Kihalófélben a rajongás a kézilabdában?

Csütörtök este megkezdődik a felnőtt férfi kézilabda Eb, amelyen a válogatottunk is részt vesz; vajon mennyire követik a történéseket és a magyarok szereplését az utánpótláskorú játékosok?

Fél hónapja tart 2026, de máris eljött az ideje az év első kézilabda-világversenyének: csütörtök este megkezdődik a dán-norvég-svéd közös rendezésű felnőtt férfi Európa-bajnokság, amelyen a magyar válogatott péntek este, a lengyelek ellen lép pályára először.

Valószínűleg nagyítóval kellene keresni azt az utánpótláskorú játékost, aki ilyen helyzetben nem naprakész legalább a saját nemzetének eredményeivel, de vajon a korosztályos csapatok összejönnek ilyen helyzetekben közös meccsnézésre? Meg tudják ragadni ezt az alkalmat az edzők a csapatépítésre, akár „szakmázásra”?

„Volt már rá példa, hogy összeültünk válogatottmeccset nézni, az akadémia klubhelyiségében van egy nagy tévé, előtte gyűlünk össze, azonban ez viszonylag ritkán fordul elő, mert sokszor alakul úgy, hogy a mérkőzés időpontját fedi az edzésünk – feleli az érdeklődésünkre Gulyás István, a Veszprém Handball Academy szakmai igazgatója, az U20-a csapat vezetőedzője. – A meccsnézéskor a kikapcsolódáson van a hangsúly, de azért mindenki próbálja értő szemmel követni a történéseket, mindig kibeszéljük, mi miért történik, de azért

Kizárólag a saját csapatomról beszélek most, de azt veszem észre, hogy ebben a korban ők már túlvannak a gyermeki csodálaton, a rajongáson, a szakmai oldal dominál, amikor nézik a világversenyeket.”

De vajon mi a helyzet a nem akadémiai csapatoknál? A fiatalabbak is hasonlóan állnak hozzá a felnőttvilágversenyekhez? Ahogyan az elmúlt években, úgy a jelenlegi évadban is remekül szereplő PLER-Budapest utánpótlásából az U18-asokat vezetőedzőként irányító Tamás Ádámot kérdeztük.

„Bajnokok Ligája Final Fournál előfordult már, hogy összeültünk, és megnéztük a bronzmeccset és a döntőt is, de egyébként nem jellemző ez a program – mondja a honlapunknak a szakember. – A tréningek a legtöbbször ütköznek a világversenyek mérkőzéseinek időpontjaival, az akadémiákhoz képest pedig kevesebbet tudunk edzeni, így nem nagyon akarjuk emiatt feláldozni a gyakorlás lehetőségét. Persze, vannak kivételek, ráadásul ez remek csapatépítő program, közben akár pizzázunk is egyet. Ettől függetlenül úgy gondolom, ez inkább a miénknél is fiatalabb korosztályoknál igazán nagy élmény, főleg, ha a hazai rendezésű női BL négyes döntőre tudnak kimenni, és a lelátóról nézni a meccseket. Érdekes, de a rajongás nem jellemzi már a srácokat, ráadásul a saját példám is így néz ki, sosem szurkoltam kimondottan egy csapatnak sem. Példaképe talán mindenkinek van, aki inspirálja a gyereket, emlékszem, amikor még iskolában tanítottam, a német Uwe Gensheimert csodálták a fiatalok, aki varázsolt a pályán, cunderekkel, zseniális megoldásokkal, akit próbáltak utánozni az edzésen.

Ami viszont örömteli, hogy a PLER-en belül erős az összetartás, az utánpótlás szinte a felnőtt mellett dolgozik, a srácok nézik a nagyokat a lelátóról, legyen szó edzésről vagy bajnokiról.”

A két példa alapján persze a teljes utánpótlásra, minden klubra, edzőre nem érdemes következtetni, mondhatjuk úgy is, a felmérésünk nem reprezentatív, mindenesetre érdekes, hogy sok korosztályos sportolónál figyelhető meg, hogy a rajongás és a szurkolás már „nem divat”.

(Kiemelt képünkön: edzésben a veszprémi kézisek Fotó: Wolf Attila/Veszprém HA)