Miközben a környező országok fiataljai remekelnek, a magyar fiatalok teljesen hiányoznak a nemzetközi juniorelitből

A wimbledoni junior tenisztornán egyesben bolgár és szlovák győzelem született, miközben a legjobb nyolc között (fiúkat és lányokat együttvéve) emellett még osztrák, szerb, cseh, lengyel és szlovén játékost is találtunk a roppant erős közép-kelet európai régióból, azonban magyar fiatalt immár három éve indulni sem láttunk a legrangosabb Grand Slam-versenyen. A jó néhány eredményes játékost kinevelő Babos Csabát és Kuhárszky Zoltánt, a két korábbi szövetségi kapitányt kérdeztük a hazai utánpótlás nem túl rózsás helyzetéről.

Mint arról beszámoltunk, a fiúk között a bolgár Ivan Ivanov, a lányok mezőnyben a szlovák Mia Pohankova nyerte egyesben a juniorkorú teniszezők wimbledoni tornáját. Ugyanakkor igencsak feltűnőnek bizonyult, hogy rajtuk kívül is kiválóan szerepeltek a közép-kelet európai nemzetek játékosai. A bolgár bajnok mellett fiú egyesben a szlovén Ziga Sesko, a lengyel Alan Wazny és a szintén bolgár Alexander Vasziljev is eljutott a negyeddöntőig, míg a lányok versenyében a szlovák győztes mellett a cseh Vendula Valdmannova, a szerb Teodora Kostovic, illetve az osztrák Lilly Tagger – aki az idei Roland Garros juniorbajnoka – is ott volt a legjobb nyolc között Wimbledonban.

(Mindeddig 2010-ben Fucsovics Márton volt az egyedüli magyar, aki győzni tudott a wimbledoni juniortornán.) Mostanában egyébként nemcsak Wimbledonban, hanem a többi GS-versenyen sem vitézkednek a mieink, ugyanis legutóbb a 2023-as Roland Garroson Udvardy Luca révén fordult elő, hogy magyar fiatal főtáblán indulhatott a négy kiemelt viadal valamelyikén.

– kezdte az Utánpótlássportnak Kuhárszky Zoltán, a jelenlegi első számú magyar női játékos Bondár Anna edzője, a korábbi Davis-kupa-válogatott kapitány, aki hosszú évekig edzősködött Svájcban is szövetségi edzőként. – Sajnos az utóbbi években ez már nem kivételes alkalom, hanem sokkal inkább tendenciának látszik, hogy nincs magyar játékos a Grand Slamek juniortornáin. Az is egyértelmű, hogy a közép-kelet európai régió nagyon erős a sportágunkban, és ezt a mostani wimbledoni torna is megmutatta. Ugyanakkor a fent említett nemzeteket nem szabad egy kalap alá venni. Amíg például a cseheknél szinte nemzeti sport a tenisz, legalábbis a labdarúgás és a jégkorong mellett mindenképpen a harmadik kiemelt sportáguk, addig mondjuk a szlovákoknál, a bolgároknál és a horvátoknál koránt sincs így, mégis időről időre kinevelnek kiemelkedő tehetségeket. Persze az is igaz, hogy ezek a kisebb nemzetek – talán a már említett cseheket leszámítva – nem tudják stabilan, minden egyes évjáratban produkálni a jó játékosokat.”

Kuhárszky hozzátette, a legszomorúbbnak azt tartja, hogy manapság itthon nem látni azt a törekvést, szakmai programot, amely elősegítené, hogy fejlődjön az utánpótlás, és felzárkózzon a szomszédos országokhoz.

Ráadásul Magyarországon egyébként is borzasztóan kevés a teniszező gyerekek száma, és még folyamatosan csökken is az évek előrehaladtával. A szűk merítésben pedig annál kevesebb az olyan fiatal, aki komolyan is veszi a teniszt, valóban tehetségesnek is bizonyul benne, és megvan a szükséges szülői és anyagi háttér a sikeres pályafutáshoz. Azok, akik esetében minden említett tényező stimmel, nos őket viszont nagyon meg kéne becsülni, nem szabadna magukra hagyni, és mindenben segíteni kellene őket, hogy minél magasabb szintre jussanak. Ezen fiatalok megfelelő szakmai menedzselésére a legtöbb országban rendkívüli módon odafigyelnek, és jól is végzik ezt a részét a tehetséggondozásnak.

Ez sokáig nálunk is egészen jól működött, azonban az elmúlt öt-hat évben már ebben is komoly problémák tapasztalhatóak, és azt gondolom, rossz irányba indult el a szövetség. Ami pedig szintén nem segíti a gyerekek motivációját, hogy jelenleg nincsenek előttük olyan jó példák, akik a közvetlen előttük lévő korosztályból kikerültek volna, és eljutottak volna egészen a topszintre. Láthatjuk a sikersportágainkban, hogy ez milyen jól működik.”

A junior Grand Slam-győzelem a fiúknál legutóbb 2017-ben Piros Zsombornak jött össze az Australian Openen, míg a lányoknál Gálfi Dalma 2015-ös US Open-sikere volt az eddigi utolsó diadal.

– mondta már Babos Csaba, a Billie Jean King-kupa válogatott korábbi szövetségi kapitánya. – Beégett az emlékeim közé, amikor jó néhánnyal évvel ezelőtt egy szegedi U12-es országos bajnokságon jártam, és láttam, hogy a lányok mezőnyében egyesben már nincs is tele a harminckettes főtábla, mert olyan kevesen indultak a versenyen. Ekkor már látszódott, hogy nagy a baj, a merítési lehetőségek rohamosan szűkülnek a sportágunkban. Ma Magyarországon nagyon kevés gyerek teniszezik, közülük pedig csak elvétve jutnak el nemzetközi szinten is a legjobbak közé. Persze jelenleg is akadnak üdítő kivételek, ilyen például Fazekas Vencel az U14-es vagy Rekedt-Nagy Zoltán az U12-es korosztályban, mindketten jó eredményeket érnek a Tennis Europe-versenyeken.

Az U18-as, vagyis a junior-világranglistán jelenleg a legjobb ezer között hat magyar fiú szerepel, közülük négyen az év végével ki is öregednek az utánpótlásból.

„A fiúszakágban óriási előrelépésre lenne szükség, hogy a közeljövőben a Grand Slam-szintről újra úgy beszélhessünk, mint reális cél – folytatta Babos. – A lányoknál valamivel jobb a helyzet, pillanatnyilag nyolcan vannak a top ezerben, és közülük csak ketten búcsúznak el majd a juniorkorosztálytól. A mostani U16-osoknál egy fokkal biztatóbb a helyzet: ebből az évjáratból Nemcsek Gréta és Kálmán Luca korábban U14-es Európa-bajnokságot is nyert párosban, és rajtuk kívül Mihálka Anna, Kardos Lora, Beviz Lujza is a kontinens élvonalába tartoztak. Nekik még két évük van hátra, hogy kiharcolják a junior Grand Slam-részvételt, és ők akár oda is érhetnek, talán nekik sikerülni is fog.

Az elmúlt évtizedekben időről időre voltak, és most is vannak meghatározó magyar teniszezők: kezdhetjük a sort a nyolcvanas években Taróczy Balázzsal és Temesvári Andreával, de ha csak a közelmúltba tekintünk vissza, akkor pedig említhetjük a teljesség igénye nélkül Szávay Ágnest, Babos Tímeát, Gálfi Dalmát, Stollár Fannyt, Bondár Annát, Fucsovics Mártont, Piros Zsombort és Valkusz Mátét is.

„Ők jellemzően már a juniorok között is a legszűkebb elitbe tartoztak, Grand Slameket nyertek egyesben vagy párosban, illetve a korosztályos világranglistán is a közvetlen élmezőnyben voltak.

Mindezt is figyelembe véve, az idei wimbledoni szereplésünk a felnőttek mezőnyében annál nagyobb siker. Megdőlt a magyar csúcs a főtáblás győzelmeket tekintve, hiszen Babos Tímea, Gálfi Dalma, Stollár Fanny, Fucsovics Márton és Marozsán Fábián összesen tizennégy meccsen győztek egyesben vagy párosban. Bízom benne, hogy idővel javul a helyzet az utánpótlásban is, és lesznek olyan fiatalok, akik fel tudnak nőni majd a mostani nagyokhoz.”

Babos kitért arra is, hogy öt évvel ezelőtt Lázár János, mint szövetségi elnök színrelépésétől sokat vártak a sportágban, ugyanis olyan ígéretei voltak, hogy a következő esztendőkben vidéki, régiós teniszcentrumokat létesítenek, amelyekben a tervek szerint központi irányelvek mentén folyt volna a képzés.

– fogalmazott Babos. – Azt vallom, amíg országszerte nem lesznek olyan műhelyek, ahol rendszerszinten zajlik a nevelőmunka, addig csak elszórtan, amolyan egyéni projektekként, elsősorban elhivatott szülőknek köszönhetően fognak feltűnni tehetségek, de sajnos jól felépített struktúráról és központi irányításról nem beszélhetünk. Aki ígéretes fiatal, komoly ambíció vannak és eléri a megfelelő mérföldköveket az eredmények terén, annak jelenleg a budapesti Nemzeti Edzésközpontban való felkészülés jelenti az egyetlen fejlődési lehetőséget.

Ha vidéken létesülne két-három olyan akadémia, amelyben akár bent is lakhatnáanak a fiatalok, az hatalmasat lendítene az utánpótlás helyzetén.”

Miközben az is látszik, hogy Szlovákiában és Csehországban is több ilyen akadémia működik, amelyekben elsőrangú körülmények között, minőségi és felkészült edzők mellett fejlődhetnek a játékosok.

Ha valaki ki is nevel egy valóban nemzetközi klasszist, akkor az anyagilag egyszerűen nem megkapja a megfelelő megbecsülést.

Éppen ezért manapság rendkívül nehéz olyan magyar edzőket találni, akik felvállalják, hogy tizenkét-tizennégy éves fiatalokkal rendszeresen járják a külföldi versenyeket. Nálunk általában a szülők kísérik el a gyerekeket ezekre a korosztályos versenyekre, míg az osztrákok, a lengyelek és a szerbek teamben utaznak, és az öt-hat játékossal legalább egy-két edző megy a viadalokra, és az egyes helyszíneken a verseny mellett folyamatosan edzenek, illetve elemzik is a meccseket, ami pedig a fejlődés motorja. Nyilván, a szülők saját maguk nem tudják megadni ezt a szakmaiságot.

Továbbá a pályahelyzet sem ideális, hiszen itthon szinte csak salakon lehet készülni, nagyon kevés helyen áll rendelkezésre kemény pálya, miközben korosztályos és felnőttszinten is a versenyek nagyobb hányadát ezen a borításon rendezik meg. Az azon való játék teljesen más felkészültséget igényel, és amikor kilépünk a nemzetközi porondra, ez mindenképpen komoly hátrány jelent, hogy itthon a fiataloknak nem igazán nyílik lehetősége, hogy kemény pályán edzenek.”

(Kiemelt kép forrása: ITF)