„Szinte biztos vagyok benne, hogy meglesz a mixváltó olimpiai kvótája” – Lipták Tamás

Az újabb sikeres triatlon-világverseny után a magyar válogatott szövetségi kapitányát, Lipták Tamást kérdeztük a fiatalok szerepléséről, Los Angeles-i esélyekről és a szülő-gyerek felállás sportági jelentőségéről.

Számos alkalommal írhattunk már a magyar triatlon-utánpótlás remekléséről, a korosztályos világversenyérmekről és a felnőttek között bemutatott bátor és eredményes szereplésről. Az elmúlt hetek történései azonban a korábbiaknál is nagyobb szenzációnak számítanak, sőt, sportágtörténeti helyezésekről beszélhetünk, hiszen a mixváltó-világbajnokságon minden idők legjobb magyar eredményét elérve zárt másodikként a két utánpótláskorúval, a 18 éves (még juniorkorú) Szalai Fannival és a 23 esztendős (utolsó éves U23-as) Kropkó Mártával felálló négyes, amelyben Dévay Márk és Lehmann Csongor is megmérette magát. A kvartett ráadásul a múlt hét végén a lengyelországi Európa-bajnokságon aranyérmet szerzett, tehát kijelenthetjük,

A fiatalok ráadásul egyéniben is kiválóan szerepelnek, a sportágban a legmagasabb szintnek számító WTCS-sorozatban (vagyis világbajnoki sorozatban) Kropkó az év első felében 10. helyezést ünnepelhetett, később pedig Szalai Hamburgban debütánsként ért oda a legjobbak közé, a 9. pozícióban zárt, messze a mezőny legfiatalabbjaként (csak, hogy tisztázzuk: ő 2008-as, a top 10-ben vele együtt hárman születtek ebben az évezredben, egy 2004-es és egy 2001-es triatlonost találtunk még a legjobbak között). Ráadásul a Vasas 2008-as születésű sportolója idén már világ- és Európa-kupát is nyert a nagyok között. Mellettük még sorolhatnánk azokat a még utánpótláskorú magyar triatlonosokat, akik a felnőttek között nemzetközi szinten is bizonyítottak már.

A hamburgi vb-második hellyel ráadásul a csapatunk egyetlen pozícióval csúszott le az olimpiai kvóta megszerzéséről, hiszen kvalifikáció azon az eseményen csak a győztesnek járt, vagyis a francia négyesnek.

„Szinte biztos vagyok benne, hogy a kvóta meglesz a folytatásban valamilyen módon, és szurkolhatunk majd magyar mixváltónak Los Angelesben – mondja az Utánpótlássportnak Lipták Tamás, a magyar triatlon-válogatott szövetségi kapitánya. – Kellett hozzá idő, hogy eljussunk ebbe a helyzetbe, hiszen a párizsi játékok előtt tulajdonképpen nem volt olyan női versenyzőnk, aki hadra fogható lett volna, és nem volt semmilyen sérülése. Mostanra két olyan fiatal sportolónk ért oda a nagyok közé, aki az elitkategóriában látványosan és sikeresen szerepel. Márti szerintem az utóbbi időben a mixváltót is a fókuszba helyezte, sokat javult a futása. Fanninak pedig a kora miatt most jött el az az időszak, hogy a felnőttek között ennyi és ilyen minőségű viadalon induljon, annak ellenére, hogy már a korábbi években is meg-megvillant a nagyok között. Fokozatosan tanul és javul, látszik például a depózásán is. Nem illetődik meg a klasszisok között sem.

A vébé eredménye meglepetés volt, a kontinensviadalon viszont már valamelyest elvárás volt, hogy benne legyen a pakliban a győzelem, ezt a fajta nyomást pedig remekül kezelték a triatlonosaink, ami talán a legnagyobb dolog; tudatos, összeszedett versenyzés volt ez, a fiataloktól is.”

A szakember külön beszélt Szalai Fanniról, aki, ahogyan említettük, rendre a mezőny legfiatalabbjaként tűnik fel az elitmezőnyben.

„Kivételes eset és helyzet az övé. Tíz-tizenöt-húsz évente születik ilyen tehetség, pontosabban olyan, amelyből ki is tud bontakozni ez a szereplés. Őt inkább vissza kell fogni, hiszen annyira motivált és határozott, hogy magától csinálja a dolgát, nem kell noszogatni. Tudatosan összerakott felkészülést végez, a fejlődése pedig eddig a legnagyobb örömünkre töretlen, azon kell majd dolgoznunk nekünk is, hogy ebben segítsük, támogassuk. A kortársaihoz képest jóval előrébb tart, de még mindig messze a vége, ráadásul a következő olimpia idején még csak húszéves lesz... Szerintem nem lesz gond, hiszen a versenyzés élteti őt.”

Érdekesség, hogy a múlt hétvége sikergyárosai közül többen is triatlonos családból éreznek, de úgy is írhatnánk, korábbi klasszis sportolók utódai: Lehmann Csongor édesapja a kilencvenes évek egyik legjobb magyar versenyzője, Lehmann Tibor, Kropkó Márta (ahogyan a jelenleg sérüléssel bajlódó, de szintén U23-asként korábban a felnőttek között remeklő Kropkó Márton és az ifjúsági korúként junior Eb-nyolcadik Kropkó Jázmin) pedig Kropkó Péter, a sportág legendás hazai képviselője, sokszoros Ironman, illetve a korábban az utánpótlás-válogatottban is bizonyító Kropkó Andrea gyermeke. A Lengyelországban felnőtt és U23-as bronzérmet is szerző Hóbor Zalán esetében a korábbi sikeres triatlonos, Hóbor Péter az édesapa, míg édesanyja, Edöcsény Nóra a sydney-i olimpiát is megjárta, tizenkilencedik lett.

„Vastag tankönyvek vannak megtöltve ennek a felállásnak a pszichológiájával, pedagógiájával, mindenféle aspektusával.

Komoly anyagi és időbeli áldozatokat kell meghozni, amit ha korábban nem tapasztalt meg a saját versenyzése alatt a szülő, nehezebben visz végig. De persze kivételek is vannak, Szalai Fanni esete is ilyen, hiszen az édesapja, Szalai Géza nem triatlonozott korábban, mégis óriási elhivatottsággal menedzseli a lánya pályafutását.”

(Kiemelt képünkön balról: Kropkó Márta, Dévay Márk, Szalai Fanni és Lehmann Csongor Forrás: MTSZ)