UtánpótlásSport
2025. október 22.
  • instagram
U23-AS BIRKÓZÓ-VILÁGBAJNOKSÁG, ÚJVIDÉK
Keresés:

Sportágak

Jégkorong

2025-10-21 19:55

Szükség van-e légiósokra a magyar utánpótlásban?

Az államilag kiemelt jégkorong-akadémiák közül a DVTK és a Fehérvár is rendre szerepeltet külföldi fiatalokat az U20-as és U18-as csapataikban, ugyanakkor a budapesti kluboknál (BJA és Újpest) ez jóval kevésbé jellemző. Arra voltunk kíváncsiak: vajon miért jó és előnyös a sportágnak, hogy légiósok is játszanak a hazai utánpótlásban? Nem veszik-e el ezzel a helyet a magyar fiataloktól?

Nem újkeletű, ugyanakkor mindenképpen érdekes jelenség, hogy a hazai jégkorong-akadémiák közül több helyen is bevált módszer, hogy külföldieket igazolnak, ezzel megerősítve az aktuális U20-as és U18-as csapatukat. Légiósok szerződtetése jobbára a DVTK-nál és a Fehérvárnál (FEHA19) szokott előfordulni, jellemzően orosz, észt, ukrán vagy éppen szlovén fiatal bukkan fel a junior- és az ifjúsági bajnokságban. (A jelenlegi szabályozás szerint maximum három külföldi szerepelhet egy korosztályban.) Pillanatnyilag a DVTK-ban például az U18-asok között két orosz és egy észt, míg az U20-asoknál egy ukrán fiú játszik hétről hétre, de ha egy-két évet visszaugrunk, a csapatonkénti négy-öt légiós is gyakori volt a diósgyőrieknél. De vajon mégis milyen előnyei és hátrányai vannak összességében a légiósok szerepeltetésének?

Egyszerre pozitívum és negatívum is, hogy külföldiek játszanak a hazai utánpótlásban 

– kezdte Mayer Péter, a DVTK Jegesmedvék Jégkorong Sportakadémia szakmai igazgatója az Utánpótlássportnak. – Ha elvi alapon vizsgáljuk a helyzetet, akkor nyilván felvetődik az a kérdés:

vajon tényleg szükség van-e légiósokra az államilag finanszírozott akadémiákon? Alapvetően az a válaszom, hogy nem kellenek, mert a magyar hokiban bőven akad annyi magyar tehetséges játékos, amennyi el tudja látni a négy kiemelt akadémiát.

Ami miatt viszont nálunk mégis rendre szóba jön a külföldiek alkalmazása, hogy minden korosztályban megtaláljuk a megfelelő minőségű játékosegyveleget, hiszen mégiscsak az a célunk, hogy a toptehetségeinknek megteremtsük azt a közeget, amelyben valóban fejlődni tudnak. Ugyanis, ha jó játékosok minden egyes nap hozzájuk hasonló képességűekkel edzenek, akkor még jobbá válnak. Ezt viszont a gyakorlatban megvalósítani és előidézni nem mindig olyan egyszerű, és itt jön képbe a légiósok igazolása.”

Mayer Péter Forrás: DVTK

Mayer kiemelte nem véletlen, hogy leginkább a DVTK-ban, illetve Fehérváron beszélhetünk külföldi akadémistákról.

Azt látni kell, hogy általában az országunk, úgy azonbelül a magyar jégkorong-utánpótlás is rendkívül Budapest központú, és a Magyarországon hokizó összes gyereknek mintegy hetven százaléka a fővárosból vagy az agglomerációból kerül ki.

Emiatt például a két budapesti akadémia, az Újpest és BJA hozzánk képest jóval nagyobb, hozzávetőleg tízszer akkora bázisból tud válogatni a csapataik összeállításakor. Ezáltal a sportágban egy nagyon erős vákuum, elszívóhatás érezhető a főváros felé. Ez persze nemcsak minket érint, hanem egyébként hasonlóképpen kihat a fehérváriakra is – még annak ellenére is, hogy hagyományosan az ország első számú jégkorongfellegváráról beszélünk. Ráadásul a mi esetünkben pluszban még az a hátrány is adott, hogy a fiatalokban, illetve a családjaikban kevésbé van meg a hajlandóság arra, hogy az élsport miatt az ország keleti régiójába költözzenek. Ezért roppant nehéz máshonnan hozzánk csábítani gyerekeket, és kimondva-kimondatlanul mi vagyunk az utolsók az akadémiai hierarchiában.

Pedig bátran ki merem jelenteni: mi is ugyanúgy biztosítani tudjuk azt a magas szintű képzést, amit a másik három kiemelt nevelőműhelyben is megkaphatnak a fiatalok.

A diósgyőri akadémián is megvan ugyanaz a jól felépített struktúra és korfa, mint máshol, annyi különbséggel, hogy a kisebb merítésből kifolyólag nálunk a piramis egyes szintjei jóval keskenyebbek. Ennélfogva a DVTK-nál dolgozó szakemberként számunkra az jelenti az elsődleges feladatot, hogy a kevesebb kiemelkedő ígéretből is jól gazdálkodjunk, és belőlük hozzuk ki a legtöbbet."

Forrás: DVTK Jegesmedvék Jégkorong Sportakadémia

A miskolciak 17 éves, orosz csatára, Nyikolaj Kuznyecov 13 góljával vezeti az ificsapatuk házi góllövőlistáját, illetve ezzel a második helyen áll a teljes osztrák korosztályos bajnokságban. 

„Csakhogy egy tavalyi példát is említsek: az előző évadban az U18-as csapatunkban a két tősgyökeres miskolci srác, Oláh Bence és Trozsák Bálint mellé beraktuk az első sorba az orosz Mihail Plotnyikovot, és hárman együtt tökéletesen kiegészítették egymást.

A két magyar fiú olyan játszótársat kapott maga mellé, aki mellett valóban ki tudtak teljesedni, és ők is jobb játékossá váltak.

Egymást húzták felfelé és jobb teljesítményre sarkallták, és bármennyire is szerettünk volna, nem találtunk volna házon belül Bence és Bálint mellé olyan jól illeszkedő harmadik csatárt, mint az orosz srác.”

Az alapkövetelmény a szövetség részéről, hogy a klubok lehetőleg minél kevesebb külföldit alkalmazzanak, ezért a légiósok száma korlátozva is lett csapatonként háromra.

„Ahogyan az atlétikában a futóversenyek esetében az úgynevezett nyulak diktálják a tempót, azt szeretnénk, ha a nálunk játszó egy-két-három külföldi játékos hasonló szerepet tudna betölteni az adott korosztályban.

Nagyobb kihívás elé állítja, jó partnere tud lenni és húzza előre a többi játékost.

De persze csak akkor van létjogosultsága külföldit hozni, ha az tényleg minőségben erősítést jelent, képességekben a felső egy harmadába tartozik a keretnek, de persze az sem elhanyagolható szempont, hogy jó személyisége legyen az adott külföldi fiatalnak, és illeszkedjen a mi értékeinkhez, a közösségünkbe. Ekkor a légiósok játszatása valóban előnyünkre válik, hiszen ezzel a ránk bízott magyar tehetségeket is jobbá tudjuk tenni."

Forrás: DVTK Jegesmedvék Jégkorong Sportakadémia

Ugyanakkor leszögezte: arról szó sincs, hogy a külföldiek a magyaroktól vennék el a helyet és a jégidőt, mivel aki igazán jó, az így is kiharcolja magának a játéklehetőséget.

„Összességében a fő problémát abban a látom, hogy

Magyarországon jelenleg nem a legjobb játékosok játszanak az akadémiákon.

A sportág sem szövetségi, sem belső szabályozási szinten nem oldotta meg, hogy az akadémiák közös platformon, közös rendszerben működjenek, és a tehetségeket adott esetben megosszák egymással a kiemelt műhelyek. Ahogy például a kézilabda-akadémiák esetében is működik a központi kiválasztás, majd pedig közösen eldöntik, hogy melyik fiatal területileg hova kerüljön.

Ha a DVTK-nál nekünk is nagyobb elérésünk lenne, mint a budapestieknek, és több magyar tehetséget tudnánk bevonzani, akkor mindjárt nekünk sem lenne szükségünk külföldiekre.

Jelen pillanatban viszont még az a helyzet, hogy a megfelelő mennyiség mellett az elvárt minőséget csak azzal a pár légióssal tudjuk megteremteni az akadémiai csapatainknál.”

Ha összevetjük más csapatsportágakkal, akkor a hoki mellett jóformán kizárólag a labdarúgásban találunk külföldi fiatalokat idehaza az államilag kiemelt akadémiákon. Emlékezetes példa a 2023-as UEFA Ifjúsági Liga selejtezője, amely visszavágóján a Puskás Akadémia U19-es együttese öt ukránnal állt fel, és hazai pályán kikapott az azerbajdzsáni Gabalától. Érdemes megemlíteni a Kisvárda korosztályos csapatait is, amelyekben rendszeresen lépnek pályára ukránok. Az U19-es keretben például többségben vannak a külföldiek, de hasonló a helyzet az U17-eseknél és az U16-osoknál is. Ugyanakkor a foci mellett a kézi-, a röp- és a vízilabdában sem jellemző a légiósok szerepeltetése, míg a kosárban nagyon szigorú szabályokhoz kötött, így ott sem gyakran van ilyesmire precedens.

(Kiemelt képen: az orosz Nyikolaj Kuznyecov, a DVTK U18-as csapatának legeredményesebb játékosa Forrás: DVTK Jegesmedvék JSA)