Mi a helyzet a később érő, fizikálisan gyengébb gyerekekkel?
A Magyar Vízilabda Szövetség sportszakmai vezetőjével, utánpótlás és sportszakmai bizottságának elnökével, Székely Bulcsúval a fizikálisan később érő gyerekek foglalkoztatásáról, lehetőségeiről beszélgettünk.
A vízilabda is olyan sportág, amelyben kiemelt szerepe van az erőnlétnek, és a kiváló fizikai adottság sem a játékosok hátrányát jelenti. Az utánpótlás-bajnokságokban egy-egy korosztályon belül is nagyon vegyes képet kapunk, amikor a fiatalok alkatát vizsgáljuk, hiszen a gyerekek nem egyformán fejlődnek, akadnak testileg is korábban, valamint később érő típusok.
Az utóbbiaknak nincs könnyű dolguk, hiszen az edzéseken és a mérkőzéseken jóval megtermettebb társaikkal kell felvenniük a küzdelmet, így értelemszerűen kevesebb sikerélményhez is jutnak.
miként érvényesülhetnek a klubjukban és egyáltalán szóba jöhet-e náluk a válogatottság, arról a Magyar Vízilabda Szövetség sportszakmai vezetőjét, utánpótlás és sportszakmai bizottságának elnökét, Székely Bulcsút kérdeztük.
„A Magyar Vízilabda Szövetségben a tehetségek felkutatása és nevelése az alsóbb korosztályokban nincs összefüggésben a fizikai paraméterekkel – kezdi az olimpiai bajnok sportvezető. – Utánpótlás-válogatottról is U15-től beszélünk, előtte csak pásztázzuk, felmérjük a korosztályokat a tehetséggondozó programban. És amikor valaki eléri a válogatottságot, az ottani edzők felett is van szakmai kontroll, amely szerint
Értelemszerűen az U18-as és az U20-as világversenyre szándékaink szerint a legerősebb csapatok utaznak, ezzel együtt megfigyelhető, hogy a keretekben mindig akad olyan fiatal, aki éppen nem az adott időszakban remekelt, de azt gondoljuk, hogy hosszútávon komoly értéke lehet a sportágnak.”
A szakember elmondta, hogy a klubokban már inkább vegyesek a tapasztalatok a fizikálisan gyengébb reménységek szerepe kapcsán, ám többnyire nem tévesztik szem elől az edzők ezeket a gyerekeket.
„Alkalmanként előfordul még, hogy egy-egy alsóbb korosztályban az edző nem hosszútávon tervez csapatot, játékost, hanem szeretne eredményt elérni, amelynek érdekében az akcelerált fiatalokra építi a taktikát. Ez nem a szövetségi irányelv, nem a magyar vízilabda érdekeit szolgálja és az egyesületek felé igyekszünk is folyamatosan kommunikálni az álláspontunkat a kérdésben. Minden edző mellett nem állhatunk ott, de a versenykiírásokkal tudunk szabályozni. A Baby-bajnokságban például ezért sem nézzük hivatalosan az eredményt. Persze, vannak edzők, akik számolják, mert a szülőknek és a gyerekeknek is szeretnének ily módon is visszacsatolást adni, de az alacsonyabb korosztályokban nem a gólok száma lényeg. Ebben a bajnokságban a negyedek között azért is szervezünk ügyességi és technikai kiegészítő versenyeket, hogy a fizikailag még gyengébb gyerekek is sikerélményhez jussanak és teljes értékű csapattagnak érezzék magukat.”
Székely Bulcsú tapasztalata szerint a vízilabda szabály- és egyéb változásai miatt is még inkább meghatározóak a játékosok a fizikai tulajdonságai.
„Ma már a kapusnak is kell tudnia mezőnyben játszania, és minden játékosnak minden poszton képesnek kell lennie helytállnia. Akár centerben, akár bekkben. Amikor én játszottam, a 2000-es évek elején, akkor sokkal behatároltabbak voltak a posztok. Bekkelnem ritkán kellett, centereznem meg szinte soha. Ma már ez nem így van, és ehhez a játékhoz fizikálisan is alkalmzodniuk kell a vízilabdázóknak. Természetes, hogy aki a felnőttválogatottban kíván játszani, annak nagyon magas szintet kell képviselnie a fizikális paraméterekben.”
Két éve a Magyar Labdarúgó Szövetség két korosztályban létrehozta az úgynevezett perspektív válogatottat abból a célból, hogy lehetőséget adjon a kétségtelenül jó képességű, ám fizikálisan később érő fiataloknak. Székely szerint a vízilabdázóknál nincs szükség ilyenfajta kezdeményésre.
„A kérdéssel mi is sokat fogalkozunk, és a gondolatot megfordítva néhány éve egy külön képzéssel megpróbáltuk azokat a játékosokat foglalkoztatni, akiken azt láttuk, hogy fizikálisan erősek lesznek, de éppen ügyességben nem tartott ott, hogy kellő játékmennyiséget kapjanak. Azt kell mondjam, hogy a magyar vízilabda nincs rákényszerülve arra, hogy ilyen csapatokat és játékosokat külön menedzseljen, mert
(Kiemelt képünkön: Baby-bajnokság Fotó: Albert Péter)