Tumbász Noel: medence, mandarin, politológia

Tumbász Noel a StudyNSport közreműködésével jutott el az ohiói Kenyon College-re. Az egyetemet elsősorban nem a sport, hanem a tanulmányai miatt választotta, noha a 20 éves úszó a medencében is szép eredményekkel büszkélkedhet.

Ahogyan ma már sokan, Tumbász Noel is két-három éves korában kezdett úszni. Eleinte a vízbiztonság elérése volt a cél, néhány esztendővel később viszont már látszott, hogy érdemes lehet a versenyzéssel is foglalkoznia.

„A Testnevelési Egyetem csapatában, Szájer Péter irányításával úsztam öt és tizenhárom éves korom között, majd átkerültem Egressy János csoportjába, amely már a Vasashoz tartozott. Négy évet töltöttem ott, a vége felé kicsit lelassult a fejlődésem, ezért váltottam, és a BVSC-Zuglóba igazoltam, ahol Nagy Péterrel készültem. A gyermekkorosztályban volt néhány országos bajnoki győzelmem, aztán tizenhét esztendősen a BVSC négyszer százas vegyesváltójával újra felállhattam a dobogó tetejére – akkor korosztályos csúcsot is döntöttünk” – idézte fel korábbi pályafutását a 20 éves úszó.

Több előnye is volt annak, hogy Noel a Szőnyi útra igazolt. Az első osztálytól egészen a tizenkettedikig az ország legjobb gimnáziumainak egyikébe, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskolába járt, amely szintén Zuglóban található, így az iskola és az uszoda közötti utazások ideje jelentősen csökkent.

noha az utolsó években nehéz volt egyensúlyban tartani a sportot és a sulit. Szerintem a Radnótiban kicsit reménykedtek abban, hogy idővel abbahagyom a versenyszerű úszást, és maximálisan a tanulmányaimra koncentrálok, de mivel a jegyeimmel sosem volt probléma, nem akadályozták az élsportot. A napjaim igencsak zaklatottak voltak, hiszen reggel hattól edzettem, majd nyolckor már az első órán ültem, a tanítási nap végén pedig rohantam a délutáni edzésre.”

Noel elmondta, már 14 éves korától az járt a fejében, hogy külföldi egyetemre megy. A kérdés csak az volt, hogy Amerikába vagy Nyugat-Európába.

„Sós Dániel és György Réka is Egressy Jánosnál úszott, az ő példájukból láttam, hogy igenis ki lehet kerülni az Egyesült Államokba a sporton keresztül. Ugyanakkor a Radnóti diákjai közül rengetegen mennek nívós nyugat-európai egyetemekre, ez nekem is megfordult a fejemben, dilemmáztam, de azt gondoltam, biztos, hogy akkor az úszásnak annyi, és inkább Amerikát válsztottam.”

Amikor már körvonalazódott, hogy az Egyesült Államokban szeretné folytatni a tanulmányait, szüleivel úgy döntött, segítséget kér.

„Ekkor fordultunk a StudyNSporthoz (akkor még EasyGO-nak hívták), és Molnár Balázsék nagyon készségesek voltak. Felkészítettek az angol nyelvű tesztekre, kapcsolatba léptek az amerikai egyetemi úszóedzőkkel, együtt kerestük a tökéletes választást. Apukám nagyon szeret az interneten böngészni, információk után kutatni, ezért ő is aktívan jelen volt a folyamatban.

Meg kellett fogalmaznom, mi az, amire én vágyom, mit szeretnék tanulni és milyen szinten akarok úszni, valamint megvizsgáltuk, melyik egyetemeken kapnék megfelelő ösztöndíjat.”

Az ohiói Kenyon College – amelyre Noel jár – az Egyesült Államok negyven legerősebb egyeteme közé tartozik.

„Politológiát és mandarin kínai nyelvet tanulok. Már a gimnáziumban is érdekelt a történelem, a diplomácia, és szeretnék a politikatudományon belül elhelyezkedni. A mandarin pedig nagyon tetszett korábban is,

Más tudományterületek akadémiai szövegei azért még kifognának rajtam, de idővel azokkal sem lesz problémám.”

Az úszás is jól megy a magyar egyetemistának, az NCAA-bajnokságon a vegyesváltóval 400-on ötödik, 200-on kilencedik lett.

„Nagyon érdekes, hogy Amerikában az úszás sokkal inkább csapatsport, mint Magyarországon. Mindenki jobban koncentrál a váltószámokra, a végelszámolásnál az egyes csapatok összesített eredményére. Ha bármelyikünk úszik, a többiek a medence széléről buzdítják.”

Kíváncsiak voltunk arra, melyek azok a legfontosabb különbségek, amelyek Noelt meglepték, amikor az Egyesült Államokba költözött.

„Érdekes, hogy mekkora a differencia úszásban az egyetemek között. A University of Texas Austin vagy az Indiana University az abszolúte világelitet, az olimpiai szintet jelenti, míg a leggyengébb intézmények nagyjából a magyar gyermekkorosztály középmezőnyének színvonalát érik el. Nálunk az infrastruktúra kiváló, az uszodától öt percre, a campuson lakom. Az étterem egész nap nyitva áll, jól felszerelt a konditerem, nagyszerű a szakembergárda. A tapasztalataim szerint itt amúgy jóval hangsúlyosabb a szárazföldi munka, mint otthon.”

Megkérdeztük, kinek javasolná, hogy amerikai egyetemre jelentkezzen és kinek nem.

Többféle céllal érkeznek Amerikába fiatalok, én elsősorban a tanulás miatt jöttem, de az úszás nélkül sosem jutottam volna ki. Aztán vannak, akik már extrán jó úszókként érkeznek Amerikába – mint például Kós Hubert vagy Sárkány Zalán –, és a további fejlődésükhöz itt minden adott. Meg sok olyan versenyző is akad, aki hozzám hasonló úszóteljesítménnyel, de kicsit gyengébb tanulmányi eredményekkel jelentkezik – szerencsére nekik is számos intézmény nyújt lehetőséget. És akárkivel beszéltem közülük, mindannyian azt mondták, életre szóló élmény volt, megérte kijönni. Egyetlen olyan helyzetet tudok mondani, amikor inkább lebeszélném az illetőt az amerikai egyetemekről: ha nem kap megfelelő mértékű ösztöndíjat, és adósságba veri magát, ráadásul esetleg nem is érzi azt, hogy kellő ellenértéket kap a rengeteg pénzért, amibe az itteni tanulás kerül.”

És hogyan látja a jövőjét az úszó-politológus?

„Egyelőre jól érzem magam Amerikában, szeretnék mesterdiplomát is szerezni, úgyhogy néhány évig mindenképpen maradok. Azt hozzá kell tennem, hogy az amerikai politikai helyzet kicsit megnehezíti azt, hogy a tanulmányaimat követően letelepedhessek, ugyanis ez külföldiként már körülményesebb, mint korábban volt.

(Kiemelt képünk forrása: Kenyon College