A diktátor kedvenc sportja volt, mára megközelíthetetlen az egyiptomi squash
IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE!
Hogyan alakult ki Egyiptom elsöprő dominanciája a squashban? Utánajártunk, miért emelkednek ki az afrikai ország versenyzői mind a felnőtt-, mind az utánpótlásmezőnyben.
Régi egyiptomi viccet idézett fel az Independent 2010-ben Hoszni Mubarakról, az ország 2020-ban elhunyt, mintegy harminc éven át uralkodó elnöke.
Mubarak az al-Azhar sejkjétől kérdezi: „A mennyországban vannak squashpályák?”
A sejk némi gondolkodási időt kér, egyeztetnie kell a Mindenhatóval, majd azt mondja az elnöknek: „Van egy jó és egy rossz hírem: számtalan squashpálya található a mennyországban”
„És a rossz hír?” – kérdi Mubarak. „Két hét múlva ott lesz meccsed” – feleli a sejk.
Mubarak uralkodása alatt az egyiptomi squashélet hatalmas változásokon ment keresztül. A kilencvenes években sosem látott támogatást évezett a sportág, ugyanis a beszámolók szerint a diktátor maga is szinte minden nap játszott. Országszerte squashtermek nyíltak, sőt az állami intézmények jelentős részében megtalálhatók voltak a pályák – és így van ez a mai napig, beleértve az iskolákat, segítve azt, hogy minél több gyerek hozzáférjen a játékhoz.
A kilencvenes évektől kezdve az egyiptomi játékosok közül egyre többen jutottak a világelitbe, az elmúlt másfél évtizedben pedig vitathatatlanul dominálják a sportágat.
A férfiak világranglistáját böngészve az első tizenöt helyen hét egyiptomi játékos található, további az Alexandriában született, ma már angol színekben versenyző El Shorbagy testvérek – Mohamed és Mawran – is az élmezőnyhöz tartoznak. Beszédes adalék, hogy 2013 óta nem rendeztek olyan világbajnoki döntőt, amelybe ne jutott volna be legalább egy egyiptomi, és immáron a korábbi egyeduralkodó Pakisztánt is megelőzte az ország az összesített éremtáblázaton.
A női rangsorban a top tizenötben nyolc egyiptomi nevet láthatunk, 2015 óta nem nyert más ország játékosa vb-t, valamint 2016-tól egészen máig csak egyiptomi házidöntőt rendeztek a World Openen.
Ha a versenyeken az egy országból indulók számát nem korlátoznák, ki tudja, milyen arányokról beszélhetnénk…
A győri Pro Squash Akadémia elnöke, Németh Balázs nemrégiben a Héraklész-program keretei között járt Egyiptomban. Az edzőtáborban tapasztaltakról beszélt az Utanpotlassport.hu-nak.
„A juniorválogatottal jártunk kint, Omar Aziz akadémiáját is meglátogattuk. Ő világhírű squashedző, szakmailag nagyon hasznos túrán vagyunk túl. Szerintem leginkább az utánpótlásversenyeken indulók számával lehet jól érzékeltetni, mennyire más dimenziót jelent Egyiptom a squashban. Arról számoltak be nekem, hogy
Magyarországon, főleg a lányoknál, sokszor nem tudunk megrendezni egy-egy versenyszámot, mert nincs négy induló az egész országból.
Az egyiptomiak kiválóan alkalmazkodnak a különböző stílusokhoz, mivel nem csak néhány edzőpartnerrel gyakorolnak állandóan, hanem számos játékossal tudnak edzeni. Amit még kiemelnék, az az elköteleződés. Az egyiptomi csúcssquash rendszerébe – mondhatni akadémiai rendszerbe –
Onnantól kezdve nincsenek további költségek, a gyereknek minden nap járnak a foglalkozások, annyit edz, amennyit csak akar. Az egyes központokban minden elérhető egy helyen, és nem fordul elő olyan, hogy valakinek nincs kedve edzésre menni, hiszen a szülő nagyon súlyos összeget fizetett be azért, hogy squasholjon. Hozzá kell tenni, hogy a kevésbé módos családból származó gyerekek sincsenek kirekesztve a squashéletből: akiben látnak perspektívát, az bekerülhet a szövetség programjába, amely finanszírozza az edzéseket. Az elvárás csak annyi, hogy squasholni kell, illetve kötelező Egyiptomban maradni.”
A múlt század második felében még a pakisztániak dominálták a squashvilágot. A két legnagyobb ikonnak ráadásul ugyanaz a vezetékneve, pedig nem voltak rokonok. Jahangir Khan az ország déli részén, Karacsiban született, hatszor nyert világbajnokságot és tízszer British Opent. Jansher Khan az afgán határ közelében, a meglehetősen szegénynek számító Pesavarban nőtt fel, és a vb-n nyolcszor, a British Openen hatszor diadalmaskodott. A Magyar Fallabda Szövetség korábbi elnöke Kaplár F. József érdeklődésünkre elmondta, valójában senki nem tudja, mi az oka annak, hogy egy ország két végében két ilyen szintű játékos nevelkedett. Jansher 16 centimétérrel magasabb volt Jahangirnál, aki hat évvel idősebb a riválisánál.
A nyolcvanas és kilencvenes évek előtt is voltak Khanok a squahelitben: Hashim Khan hétszer győzött a British Openen, de két aranyérmet szerzett Azam Khan és egyszer-egyszer a csúcsra ért Roshan Khan és Mo Khan is.
(Kiemelt képünk forrása: Egyptian Squash Federation)
