Nagy lendületet kaphat hazánkban a gyeplabda

Kis létszámú, de annál lelkesebb utánpótlása van Magyarországon a gyeplabdának, amelyről a hazai szövetség elnökével, Zsoldos Andrással beszélgettünk.

Május közepén a nemzetközi gyeplabdasport magas rangú képviselőivel egyeztettek a Magyar Olimpiai Bizottság vezetői kedden a szervezet budapesti székházában. A találkozón részt vett Gyulay Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke és Fábián László MOB-főtitkár, aki Marcos Hofmant, az Európai Gyeplabda Szövetség első emberét, a sportág nemzetközi szervezetének alelnökét, Tom Pedersen-Smith kontinentális stratégiai és fejlesztési igazgatót, valamint a magyar szakszövetség elnökét, Zsoldos András MOB-tagot, Ferenczi Ferenc alelnököt, Zsoldos András Péter főtitkárt és Ferenczi Zsolt nemzetközi irodavezetőt, női szövetségi kapitányt fogadta.

A megbeszélés alapja az együttműködés volt, mivel a nemzetközi és az európai szövetségi is támogatja a kisebb országok fejlődését, amelyekben a gyeplabda kevésbé népszerű.

Ha már népszerűség: a sportágnak világszinten két milliárdos a becsült nézőtábora, de a teljes képhez hozzátartozik, hogy a földrajzi régiók szerint nagy eltéréseket figyelhetünk meg. Indiában nemzeti sport a gyeplabda, de Pakisztánban is rendkívül népszerű, és az európai térségben is találunk olyan országokat, amelyben magas szinten űzik, sőt: a legutóbbi olimpiai bajnok (2024) a holland nemzeti csapat lett, előtte pedig a belgák ünnepelhettek. 2016-ban az argentinok értek fel a csúcsra, míg 2008-ban és 2012-ben a németek nyertek az ötkarikás játékokon. Az olimpiai programban 1908-ban debütált a gyeplabda, azóta 1912 és 1924 kivételével minden alkalommal bekerült.

Magyarországon az első gyeplabdameccset 1907-ben játszották, bemutató jelleggel, amit a korabeli sportújságok nem tudtak hova tenni. A beszámolók inkább negatív hangnemben írtak a labdarúgó-mérkőzés után megrendezett meccsről, míg a közönségből többen állítólag „patkányütögetésnek” gúnyolták a játékot. Ennek ellenére két évvel később az első hivatalos gyephokimeccset is lebonyolították,

1924-ben pedig megalapították a Magyar Gyephockey Szövetséget, a mai nevén Magyar Gyeplabda Szakszövetséget, ami tavaly volt százéves.

„1967-ben mentem le először gyeplabdapályára, az egyik osztálytársam édesapja toborzott. A Költő utcai sporttelepen ismerkedtünk a játékkal, a másik bázis a Márvány utcai általános iskolában volt. Akkoriban saját kispályás bajnokságunk volt, és fokozatosan fejlődtünk, nagyon megszerettük, a visszavonulásom után még öregfiúk-csapatot is alakítottunk, amellyel még világkupán is jártunk. Később edző lettem, majd bekerültem a szövetségbe – mondja az Utánpótlássportnak az MGYSZ-ben 2018 és 2022 között alelnökként/ügyvezetőként, azóta pedig elnökként dolgozó Zsoldos András. – A hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években szépen lépkedett előre a sportág, a kilencvenesben viszont a privatizációk hatására az egyesületek sorra megszűntek. Ezt követően – bő tíz éve – az utolsó pályánk is eltűnt, nehéz helyzetbe került a sportágunk. Már az elődeim is rengeteget harcoltak, hogy legyen egy komoly, műfüves gyeplabdapálya Magyarországon, de nem jártak sikerrel. Élő fűben nem is gondolkodhattunk, hiszen annak olyan gondozásra van szüksége, amit lehetetlen a forrásaink alapján fenntartani. Emiatt jóideje bérelt helyszíneken rendezzük a meccseinket, ami borzasztóan nehéz, ráadásul az MLSZ (Magyar Labdarúgó Szövetség – a szerk.) a saját pályáira nem engedte a gyeplabdavonalak felfestését, így még inkább beszűkültek a lehetőségeink.”

Hazánkban a gyeplabda iskolai sport, jó pár éve már a diákolimpiai programban is megtaláljuk, a bázis alapját azok a fiatalok képezik, akik sulis körülmények között játszanak.

„Elsősorban a budapesti iskolák alkotják a hátteret, amelyekben egyesületek is működnek, ilyen például a soroksári Grassalkovich Antal Általános Iskola, a kőbányai Szent László Gimnázium vagy a Fasori Evangélikus Gimnázium, és a sort még lehetne folytatni, de igyekszünk nyitni a vidéki iskolák felé is, hogy lépjenek be ebbe a rendszerbe.

A koronavírus után majdnem nulláról kellett folytatni az építkezést, de nem hagytuk magunkat, és újra évről évre növekszik a létszámunk.”

A magyar bajnokság legutóbbi kiírásában a férfi NB I-ben hat, a nőiben három csapat indult, míg a korosztályos (U12, U14, U16, U18) versenyeken kategóriánként két-három együttes mérette meg magát. Eközben a válogatottak sem pihennek, idén januárban az U21-es nemzeti csapatunk bronzérmet szerzett a B-divíziós Európa-bajnokságon.

Az elmúlt hetekben olvashattunk róla, hogy a hazai sportirányítás segítene a sportágnak, és már tervezési fázisban van a szabványméretű és aszerinti kialakítású, hivatalos pálya megépítése a dunavarsányi olimpiai központban. Zsoldos szerint ez rengeteget jelentene a sportág népszerűsítésének és fejlődésének.

„Az elmúlt években használt pályák nemzetközi mérkőzésre nem alkalmasak, válogatott szinten még a felkészülést sem lehet megoldani Magyarországon. Ez jól mutatja a helyzetünket; addig, amíg nem lesz itthon nemzetközi szintű versenypálya, addig nem tudunk előrelépni. Európa alsó-középmezőnyéből lehetetlen így elmozdulni. Teremben jobbak a lehetőségek, de a nagypályás szakág a kiemelt ág, ebben kellene fejlődnünk.

Ha a válogatott fejlődik, akkor a sportágunk vonzereje is nőne a fiatalok esetében. Össze sem lehet hasonlítani a gyeplabda népszerűségét a sportág nagyhatalmaival, amiben mi, vezetők is biztosan hibásak vagyunk, de az új pályával még színvonalasabb, komolyabb eseményeket tudunk majd rendezni, ami a média érdeklődését is felkelti. Ez láncreakció, bízom benne, hogy minél hamarabb beindul!”

(Kiemelt képünk forrása: MGYSZ)