A kudarcon túl – mit mond a szakember?

Az U20-as női kézilabda-válogatott vártnál gyengébb vb-szereplése miatt szakemberrel jártunk utána a kudarc szerepének az utánpótlássportban.

A legjobb nyolcba jutást jelölte meg alapcélként a magyar U20-as női kézilabda-válogatott a Kínában megrendezett korosztályos világbajnokság kapcsán. A 2006-os és 2007-es születésű játékosok alkotta nemzeti csapatnak ez volt az utolsó utánpótlás-világversenye, a sportolók a folytatásban már hivatalosan is a felnőttek közé tartoznak.

A negyeddöntőbe kerülés nem volt a földtől elrugaszkodott elképzelés, hiszen ez a korosztály ifjúságiként 2023-ban Eb-5., egy évvel később vb-3. lett, míg már juniorként tavaly Európa-bajnoki hetedikként zárt. Ha a 2022-es EYOF-ot is idevesszük (amelyen ebből a keretből többen is megmérették magukat), kijelenthetjük, a lányok minden eddigi világversenyükön odaértek a legjobbak közé, afelől pedig nincs kétség, hogy a lehető legszebben akartak búcsúzni az utánpótláséveiktől. Ehhez hozzátéve, hogy a leányszakágban sok-sok éve szerepelnek sikeresen, világversenyérmeket szerezve a magyar válogatottak (az U20-as vb-ket tekintve az elmúlt három kiírásban egyaránt döntőben jutott a csapatunk, amely 2018-ban világbajnoki címet ünnepelhetett), joggal bízhattunk a jó eredményben.

Az említett alapcélt azonban nem sikerült elérni, mi több, az esemény történetének eddigi legrosszabb magyar helyezésével zárult a torna: az együttesünk két papírforma győzelemmel kezdett Tajvan és Tunézia ellen, a lengyelektől azonban két góllal kikapott a „csoportdöntőn”, így nulla ponttal kezdte meg a középdöntőszakaszt, amelyben hiába győzte le Japánt, Norvégiával nem bírt (három gólos vereség lett a vége). Az északiak ellen a győzelem mellett a döntetlen is elég lett volna a továbbjutáshoz, a legjobb nyolcba kerülés helyett viszont így a 13-16. helyért folytatta Bohus Beáta szövetségi edző csapata.

A lányok a helyosztókon előbb Dél-Korea, majd a házigazda Kína gárdáját győzték le, ezzel meglett a 13. hely, ám ez ebben a helyzetben vajmi kevés örömöt jelenthetett a csapattagoknak. Arról már korábban is sokszor írtunk, hogy

így felmerül a kérdés, az ekkor érkező kudarcélmény, vagy fogalmazzunk úgy, a várakozásokhoz képest gyengébb szereplés miként befolyásolja az adott sportoló pályafutását. A témában Faludi Viktória tanácsadó szakpszichológus (aki számos válogatott versenyzőé mellett a háromszoros olimpiai bajnok kardvívó Szilágyi Áron felkészítését 2012 óta vezeti) véleményét is kikértük: a szakemberrel általánosságban beszélgettünk a jelenségről, hiszen az U20-as női válogatottal nem dolgozik, az esetüket közelebbről nem ismeri.

„Gyakran találkozom ilyen sportolókkal, jelenleg is több olyan fiatalnak igyekszem segíteni, aki hasonló helyzetbe került vagy ebben az időszakban jár. Nem egyedi eset, hogy az adott játékos vagy csapat az utánpótláskor végén a korábbi évekhez képest gyengébben teljesít, hiszen ekkor több különböző irányú nyomás nehezedik rájuk, a felnőttmezőnybe történő belépésen túl fontos fejlődési, hormonális változás történik, ráadásul az élet minden területén helyt kéne állni, például az érettségi időszaka is elérkezik. Ezeket érdemes a teljes képhez venni, ezzel együtt vizsgálni a helyzetet. De közben banálisabb oka is lehet a rosszabb szereplésnek, egyszerűen a véletlen számlájára is írhatjuk, hogy most nem jött ki nekik a lépés. A pontos okokat a mellettük dolgozó szakembereknek kell tudni és vizsgálni – mondja a honlapunknak Faludi, aki az utánpótlássportról szélesebb szemszögből is beszél. – A statisztikák szerint a legtöbbeknek ebben a periódusban, közvetlenül a felnőttsport előtt ér véget a karrierjük, amin szintén érdemes elgondolkodni. Türelmesnek lenni ilyenkor nagyon nehéz, főleg akkor, ha nem úgy jönnek az eredmények, ahogyan remélik. Ráadásul sokszor tapasztalom, hogy túl vannak hajszolva ezek a gyerekek, akik aztán később nagy eséllyel kiégnek. Tizenkét éves korig a versenyzés helyett az alapozó időszakra kellene fókuszálni. Hazánkban a poroszos rendszer az iskola mellett a sportra is jellemző, állandó hibakereső üzemmódban működnek szakemberek, akik még a győzelem után is a negatívumokat emelik ki. Persze, arra is szükség van, de az arányokra nagyobb gondot kellene fordítani. A sokat emlegetett északi országoknál például ez máshogy működik.”

Az a szerencsés, ha az edzők és a szülők is tudják, mi a pontos szerepük és feladatuk. 

„Mindenki máshogy kamaszodik, az edzőknek, stábtagoknak emiatt jelentős tudásanyaggal kell rendelkezniük, hogy megfelelően reagáljanak ezekre a helyzetekre. Arra törekszem, hogy

Szem előtt kell tartanunk, hogy ebben a korban ők már kis felnőttek, akiknek tudniuk kell megfelelő párbeszédet folytatni a saját edzőjükkel is. Pszichológusként a szülőket is edukálnunk kell, hiszen sokszor ők is bizonytalanok, nem tudják, hogyan lehetne a leghatékonyabban segíteni a serdülő és ifjúsági időszakban a gyerekeiket.” 

A kudarcélményt tovább rontja, hogy a közösségi médiában a felnőtteken túl a fiatalok is „megkapják a magukét”, ha nem sikerül a sokak által elvárt eredményt hozni, vagy a korábbi sikereket megközelíteni. Így volt ez az U20-as női válogatott vb-szereplése után is, a kommentszekciók akcióba léptek, és a stábtagok mellett a játékosoknak is kijutott a sok esetben bántó hozzászólásokból.

„Hasonló ebben az esetben a feladatunk, mint a kudarc feldolgozásánál. A közösségi médiából, vagyis

Általában azok írnak negatív kommenteket, akik elégedetlenek a saját életükkel, tehát a legtöbbször a valódi problémájuk nem is azzal van, akiknek címzik a mondandójukat. Ettől függetlenül könnyen szíven ütheti az utánpótlássportolókat, ha ilyen szélsőséges véleményeket olvasnak saját magukról. Ezeket nem szabad komolyan venni. A gratuláció mindenkinek jól esik, viszont a pozitív kommenthez képest a negatív sokkal erősebben hat az idegrendszerünkre. Én ebben szélsőséges véleményt képviselek, azt, hogy csak a hozzájuk közel állók véleményét hallgassák meg. Lehetőleg ne olvasgassanak kommenteket, főleg ne a világversenyek idején. Az olimpikonoknál például szabály, hogy a verseny előtt egy hónappal már nem nézegetünk hozzászólásokat, ez a tiltás egy hónappal a verseny utánig tart. A kudarcnak is van gyászszakasza, amikor aktívabb ez az érzés, még érzékenyebb az ilyen behatásokra az adott sportoló, ezért észnél kell lenni ilyen szempontból is.”

(Kiemelt képünk forrása: IHF)