Lehet-e sikeres a magyar utánpótlás budapesti elitklubok nélkül?

Kikoptak a budapesti játékosok a korosztályos asztalitenisz-válogatottakból, és eltűnőben vannak az egykori kiváló nevelőműhelyek. Adódik a kérdés: hol folyik manapság minőségi nevelőmunka a fővárosban? És vajon milyen jövőképe lehet a hazai pingpongsportnak, ha teljes mértékben leépül a sportági élet Budapesten?

Mint arról beszámoltunk, kihirdették az ifjúsági és a serdülőválogatott keretét a közelgő, ostravai korosztályos Európa-bajnokság előtt. Feltűnő, hogy a 14 fős névsorban mindössze egy budapesti játékost (Fegyver Zsófiát a KSI-ből) találunk, miközben tavaly nyolc, két évvel ezelőtt pedig még kilenc fővárosi fiatal utazhatott az utánpótlás Eb-re. Arról nem is beszélve, hogy a korábbiakban hagyományosan budapesti egyesületek adták a válogatottak gerincét.

(Hozzátartozik a teljes képhez, hogy három ígéretes, Budapesten nevelkedett fiatal is hiányzik a válogatottból, miután az U13-as Európa-ranglistát vezető Fazekas Lizettet és az egyaránt serdülő Eb-bronzérmes Barcsai Sophie-t és Varga Botondot is kitette a szakvezetés a keretből.)

„Hosszú éveken, évtizedeken keresztül a hazai három legkiemelkedőbb utánpótlás-nevelőműhely egyaránt Budapesten működött: a lányoknál a Statisztika, míg a fiúk mezőnyében a BVSC és a KSI volt az etalon, és sorban nevelte a tehetséges és eredményes játékosokat – kezdte Herendi Iván, a BVSC korábbi szakosztály-igazgatója, aki emellett hosszú éveken át a szövetség elnökségi tagjaként, a fiúszakág vezetőjeként, illetve szövetségi edzőként is tevékenykedett. –

Minden jel arra mutat, hogy a központi sportiskolások a továbbiakban már azt a kiemelt szerepet nem fogják tudni betölteni a hazai utánpótlásban, mint amit korábban kivívtak maguknak az eredményeikkel. A fent említett három klub közül a BVSC az egyetlen, amelyik pillanatnyilag még tartja magát. Tudni kell, hogy az elmúlt húsz-harminc évre visszatekintve egyértelműen a Szőnyi útiaké volt a legeredményesebb férfiszakosztály, nemcsak felnőtt-, hanem utánpótlásszinten is. Nagyjából öt évvel ezelőtt a klubon belül a szakosztály vezetése kicserélődött, illetve a klubtámogatása is csökkent, és a huszonhatszoros bajnok felnőttcsapat szétesett, visszazuhant egészen az NB III-ig, és sajnos mintha elsősorban úgynevezett tagdíjbeszedő szakosztállyá alakult volna a BVSC műhelye. A klubvezetés elvárása domináns mértékben a minél nagyobb létszámmal való foglalkozás felé tolódott a kiemelkedő eredmények elérésével szemben. Ezáltal pedig a teljes korosztályi vertikumra vonatkozó utánpótlás-nevelőmunka eredményessége is visszaesett.

A korábbiaktól eltérően már lányokkal is elkezdtek foglalkozni.”

A közelmúltban befejeződtek az idei utánpótlás-csapatbajnokságok, az U19-es, az U15-ös és az U13-as korosztályban egyaránt. Összesítve az eredményeket, a BVSC és KSI szerepelt a legjobban, és gyűjtötte a legtöbb érmet ezeken a csb-ken. Herendi kiemelte, hogy eközben viszont az a furcsa helyzet állt elő, hogy

„Azt gondolom, ez így nem elfogadható, semmiképpen nincs rendjén – folytatta Herendi – Továbbá még egy adalék, egy elszomorító statisztika az idei utánpótlás-csapatbajnokságokkal kapcsolatban: a legfiatalabb korosztályban, az U13-asoknál a fiúk között csupán kettő (BVSC, KSI), míg a lányoknál egyetlen budapesti klub (KSI) volt a résztvevők között. Az U13-as fiúk viadalán összesen öt fővárosi játékost lehetett megszámlálni, miközben ha néhány évtizedet visszaugrunk az időben, 1980-ban például a budapesti újonc csapatbajnokságon a különböző fővárosi klubok összesen hetven együtteséből még

Ezt azt jelenti, hogy az akkorihoz képest mára a három százalékára esett vissza a fiúk között az indulói létszám –

Már csak ez az összehasonlítás is megmutatja, hogy hatalmas problémák tapasztalhatók a piramis legalján, a legfiatalabb korosztályokban. Különösképpen sajnálatos, hogy azokat a szakmai elképzeléseket, amelyek éppen ennek a helyzetnek az orvoslására irányultak volna, a szövetség jelenlegi vezetése nem támogatta, pedig a Berczik Zoltán-programegyüttes keretében megfogalmazott Pingpong Palánta-program a sportág egyik legfontosabb eleme lenne a minél sikeresebb jövő érdekében.”

Az elmúlt évtizedekben több jelentős budapesti egyesület, így például a Postás, a Spartacus és Ganz-MÁVAG is megszűnt, egytől egyig pótolhatatlan űrt hagyva maguk után. Amely már csak annak fényében sem örömteli, hogy az asztaliteniszsport itthon a vívás után a második legeredményesebb sportág, ami a felnőttvilágbajnoki érmek számát illeti, ehhez képest most különösen méltatlan helyzetben van a honi pingpongélet.

Utólag végül a BVSC – egyetlen budapesti klubként – is helyet kapott ezen a listán. Az, hogy sajnos nem az egzakt teljesítmények, hanem más tényezők is befolyásolják azt, hogy kit támogat a szövetség, a szakemberek motivációjára sincs jó hatással – különösen úgy, hogy a szakosztályok gyakran egyébként is komoly anyagi problémákkal küzdenek.”

Mindezek fényében felvetődik a kérdés: hogyan fest a jövőkép? Ha ez a tendencia folytatódik, minden bizonnyal nem túl fényesen…

(Kiemelt kép forrása: BVSC-Zugló)