Szinkronúszás: sokan, mégis kevesen

A budapesti junior szinkronúszó-világbajnokság után a hazai szövetség szakmai bizottságának elnökével, Erdős Eszterrel beszélgettünk a magyar utánpótlás helyzetéről.

Ahogyan pár nappal ezelőtt beszámoltunk róla, a szinkronúszók nyolcadik korosztályos, pontosabban junior-világbajnokságának adott otthont Budapest az elmúlt napokban: a Duna Arénában megtartott csúcseseményen a várakozásoknak megfelelően az orosz válogatott nyerte meg az éremtáblázatot.

A vb-ről természetesen a hazai indulók sem hiányoztak, a legjobb eredményt a lányok egyéni szabadprogramjában bizonyító Barbócz Bianka érte el, aki a selejtező 22 fős mezőnyéből bejutott a döntőbe, amelyben tizenegyedikként végzett. Ettől a helyezéstől nem sokkal maradt el a csapatversenyben szereplő magyarokat, akik az akrobatikus kűrjükkel a tizenharmadik helyet szerezték meg.

A sokszor vízi balettként emlegetett sportág junior-világbajnokságán harminchat ország képviseltette magát, ... versenyző csobbant a Duna Aréna vízébe, a létszámra tehát nem lehetett panasz, ráadásul a viadalt nemzetközi szinten is elismerték, a létesítmény jól vizsgázott a 2027-es budapesti felnőtt-vb előtt. A World Aquatics elnöke, Husszein al-Musszalam pedig már a kezdés előtt dicsérte az arénát.

„A világ egyik legkiválóbb vízi létesítménye, az egyik nagyszerű otthonunk, ahol most több mint kétszáz fiatal sportolót üdvözölhetünk harmincnál több országból – fogalmazott a sportvezető vb előtti üdvözlő írásában. – Tökéletes terep a szinkronúszók következő generációjának, hogy bemutatkozzanak a nemzetközi színtéren, és egyedülálló lehetőséget kínál számukra, hogy egy évvel a 2027-es budapesti vizes világbajnokság előtt megismerkedjenek a versenyhelyszínnel.”

A verseny apropóján kíváncsiak voltunk rá, mi a helyzet a sportág hazai utánpótlásával, ennek kapcsán Erdős Esztert, a hazai szövetség szakmai bizottságának elnökét kérdeztük.

„Nem ez az első alkalom, hogy ekkora eseményt rendezhet Magyarország – mondja az Utánpótlássportnak Erdős. –  Budapest 2017-ben vizes vébét rendezhetett, a következő pedig 2027-ben jön, ebben a tíz évben pedig hazánk több világversenynek is otthont adott: 2018-ban junior-vb-nek adott otthont a főváros, több világkupát is tartottak itt, emlékezhetünk a 2022-es újabb felnőtt-vébére, amikor Guadalajara helyére kellett beugranunk, érdekesség viszont, hogy a Duna Arénában első alkalommal kapott helyet így a szinkronúszás. Korábban mindig külső helyszíneken kellett szerepelni a versenyzőknek, a létesítmény ilyen szempontból mindig elsősorban az úszásé és a vízilabdáé volt, így hatalmas öröm, hogy megtörtént ez a debütálás is. Közel háromszáz sportoló mérette meg magát, ráadásul érdemes volt olyan szemmel figyelni a fiatalok teljesítményét, hogy közülük sokan várhatóan jövőre már a felnőttek között szerepelnek majd. Nem kérdés, a viadalt igyekeztünk arra is felhasználni, hogy minél többekhez eljuttassuk a szinkronúszást. Korai specializálódás jellemzi a sportágunkat, hasonlóan a tornasporthoz, egészen fiatalon oda lehet érni a legjobbak közé.”

Ami nem kérdés, hogy a hazai fiatalok előtt is lebeghet ötkarikás cél, hiszen a szinkronúszás 1984 óta része az olimpiai programnak.

„Harminc-harmincöt éve létezik hazánkban ez a sportág, az első húsz-huszonötben pedig szinte csak azok a gyerekek kezdték el a szinkronúszást, akik mást kezdtek el űzni, de attól elkanyarodtak, és végül kikötöttek nálunk. Jellemző az úszó, táncos, balettos előmenetel, legtöbbször azok jöttek át, akik az előbbire ráuntak. Ez viszont azt feltételezte, hogy a tizenéves koruk elején váltottak, ekkora lemaradással azonban már szinte biztosan nem lehet odaérni az elitbe. Rá kellett jönnünk, hogy minél korábban kezdjük el specifikusan a szinkronúszásra felkészíteni a gyerekeket, annál sikeresebbek leszünk. Az egyesületünkben (Erdős az Aquatic Sportegyesület edzője – a szerk.) például már négy-ötéveseket toborzunk; az úszás és a szinkronúszás alapjait is megtanítjuk nekik, ami szerencsére jól működik, a sok játékos, koordinációs feladattal könnyedén meg tudjuk szerettetni velük a sportágunkat, így minimális a lemorzsolódás. Ez az elmúlt öt évben remekül működött nálunk. Gyakran nehéz helyzetbe kerülök, amikor például egy tizenkét éves fiatal anyukája jön hozzánk, hogy jelentkezne a gyerekével,

Összességében nehéz a toborzás, főleg, hogy összetett sportágról van szó, rengeteg munkát kell beletenni, hogy legyen eredménye. Balettot kell tanulni, táncórára és akrobatikára kell járni, úszásban is magas szintre kell jutni, ennyi energiát és időt pedig kevesen tudnak manapság belefektetni.”

A szinkronúszás ráadásul tipikusan női sportág – korábban legalábbis kérdés nem fért ehhez az állításhoz, az utóbbi években azonban sokat változott a férfiak helyzete a sportághoz.

„Egyértelműen női sportág, ma is nyugodtan fogalmazhatunk így. Esetünkben a férfiak, fiúk megszólítása még nagyobb kihívás; a versenyrendszer szerint két srác szerepelhet a hat lány mellett csapatban, emellett indulhatnak vegyes párosban és szólóban. Nagyon alacsony az érdeklődés a fiúk részéről, a vizes sportágak kapcsán első körben mindenki az úszást és a vízilabdát preferálja. Ma a hazai utánpótlásban négy-öt srácot találunk.

Így ugyanis sokkal jobban szét vannak szórva a sportolók, általában harminc-negyven fő tagja ezeknek a szinkronúszókluboknak, ami viszont kevés; érdemes lenne kevesebb egyesülettel, nagyobb taglétszámmal dolgozni. Persze, ennek pozitív oldala is van, hiszen sokan abban gondolkodnak, hogy jó, ha a közelben van erre lehetőség, de így nehezebben alakul ki egységes munka.”

(Kiemelt képünk forrása: Blasius Photography)