Tájfutás: népes és eredményes a hazai bázis

A junior-vb-n látott remek magyar szereplés után a Magyar Tájékozódási Futó Szövetség elnöke, Kovács Balázs nyilatkozott az Utánpótlássportnak a múltról, a sportág ikonikus alakjairól, az eredményesség hátteréről, a hazai helyzetről és a jövőbeni tervekről.

Kiválóan szerepelt a magyar válogatott a tájékozódási futók Olaszországban megrendezett junior-világbajnokságán. A küldöttségünk összesen négy érmet szerzett: a sprint mixváltó (Mikes Janka, Csoboth Mihály, Csoboth Márton és Máramarosi Rita) hajszállal lecsúszva a második helyről harmadikként zárt, ezután Máramarosi középtávon ezüst-, hosszútávon pedig bronzérmet szerzett, Csoboth Márton pedig középtávon a legjobbnak bizonyult. Ezek mellett még számos értékes helyezéssel büszkélkedhettek a csapat tagjai, akik közül az említetteken kívül többen is pódiumra állhattak, a sportágban ugyanis a díjátadó alkalmával az adott szám első hat helyezettjét szólítják ki.

Máramarosi a junior-vb-ken 2022 óta immár nyolc medáliánál tart (3 arany, 3 ezüst, két bronz elosztásban), a világbajnoki címet szerző Csoboth pedig 2023 után a második első helyét ünnepelhette július elején.

„A juniorvébé előtt nem vertük nagy dobra, de bevallom, számítottunk rá, hogy ehhez hasonló szép eredmények várhatnak ránk – mondja a honlapunknak a Magyar Tájékozódási Futó Szövetség elnöke, Kovács Balázs. – Ez azoknak, akik folyamatosan követik a sportágunkat, nem biztos, hogy meglepő, hiszen az elmúlt években a legnagyobb örömünkre stabilan hoztuk az ehhez hasonló jó szereplést. Ha 2018-ig visszanézzük az esemény helyezéseit, Marciéval együtt négy egyéni aranyérmet (Csoboth diadalát megelőzően 2023-ban Máramarosi Rita, 2022-ben Bujdosó Zoltán, 2018-ban pedig Gárdonyi Csilla ünnepelhetett első helyet – a szerk.) jegyezhetünk fel, ráadásul négy különböző sportoló szerezte meg ezeket, vagyis

Arra nagyon figyelünk, hogy ne apadjon a bázis, hanem fenntartsuk, sőt növeljük a létszámot. A szövetségben – az állami támogatáson felül – belső forrásokból edzői támogatási rendszert alakítottunk ki, ezzel is motiválva a szakembereket a teljesítményük, eredményeik alapján. Azt hiszem, ez a tudatos munka sok másik, nem olimpiai sportágtól különböztet meg minket hazánkban. Ezt az építkezést igazolják a korosztályos eredményeink.”

A sikeres szereplés azonban az emlegetett elmúlt éveknél jóval visszább nyúlik, a sportágnak több legendás alakja is van. Közülük kettőt ki is emelnénk: Oláh Katalin a tájfutás egyetlen hazai kétszeres felnőttvilágbajnok versenyzője, a 2021-ben elhunyt Monspart Sarolta pedig 1970-ben (amikor a Magyar Tájékozódási Futó Szövetség megalakult) a tájfutó-vb-n már váltóezüstérmet szerzett, két évvel később pedig első magyarként szerzett az eseményen aranyat. Ezt követően is számos kiemelkedő eredményt ünnepelhetett, ráadásul maratonfutásban és sífutásban is extrát nyújtott, a tájfutásban pedig szakemberként is tevékenykedett, 1980 és 1990 között a magyar válogatott szövetségi kapitánya volt. Számos díjjal tüntették ki, 2020-ban a Nemzet Sportolója lett – elsőként képviselhette a nem olimpiai sportágakat a 12 tagú testületben. A reflektorfény tehát korábban is rajta volt a tájfutáson, a népszerűség pedig a mai napig tart.

„A sportágunk az ismertségét Monspart Sacinak köszönheti. Szomorú, hogy egy kullancsfertőzés törte ketté a pályafutását, de ebből is felállt, majd másokat a sportolásra buzdító karriert épített; nagyon tiszteljük, példás életút az övé. A kétszeres világbajnok Oláh Kati szintén kiemelkedő alakja a tájfutásnak, ő a kilencvenes években volt a csúcson, majd fokozatosan elkezdtek érkezni a korosztályos sikerek is. Rengeteget teszünk azért, hogy a közösségi médiában is minél több embert érjünk el, de szerencsére nem panaszkodhatunk a bázisunkra: versenyengedéllyel rendelkező sportoló nagyjából 2500 van hazánkban, körülbelül 4000-en pedig rendszeres résztvevői az eseményeinknek. A 2500-ból több mint 800 húsz év alatti, vagyis utánpótláskorú. Érdekes a korfánk, mondhatni v-alakú, ugyanis sok szenior korú, vagyis negyven feletti versenyzőnk is van, míg a húsz-harminc év közötti sportolókból a kelleténél kevesebb. Ők valószínűleg munkakezdőkként, családalapítókként extrán le vannak terhelve, amibe nem mindig fér bele a tájfutás. Azt viszont fontos kiemelni, hogy a hobbiszint és a rekreációs oldal is jelentős az esetünkben, ami által szerencsére sokan beleszeretnek ebbe az egyébként összetett sportba. Ez az egyik legnagyobb vonzereje szerintem, hogy nemcsak a fizikai, hanem a mentális képességre, élességre is szükség van menet közben.”

 

De vajon milyen a sportág kapcsolata az atlétikával?

„Örömmel mondhatom, hogy nincsen rivalizálás, a sportági szövetségek jó kapcsolatban állnak egymással, ráadásul

Elszipkázni nem akarjuk az atléták képviselőit, de gyakran előfordul, hogy a kettőt párhuzamosan műveli az adott fiatal, ilyen például a már emlegetett Máramarosi Rita is, aki például idén megnyerte a terepfutó országos bajnokságot. De a maratonisták között is számos tájfutót találunk.”

Kovács elmondása szerint a tájfutás világhetén, májusban a nemzetközi szövetség kezdeményezésére az MTFSZ is számos rendezvényt tart, az ország több pontján is tart a helyi egyesületek segítségével népszerűsítő eseményeket; ezen a toborzón tízezer fölötti létszám szokott részt venni. Ezen kívül hazánkban ötven helyen találunk állandó pályát, qr-kódos pontokkal, applikációval, amit bármikor, bárki kipróbálhat. Tavaly felnőtt Európa-bajnokságot rendezett hazánk, idén augusztusban pedig a paraszakág világbajnokságának ad otthont Magyarország és Szlovákia, 2027-ben pedig Veszprémbe költözik majd a felnőtt-vb.

„Különösen figyelünk erre, hogy időről időre világversenyt rendezzünk, a sportolóinkra rendkívül motiválóan hat ez, és persze sportdiplomáciai szempontból is fontos. Nagyon bízom benne, hogy folytatjuk a fejlődést. Nem tudom, hogy Saciék magasságába bárki el tud-e majd jutni a jövőben, de nem is feltétlenül ez a cél, hanem, hogy a lehetőségeinkhez képest kihozzuk a maximumot a helyzetünkből.

de próbálkozunk, és szerencsére erős alapokon állunk.”

(Kiemelt képünkön: Csoboth Marcell Forrás: MTFSZ)