Nem a rekortán, hanem a jég a pályája Gyulai Miklósnak
Bár a családjában az atlétika volt az első számú sportág, a 17 éves Gyulai Miklósból végül kiváló jégkorongozó vált, és amellett, hogy immár a második éve Finnországban légióskodik, a korosztályos válogatottakban is egyre nagyobb szerephez jut.
Ahogyan arról beszámoltunk, az ajkai ORV-vel nyitotta a szezont az Árkovics Bálint vezette U18-as jégkorong-válogatott, és végül negyedik helyen zárt a felkészülési tornán. Az ifjúsági nemzet csapat színeiben ezen a viadalon debütált Gyulai Miklós, a finn Lahti Pelicans reményteli csatára, aki mindhárom meccsen az első sorban kapott helyet, s bár pontot nem szerzett, összességében hasznos játékkal vétette észre magát.
– nyilatkozta a 2008-as születésű Gyulai Miklós az Utánpótlássportnak. – Az elmúlt években már rendszeresen szerepeltem az U16-osok, majd az U17-esek között is, de ez volt az első alkalom, hogy bekerültem az U18-asok keretébe, annak pedig külön örülök, hogy mindjárt az első sorban kaptam helyet, és meghatározó szerepben számítottak rám.
Nyilván, tisztában vagyok vele, hogy a szezon végi világbajnokság lesz a fő versenye ennek a korosztálynak, és rendkívüli módon motivál is, hogy beverekedjem magam a csapatba. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy jövő áprilisig még sok idő eltelik, nekem most elsősorban az a dolgom, hogy napról napra beletegyem a melót és fejlődjek. Ha ez sikerül, akkor annak bizonyára meg is lesz az eredménye, és remélhetőleg, meg is fogom kapni a lehetőséget a válogatottban is.”
Gyulai a KSI-ben kezdett hokizni, majd Újpesten folytatta, ahol mások mellett Szongoth Domán is kor- és csapattársa volt. Azonban ahogy Domán, idővel Miklós is Finnországot választotta következő állomáshelyének pályafutásában.
Visszatekintve azt mondhatom: az önállósághoz, a kinti élethez jóval egyszerűbb volt alkalmazkodni, mint magához a finn hokihoz. A játéknak a tempója, a gyorsasága sokkal magasabb itt, mint Magyarországon. Nincs lehetőség a hezitálásra, nagyon rövid idő alatt, villámgyorsan kell döntést hoznod minden egyes játékhelyzetben. Amikor kikerültem Finnországba, eleinte még sokat küszködtem ezzel, időbe tellett mire felvettem a ritmust, de aztán sikerült felnőnöm a feladathoz, most már abszolúte megtaláltam a helyemet, és hál’istennek az edzőktől is rendre kapom a pozitív megerősítéseket.
Ebben a közegben élve, aztán szépen lassan én is megedződtem, és magamévá tettem az itteni mentalitást."
Igazi sportos családból származik, ugyanakkor a Gyulai vezetéknév alapvetően az atlétika világában jól csengő idehaza. Édesapja, Gyulai Miklós korábban rövidtávfutóként ért el sikereket, részt vett nyári olimpián is, később télin is a bobválogatottal, és 16 éve a Magyar Atlétikai Szövetség elnöke. Emellett nagybátyja, Gyulai Márton, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség sportigazgatójaként tevékenykedik, míg nagypapája, Gyulai István a nemzetközi szövetség főtitkára volt hosszú éveken át.
A foci volt az első sportágam, majd a szüleim négy-öt évesen először levittek a KSI-be, hogy tanuljak meg korcsolyázni. Emlékszem, hogy előtte én a jégpálya közelébe sem akartam menni, nagyon ágáltam ellene, viszont az első edzés alkalmával aztán azonnal beleszerettem az ottani közegbe és ott ragadtam.
Nyilván, a családban egyébként is jelen van a jégkorongsport, hiszen a nálam egy évvel fiatalabb unokatesóm, a kapus Gyulai Benedek szintén hokizik. Ő is Finnországban játszik, és már az U18-as mellett az U20-as válogatottnak is tagja; vele együtt nőttünk fel, mindmáig jóban vagyunk, és remélem, akár jövő tavasszal együtt is játszhatunk az U18-as vébén.”
(Kiemelt kép forrása: MJSZ)
