Horváth Csaba: Akkor tudunk jól dolgozni, ha ugyanannyira vagyunk motiváltak
A Magyar Edzők Társaságával együttműködésben indított Mestermunka című sorozatunkban az utánpótlásedzői szakmát szeretnénk közelebb hozni olvasóinkhoz a legkiválóbb trénerek portréival. Ezen a héten Horváth Csabát, a Zalaco-Zalaegerszegi Úszó Klub vezetőedzőjét mutatjuk be.
„Sporttagozatos általános iskolába jártam, kötelező volt heti egyszer úszni – kezdte Horváth Csaba, a Zalaco-Zalaegerszegi Úszó Klub vezetőedzője az Utanpotlassport.hu-nak. – Nehezen barátkoztam meg a vízzel, a szüleim pedig úgy döntöttek, hogy meggyorsítják a folyamatot, ezért beírattak egy maszek úszótanfolyamra itt, Zalaegerszegen. Nem nagyon szerettem eleinte, viszont amikor megtanultam jól úszni,
Igazán nagy eredményeim nem voltak: országos bajnokságokon a döntőig jutottam, egyszer lettem korosztályos harmadik.”
A tréner elmondása szerint remek baráti társaság alakult ki a zalaegerszegi medenceparton.
„Amikor nem az uszodában voltunk, akkor is közösen csináltunk programokat a srácokkal, együtt jártunk nyaralni is. A jó kapcsolatot azóta is ápoljuk a legtöbbekkel. Nem találkozunk minden héten, de évente kétszer-három összeülünk, és jókat beszélgetünk.”
Két mestere, Kovács József és Büki József nagy hatással volt Horváth Csabára, szakmailag és pedagógiailag is sokat tanult tőlük.
„Már tizenhatévesen segítettem az úszóklubban a nyári táborokban oktatni, ugyanebben az évben megszereztem a segédedzői végzettséget. Jól bántam a gyerekekkel, megtaláltuk a közös hangot, és éreztem, hogy amit tanítok nekik, az az egész életükön keresztül kísérni fogja őket.
– emlékezett vissza Horváth.
1993-ban a zalaegerszegi uszodát felújítás miatt bezárták, az egyesületet létesítmény hiányában felszámolták. Horváth ekkor öccsével együtt úgy döntött, hogy megalapítja a Zalaegerszegi Úszó Klubot. Meggyőztek néhány szülőt a folytatásról, tizenkétméteres tanmedencében, valamint a nagykanizsai uszodában vészelték át a két éven át tartó időszakot.
„Amikor 1995-ben megnyílt az uszoda igyekeztünk felépíteni a szakosztályt, de eleinte mindenféle nehézségbe ütköztünk, persze a pénzünk is kevés volt. Tizenkét évvel később viszont, 2007-ben már válogatott sportolónk volt, Szekeres Dorina, aki utazott az ifjúsági Európa-bajnokságra és további világversenyekre, majd olimpikon lett belőle. És azóta minden évben van válogatott versenyzőnk, amire nagyon büszkék vagyunk.”
Zalaegerszegen nevelkedett az olimpiai bronzérmes Betlehem Dávid, a világbajnok paraúszó, Illés Fanni, a korosztályos Eb-érmekig jutott Matyasovszki Dalma és Nett Vivien, valamint az egyesület jelenlegi legnagyobb reménysége az ifjúsági világ- és Európa-bajnok, Nagy Napsugár, aki már a felnőttvilágkupáról is hozott érmeket váltóban.
„Amikor az öcsémmel elindítottuk a klubot, az volt a tervünk, hogy az oviúszástól az olimpiáig minden szintet szeretnénk lefedni. Kellett idő hozzá, de azt hiszem,
Remek infrastrukturális lehetőségeink vannak, az egyik legjobb körülmények nálunk vannak az országban, nagyon sokat segített az úszószövetség az elmúlt évtizedben, az Úszó Nemzet Programnak köszönhetően gyerekek ezreivel találkozunk hónapról hónapra. Tényleg nincs okom a panaszra. Az a feladatunk, hogy továbbra is éljünk a kiváló eséllyel, nagyon jól dolgozzunk, és minél jobb úszókat neveljünk.”
Amikor arról kérdeztük, mit tanácsolna fiatalabb pályatársainak vagy akár a három évtizeddel ezelőtti önmagának, Horváth az edző és a versenyző motivációjának összehangolásáról beszélt.
„Az edzői pályám elején sokszor jobban akartam az egészet, mint a versenyző. Nagyon meg akartam mutatni, hogy jó szakember vagyok. Azt tanultam ezekből az esetekből, hogy csak akkor tudunk jól együtt dolgozni, ha ugyanannyira vagyunk motiváltak. Ezzel foglalkozni kell, meg kell találni a közös célokat, amikért aztán közösen tudunk küzdeni. Arra kell törekedni, hogy
(Kiemelt képünk forrása: Zalaegerszegi Úszó Klub/Facebook)
