Fiatalszabály itthon és a szomszédban – vegyes a kép

Az MLSZ új hazai és fiatalszabálya apropóján megvizsgáltuk, mik az előírások a környező országok bajnokságaiban, hogyan védekeznek a szövetségek a túl sok légiós ellen, illetve miképpen hozzák helyzetbe az élvonalban a korosztályos játékosokat.

A hazai futballéletben az elmúlt hetek, hónapok legforróbb témája az úgynevezett fiatalszabály volt. A Magyar Labdarúgó Szövetség korábban is fiatalpercekhez kötötte a szponzori bevételek (eddig 325 millió forint) visszaosztását az NB I-ben, ám a 2025/26-os évadtól emelt az elvárásokon. Míg azelőtt elegendő volt, ha mérkőzésenként egy csapatban átlagosan 45 percet játszottak az U21-esek, a júliusban rajtolt bajnokságban már egy 2005. január 1-je után született futballistának folyamatosan a pályán kell lennie. Az ajánlás azonban nem csak ennyiből áll:

Igaz, a szabály nem helyes kifejezés, ugyanis nem kötelező – például az Újpest az első fordulótól kezdve nem veszi figyelembe, és nem sújtotta pontlevonással, pénzbírsággal a szövetség. Az ajánlás be nem tartásának ódiuma, hogy a klub nem kapja meg az évi 500 millió forintos támogatást (szponzori visszaosztásból). Hozzá kell tenni, hogy a 2025/26-os kiírásban még részteljesítésként elfogadja az MLSZ, ha az előző évadban hatályos számokat teljesíti a klub.

A helyzetet jelentősen megbonyolította, hogy elterjedt, a Nemzeti Sportfejlesztési és Módszertani Intézet (NSMI) további elvárásokat állított az akadémiák elé – a hírek arról szóltak, hogy a hét, akadémiát üzemeltető élvonalbeli klubnak mérkőzésenként két-három U21-es labdarúgót kell szerepeltetnie annak érdekében, hogy a jövőben is megkapja is az évi 1,5-2 milliárd forintos állami támogatást.

A múlt héten tartott sajtótájékoztatót Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár és Szalai Ádám, az NSMI módszertani igazgató-helyettese, amelyen elhangzott, hogy ez ebben a formában nem igaz, a klubokkal egyedi megállapodást kötött a szervezet, és azok

Természetesen a támogatás mértéke függ attól, hogy mennyi játékidőt kapnak a korosztályos futballisták – az összesítésbe nemcsak a bajnokságban, hanem a nemzetközi kupákban (a BL-ben és az EL-ben kettes, az EKL-ben másfeles szorzóval), illetve a negyeddöntőtől a Magyar-kupában szerzett játékpercet is beszámíthatók. Továbbá, ha a klub értékesíti a fiatal magyar labdarúgóját a top 8-as bajnokságok egyikébe, aki ott pályára lép, azok játékpercek súlyozottan értékelendők.

A magyarországi élvonalban tehát a 4+1-es ajánlásra érdemes koncentrálnunk, valamint meg kell jegyezni, hogy az NB II-ben két 2006. január 1-je után született játékosnak kötelező a végig a pályán lennie.

Kíváncsiak voltunk, a környező országokban milyen fiatalszabályokat, szövetségi előírásokat alkalmaznak annak érdekében, hogy helyzetbe hozzák az ifjú ígéreteket. A régió talán legismertebbje az Ausztriában érvényes Österreicher-Topf, amely mára elsősorban inkább „hazai szabály”, mintsem fiatalszabály.

Az elv egyszerű: a szövetség az új kiírásban is támogatja a klubokat, ha azok játszatnak osztrákokat, illetve U22-es futballistákat. A tizennyolc fős meccskeretbe legalább tizenkét osztrák állampolgárságú labdarúgót kell nevezni, de megfelelnek azok a külföldiek is, akik 18 éves koruk előtt lettek regisztrálva a rendszerbe, és nem régebben születtek, mint 2004. január 1. Amennyiben egy csapat tizenkilenc vagy húsz fős kerettel szeretne kiállni, a tizenkettő helyett tizenhárom Österreicher-Topfos játékost kell felmutatnia. Ha valamelyik együttes egy meccsen nem teljesíti ezt az előírást, búcsút inthet a szövetségi pénznek az adott támogatási időszakban.

Kelet felé haladva, sem Szlovákiában, sem Ukrajnában nincs érvényben fiatalszabály, viszont Romániában igen. A 2025/26-évadra azt írta elő a szövetség, hogy az élvonalbeli bajnokik 75 százalékán legalább öt román labdarúgónak kell játszania csapatonként. Ha év végén ez nem teljesül, akkor 150 000 eurós pénzbírság vár a klubra. Az U21-es játékosokkal is lehet teljesíteni a szabályt: egy korosztályos futballista kettő felnőtt románnak felel meg, három U21-essel pedig kielégíti a csapat az előírást.

Romániában korábban kötelező volt, legalább egy U21-es végigjátsszania a meccset, máskülönben automatikusan 3–0-ra vesztett az együttes, valamint a máig meglévő pénzbírsággal is számolnia kellett.

Igencsak szigorú fiatalszabályt vezettek be Szerbiában:

A már lejátszott fordulók jegyzőkönyveit böngészve a csapatok tartják is az előírást – arra vonatkozóan nem találtunk információt, hogy ellenkező esetben milyen szankciók sújtják a klubot. Például a Crvena Zvezda a második fordulóban egészen fiatal belső védőkkel állt fel: a 21 éves Stefan Lekoviccsal és a 18 esztendős Veljko Milosavljeviccsel.

 Az elmúlt évtizedekben kiemelkedő utánpótlásnevelő-munkát végzett horvátok 2026. július 1-jétől vezetik be azt, hogy minden élvonalbeli csapatban legalább egy U21-es játékosnak a pályán kell lennie a mérkőzés teljes időtartama alatt. A másodosztályban már hatályos a fiatalszabály: két U21-esnek kell a végigjátszani a meccset.

Szlovéniában is elvárja a szövetség a fiatalok beépítését.

a második ligában pedig kettőnek. Az élvonalban legfeljebb négy olyan labdarúgó játszhat egy csapatban, aki az EU-n és az EGT-n kívüli ország állampolgára, továbbá a keretbe minimum tíz hazai nevelésű játékost kell nevezni.

A szomszédos országoktól kicsit elszakadva a svájci rendszert is megvizsgáltuk, ugyanis kifejezetten részletes és érdekes a szabályozás. Az idén a fiatalok első és másodosztálybeli szerepeltetését összesen 1,6 millió svájci frankkal támogatja a szövetség. Az élvonalban a három legtöbb fiatalpercet teljesítő csapat között arányosan 500 ezer frankot oszt szét. A második ligában azok az együttesek kapnak 60 ezer frankot, amelyekben legalább 6000 percet játszanak a 2004. január 1-je után születettek. Azok a másodosztályúak, amelyek minimum 8000 ezer percet gyűjtenek, további 50 ezer frankra jogosultak.

Amennyiben a másodvonal 1,1 millió frankját nem „érdemlik ki” a csapatok, a fennmaradó összeget a játékpercek arányában osztják el a legalább 8000 percet teljesítő másodosztályú és a minimum 6000 percet gyűjtő élvonalbeli alakulatok között.

Ahogyan az a fenti példákból látszik, nincs két egyforma szabályozás vagy ajánlás, országonként eltérő, hogy a szövetségek mit várnak el az első- vagy másodosztályú kluboktól a fiatalok beépítése terén. Egy feltűnő különbséget azonban észrevehetünk:

A különböző szabályzatokat böngészve számos véleménnyel is lehet találkozni, amelyek zöme amellett érvel, hogy ha nem megfelelő mértékű a pénzügyi ösztönző a gazdagabb, sikeresebb csapatok egyszerűen nem tartják azt be, hiszen piaci alapon, játékosok értékesítéséből élnek, és nem a szövetségi támogatásra alapozzák a működésüket. Egy szinten túl pedig nem reális, hogy a pénzügyi ösztönző befolyásolja a klub működését, mivel amelyik egyesület az európai topligákba ad el játékosokat, annak már nem jelent érdemi segítséget a szövetségtől kapható összeg, valamint nem éri meg vállalni az azzal járó kompromisszumot.

(Kiemelt képünk forrása: skaustriaklagenfurt.at)