Lévai Levente: Jövőre megcélzom a vb- és Eb-aranyat is a felnőttek között
A 20 éves kötöttfogású birkózó, Lévai Levente rendkívül elégedetten értékelte az idei évét, és bár a saját korosztályának, vagyis a junioroknak a világversenyeit kihagyta, sikereknek így sem volt híján: szenzációszámba menő felnőtt Európa-bajnoki címet szerzett 72 kilóban, majd súlycsoportváltás után az U23-as világbajnokságon bronzérmet nyert a 77 kilósok között.
Parádés éven van túl Lévai Levente, aki szeptemberben múlt még csak 20 esztendős, tehát idén még utolsóéves juniorkorú birkózónak számít, ő 2025-ben már a felnőttek is között betört a világelitbe. A Budapesti Honvéd kötöttfogású ígérete februárban úgy kezdte az évet, hogy bravúros teljesítménnyel aranyérmes lett a 72 kilósok mezőnyében a zágrábi felnőtt UWW-rangsorversenyen, többek között az olimpiai bajnok, iráni Mohammad Geraejt is megverve. Ezzel a sikerrel aztán kiharcolta a válogatottságot az áprilisi, somorjai felnőtt Eb-re is, amely egyben az első világversenye is volt a „nagyok” között.
A legifjabb Lévai fivér ezzel juniorkorúként olyan tettet hajtott végre, amellyel a két klasszis bátyját, Zoltánt és Tamást is megelőzte. Legutóbb 2006-ban nyert magyar versenyző (Lőrincz Tamás) ilyen fiatalon felnőtt Eb-t.
Az édesapja, Lévai Zoltán által felkészített reménység a szenzációs siker után viszont úgy döntött, nem marad a 72 kilósok között, hanem eggyel feljebb lép a 77 kilós kategóriába, amely egyébként az olimpiai programban is szereplő súlycsoport. Itt sem tétlenkedett sokáig, hiszen júliusban rögtön bronzérmesként zárt a budapesti felnőtt UWW-rangsorversenyen. Például az Ázsia-bajnok és vb-ezüstérmes, üzbég Vardanyant, illetve az Európa-bajnok és szintén vb-második, azeri Suleymanovot is felülmúlta. Az őszi felnőtt-vb-n való indulást viszont végül nem sikerült kiharcolni a vb-második és Eb-győztes Fritsch Róberttel szemben.
– mondta Lévai Levente az Utánpótlássportnak. – Tényleg minden várakozásomat sikerült túlszárnyalni abban a tekintetben, hogy milyen gyorsan sikerült már a felnőttek között is odaérnem az élvonalba. Az Európa-bajnoki cím megszerzése Somorján olyan élményt jelentett, amelyre örökké emlékezni fogok. Az pedig, hogy a rengeteg magyar szurkoló, a családtagok, a barátok és a hozzátartozók előtt értem el ezt a sikert, csak még inkább felejthetlenné teszi az egészet.
Aztán jött neki a súlycsoportváltás: elmondta, igazából még a siker ellenére is egyértelmű volt, hogy feljebb fog menni egy kategóriát.
„Mivel a hetek-hónapok előrehaladtával az edzéseken azt láttuk, hogy folyamatosan megy felfelé a súlyom, egyre erősebb és izmosabb lettem, így hosszú távon már inkább a hetvenhét kiló tűnt a nekem való terepnek, ráadásul az az olimpiai súlycsoport is. Hál'istennek ott is hamar kiderült, hogy lehet keresnivalóm, és előbb egy törökországi rangos versenyen, majd a budapesti Magyar Nagydíjon is jól ment, és bronzérmet tudtam elcsípni. Utána már mindenképpen célom volt, hogy kivívjam a szeptemberi felnőtt-világbajnokságon való indulást is. Kevésen múlott, de sajnos ez nem jött össze, ugyanakkor nem dőltem a kardomba, csak mentem tovább, mert így helyette októberben az U23-as vébé várt rám. Összességében ott is jó formát tudtam mutatni, az elődöntőben csupán döntetlennel, később szerzett ponttal kaptam ki a későbbi világbajnok ukrántól, de aztán a bronz már meglett, aminek nagyon örülök. Nyilván, az aranyért mentem, viszont úgy látszik, a sors most úgy akarta, hogy ne így legyen.
(Kiemelt kép forrása: MBSZ)
