevezhetjük nemzetközinek. Az első években Hegedűs Gábor rendre több magyar, román és szlovák együttest hozott, úgyhogy elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy el tudott indulni a Bardolino Champions Cup.”
Érdeklődtünk, miért pont az U10-es korosztályra esett a választása.
„A pálya méretéből fakadóan előnyös ez a korcsoport, így három meccset tudnak egyszerre játszani a gyerekek, ugyanis ők még hét a hét ellen játszanak. A másik szempont az volt, hogy a nyolc-kilenc éves srácokat biztosan elkísérik a szülők, ami azt jelenti, tele van a lelátó. Azt szoktam mondani,
ezért is döntöttem úgy, hogy nekik csinálunk tornát.
Az ilyen nagyszabású események jelentős költséggel járnak, rákérdeztünk, miből tudják kigazdálkodni a kiadásokat.
„A költségvetésünk mindössze öt százalékát adja a városi önkormányzat, illetve a pályát is használhatjuk. Az összes többi pénzt a szponzorok teszik össze, amiért nagyon hálásak vagyunk nekik. Rengeteg támogatónk van Bardolinóban.
Apolloni elmesélte, hogy az idén fordult elő először, hogy egy csapat nem érkezett meg a tornára.
„A Manchester United és a City is elfogadta a meghívásunk az idei viadalra, ám egyik csapat sem jutott el Olaszországba. Manchesterben sztrájkoltak a repülőtéren, másképpen pedig lehetetlen volt egy nappal a kezdés előtt ideutazni. Nagyon sajnáltam, két óriási klubról van szó, de az nagyon jólesett, hogy
Ebből látszik, milyen fontos neki is a tornánk.”
De vajon miért lett ennyire fontos? Hogyan érik el, hogy évről évre szinte minden európai topklub igent mond nekik?
„Azt hiszem, ennek több eleme van. Egyrészt jó időpontban rendezzük a tornát: a szezon végén, sok helyen pedig már le is zárult az évad. Másrészt azért is vonzó a Bardilino Champions Cup, mert a nagy csapatok itt meg tudják mutatni a játékosaikat, az itt feltűnt gyerekeket pedig nagyon gyorsan leigazolják. Továbbá az is lényeges, megnézhetik a legnagyobb riválisaik legjobbjait, ugyanis nálunk az a szabály, hogy minden együttesnek a legerősebb összeállításában kell jönnie.”
A főszervező elárulta, van egy nagy álma a jövő évre.
A nemrég elhunyt, szintén argentin és futballkedvelő Ferenc pápától három hónapja kaptunk levelet, amelyben gratulált a munkánkhoz. Ez a legnagyobb elismerések egyike.”
Kíváncsiak voltunk arra is, hogy mit gondol a nemzetközi tornák hasznosságáról a Bardolino Champions Cup másik alapítója, Hegedűs Gábor, a debreceni Olasz Focisuli vezetője, aki harmincöt éve dolgozik az utánpótlásfutballban, és a mai napig sorra járja csapataival a külföldi viadalokat.
„A nemzetközi tornák egészen mást tesznek hozzá a gyerekek fejlődéséhez, mint a bajnokságok. Míg utóbbiakat a stabilitás és a kiszámíthatóság jellemzi,
és extrém versenyszituációban tesztelik a tudásukat, hiszen rövid idő alatt rendeznek több mérkőzést, ami mind fizikailag, mind mentális megterhelő, valamint gyorsabb reakcióra és döntéshozatalra van szükség. Továbbá új stílusú ellenfelekkel lehet megismerkedni, alkalmazkodni kell az eltérő kultúrákhoz, úgyhogy mindenképpen sok tanulsággal járnak ezek a megméretések. A hazai edzésmunkát pedig a kint látottak alapján lehet módosítani.”
Hegedűs elmondta, hogy a tornák a futball mellett a nevelésről is szólnak.
„Amikor két-három napot együtt töltünk a gyerekekkel, az edzői szerepet kibővítve tanítanunk is kell őket. Például éppen pénteken utazunk Velencébe egy tornára: nem kérdés, hogy a Szent Márk térről, a Dózse-palotáról, a Sóhajok hídjáról vagy a Canale Grandéról is beszélni fogunk nekik, amikor ott járunk. A közös programok építik a csapatot, ugyanúgy, ahogy a közös sikerek és kudarcok. Természetesen a kulturális ismeretek átadása mellett ezeket az időszakokat kihasználjuk a játékosprofil kialakítására is.
A magyar szakember a Bozsik-program elindításában is fontos szerepet töltött be. Természetesen van véleménye annak jelenlegi működéséről.
Dr. Mezey Györggyel, Both Józseffel és az akkori szakmai vezetőkkel. Azt gondolom, jól működő programot hoztunk létre, amelynek egyes elemei idővel eltűntek. Érdemes elgondolkozni azon, hogy mennyire motiváló, ha hat éven keresztül ugyanazokkal az ellenfelekkel játszanak a gyerekek. Emellett a D-szintű (grassroots) klubok némelyike egyáltalán nincs a helyén, évek óta sokgólos győzelmeket aratnak, de nem sorolják feljebb azokat. Nem az eredményt akarom kiemelni, bár azt csak jó szakmai munkával lehet elérni. Hiányolom, hogy nem vizsgálják, mi történt az elmúlt években, és nem az alapján osztályozzák az egyesületeket. Mi az Olasz Focisulinál ezek miatt döntöttünk úgy, hogy sok nemzetközi tornán igyekszünk részt venni, szeretnénk, hogy igazi kihívásokkal találkozzanak a játékosaink, szakembereink pedig nemzetközi ismeretekkel gazdagodjanak, illetve ismerjék meg a trendeket. Érdekességként megjegyzem, hogy jelenleg a tizenkét-tizenhárom évesek közül körülbelül húsz korábbi növendékünk focizik valamelyik akadémián, a legtöbben Debrecenben.
A Bardolino Champions Cupon Európa legjobbjait látva a hazai utánpótlás jelentős lemaradása a korábbinál is egyértelműbbé vált, felvetődött a kérdés, miben kellene a legtöbbet fejlődni.
A rendszerszintű szemlélet, a képzési minőség és az intenzitás az, amiben nagyobb lemaradás mutatkozik a spanyol, holland vagy olasz utánpótláselithez képest. Ráadásul nagyon nívós nemzetközi tornákra járnak a legerősebb csapatok minden korosztállyal. Csak egy példa: a Feyenoord az U10-es korosztállyal évente huszonhat tornán vesz részt. Továbbá probléma egy részét abban látom, hogy az edzőképzésen tanítottak nincsenek átültetve a gyakorlatba. A klubok zöménél nincsenek meg azok a tapasztalt, ezekre az alsóbb korosztályokra szakosodott módszertani vezetők – külföldön a szakmai igazgatók mellett ez a pozíció is létezik –, akik kialakítanák a klubfilozófiát, az egységes képzési rendszert, a „bibliát”. Az akadémiákra a C- és D-szintű klubokból kerülnek a játékosok, és ugyan széles a bázis, hiányzik az a sokoldalú tudás – és annak átadása, megosztása –, amivel minőségi programot lehetne létrehozni az utánpótlás számára.”
(Kiemelt képünkön: Giuseppe Apolloni, a Bardolino Champions Cup főszervezője Forrás: Barolino Champions Cup)
