Ritmikus gimnasztika: előrelépett az utánpótlás – de vajon mekkorát?

Jól szerepeltek a korosztályos ritmikus gimnasztikázók az elmúlt hetekben lezajlott junior-világversenyeken. Az egy hónapja megalakult önálló sportági szakszövetség elnökével, Bencze Györggyel beszélgettünk a hazai rg-s utánpótlás helyzetéről, a javuló nemzetközi eredmények hátteréről.

Sűrű időszakon vannak túl a hazai juniorkorú ritmikus gimnasztikázók, ugyanis júniusban előbb Tallinnban korosztályos Európa-bajnokságot, majd a múlt héten Szófiában világbajnokságot rendeztek nekik. A bulgáriai vb programja vasárnap két magyar érdekeltségű szerenkénti fináléval ért véget: Örvendi Regina labdával, míg az együttes kéziszercsapat (Jenei Lívia, Hagymási Lora, Kachovetz Kinga, Németh Berta, Péter Panna és Ritter Lora) öt buzogánnyal zárt a nyolcadik helyen. Korábban a team-versenyben – amelyben négy egyéni és két csapatgyakorlat alapján hirdetnek végeredményt – a kilencedik helyet szerezték meg a mieink, illetve az együttes kéziszercsapat összetettben szintén kilencedik, míg Vukmir Elena szalaggal tizedik lett. Tehát, a világbajnokságon egyéniben és csapatban is nagyszerű helyezéseket gyűjtöttek be a versenyzők.

Előtte hasonlóképpen jól alakult az észtországi junior Eb is, amelyen a már említett együttes kéziszercsapat öt karikával az ötödik helyen végzett, öt buzogánnyal és összetettben kilencedik lett. A karikával elért ötödik helyezés egyébként 2007 óta a legjobb magyar eredmény volt a junior Eb-ken.

– mondta Bencze György, a Magyar Ritmikus Gimnasztika Szakszövetség elnöke. – Nyilván, most is látunk még hibákat, javítandó területeket, de az is látszik, hogy egyértelműen előreléptünk. Ami elsősorban abban tetten érhető, hogy most már nem olyan kérdések vetődnek fel, hogy vajon bejutnak-e a versenyzőink a döntőbe az adott világversenyen, mert ez már szinte biztosra vehető, hanem már arra kell figyelnünk, hogy a mieink aztán hányadik helyen végeznek abban a fináléban. Ez mindenképpen előrelépés, méghozzá nem is csekély.

A juniorvébén résztvevő több mint hetven nemzet között a tizedik helyen zártunk, ami ugyancsak nagy fegyvertény.

A szövetségi elnök hangsúlyozta, ebben a sportágban a juniorok – vagyis már a felnőttmezőny előszobájában járó fiatalok – még jóformán gyerekek, lévén csak tizennégy-tizenöt éves lányokról beszélünk.

„Nekik kellene komoly téthelyzetben, nyomás alatt teljesíteni, és lehetőleg rontás nélkül bemutatni a gyakorlatukat, ami önmagában roppant nehéz feladat – folytatta az MRGSZ első embere. – A fent említett remek eredményeket egyébként úgy sikerült elérnünk, hogy a  juniorok esetében soha nem az volt a végcélunk, hogy a saját korosztályukban nagyot alkossanak és brillírozzanak. Ezek az évek elsősorban annak a jegyében telnek, hogy felkészítsük őket a felnőttpályafutásukra, és megalapozzunk annak a lehetőségét, hogy aztán a „nagyok” mezőnyében is sikeresek tudjanak lenni. Ebben a tekintetben is jól állunk, mert

Bencze hozzátette, az ígéretes egyéni versenyzők mellett viszont a sikeres együttes kéziszercsapat felépítése és menedzselése már jóval bonyolultabb kérdés.

„Az öt plusz egy főből álló csapat elsősorban akkor tud sikeres lenni, ha annak a tagjai sokáig együtt vannak, és együtt is tudnak maradni. Elkezdik a lányok hét-nyolc évesen ezt a sportágat, és onnantól kezdve végig együtt csinálják, és járják végig a ranglétrát, méghozzá úgy, hogy közben felnőnek, kisgyerekből kamasszá válnak, és időközben mindenkinek megváltozik az élete, és gyakran előfordul, hogy ebben az időszakban néhányan abbahagyják a sportolást. Ilyen körülmények között kell egyben tartani a csapatot, ami viszont az alapja annak, hogy sikeres együttest tudjunk felépíteni.

Hangsúlyozta, a hazai versenyeken is igyekeznek olyan feltételeket teremteni, amely segíti a nemzetközi eredményességet is, éppen ezért szeretnék visszahozni, hogy az itthoni viadalokon is újra legyenek szerenkénti döntők.

Közhelynek hangzik, de így van: a fináléban mindig egy új verseny kezdődik, ami teljesen más mentális hozzáállást követel meg, hiszen ami addig történt, az olyankor már nem számít. A szerenkénti döntőknek az a különlegessége, hogy arra a másfél perces – csapatban két és fél perces – gyakorlatra kell maximálisan odafókuszálni, és a csúcsformát hozni. Itt kicsit más felfogásra van szükség, mint összetettben, ahol adott esetben megvan a lehetőség a hibázásra.”

A sportág kifejezetten sikeres időszakát éli az elmúlt években, nemcsak korosztályos, hanem felnőttszinten is. A hazai rg-sport első számú sztárja a vb-bronz- és Eb-ezüstérmes Pigniczki Fanni, aki az elmúlt két olimpiára, Tokióba és Párizsba egyaránt kijutott, és a francia fővárosban egyéni összetettben elért 12. helyével 1988 óta a legjobb marad eredményt érte el. Egyébként Pigniczki előtt legutóbb 2000-ben volt magyar ritmikus gimnasztikázó ötkarikás játékokon.

Pigniczki Fanni révén húsz év után jutott ki újra olimpiára magyar ritmikus gimnasztikázó, valamint Fanni a tavalyi, hazai rendezésű Eb-n is sporttörténelmi sikert ért el az egyéniben nyert ezüstérmével. Ezek mind olyan sikerek, amelyek mérföldkövet jelentenek, és a szakmai munka minőségét jelzik. Rendkívül sokat jelent, hogy Pigniczki személyében most van egy ilyen kimagasló alakja a sportágnak, aki igazi példaképe lehet sok kislánynak.

Májusban mi is beszámoltunk róla, hogy a Magyar Torna Szövetségből kiválva megalakult az Magyar Ritmikus Gimnasztika Szakszövetség.

Ezzel az adminisztratív döntéssel igazából csak hivatalos formát öntött a különlétünk. Annyiban viszont továbbra is kötődünk a MATSZ-hoz, hogy a nemzetközi szövetségnek – amely a tornát és az rg-t is magában tömöríti – csupán egyetlen magyar tagszervezete lehet, amely továbbra is a Magyar Torna Szövetség lesz, így az Eb-kre és vb-kre való nevezés a jövőben is a MATSZ-on keresztül fog végbemenni. Egyébként az önálló MRGSZ létrejötte a sportolók mindennapjaiban nem hoz semmilyen változást, a szakmai munka a továbbiakban is ugyanabban a struktúrában zajlik, mint eddig.”

A sportági fejlődést látva a ritmikus gimnasztikázóknak nagy reményeik lehetnek a következő olimpiai ciklus(ok)ban.

„A tokiói olimpiára Pigniczki Fanni az utolsó pillanatban, az utolsó elcsíphető kvótával sikerült kijutni, míg a párizsi kijutás kiharcolása jóval simább volt, és már hamarabb összejött. Joggal bízhatunk benne, hogy Los Angelesben is ott tud lenni, és egyedülálló módon akár a harmadik olimpiájára is kijuthat.

(Kiemelt képen: Örvendi Regina Forrás: MATSZ)