„Marathon Guy” Wimbledonról álmodik
Mokán István Damján az U16-os tenisz Európa-bajnokság történetének legjobb magyar fiúeredményét elérve egyesben második lett. Az Utánpótlássportnak többek mellett mesélt arról, miért fogott először ütőt a kezébe, felidézte a parmai kontinensviadal legfontosabb történéseit és a céljairól is beszélt.
Az U16-os egyéni tenisz Európa-bajnokság 1976 óta íródó történetében Mokán István Damján
A békéscsabai sportoló szeptemberben a parmai korosztályos kontinensviadalon jutott el a fináléig – legutóbb hazánk versenyzői közül Stollár Fannynak sikerült a bravúr, aki 2014-ben Eb-győztes lett. Mokán az aranyérmet nem tudta megszerezni, ám így is büszke lehet a bravúros menetelésére: a 64 között kezdte meg a szereplést Olaszországban két magabiztos sikerrel, előbb bosnyákot, majd olasz ellenfelet győzött le. A nyolcaddöntőben aztán a korosztályhoz és a lebonyolításhoz mérten ritkán látható hosszú csata, 4 óra 50 perces viadal végén ünnepelhetett a spanyol riválisa ellen, amit a legjobb nyolc között kétszettes siker követett a holland teniszezővel szemben.
Az elődöntőben újabb fordulatos háromjátszmás ütközet jött, a német ellenfelével 3 óra 8 percen át voltak a pályán, a döntő szettben ráadásul Mokán 3:0-s hátrányba került, ám sorozatban hat gémet nyerve kiharcolta a döntőbe jutást. A fináléban 6:2, 7:6 (7–4)-re kapott ki az első számú kiemelt holland Stan Put ellen.
„Előzetesen a legjobb nyolcba jutást lőttem be, a kiemelés alapján ez reális cél volt – mondja az Utánpótlássportnak a Viharsarok Tenisz Alapítvány 16 éves reménysége. – Egész évben a harmadik hely környékén álltam a ranglistán, közvetlenül az Eb előtt csúsztam picit visszább, a sorsolás azonban kedvezett nekem, bár így sem volt könnyű ellenfelem. Elég fizikális menetelés volt ez, a spanyol srác elleni, közel ötórás csata sokat kivett belőlem. Közvetlenül utána hatékony volt a regeneráció, pedig még párost is játszottam aznap (Fazekas Vencellel a negyeddöntőig jutott – a szerk.).
olyan flow-ba kerültem, hogy éreztem, csak én nyerhetek; így is lett. Egész héten úgy emlegettek a versenyen, mint a ‘Marathon Guy’ (szabadfordításban Maratonsrác – a szerk.), ennyi hosszú meccs után nem csoda... A döntőben azért éreztem picit a lámpalázat, pályafutásom eddigi legfontosabb mérkőzése volt, de általában jól teljesítek, amikor nagy a tét. A másodikban hatékonyabban éltem a lehetőségeimmel, de végül ez az ezüstéremre volt elég, Az biztos, hogy sokat tanultam a fináléból.”
Nagy Zoltán tanítványa korábban is számos alkalommal bizonyította a tehetségét, többszörös korosztályos magyar bajnok, aki a nemzetközi mezőnyben is letette a névjegyét, junior ITF-tornagyőzelmek mellett a válogatottal U16-os fedett pályás csapat Eb-bronzérmes.
„Féltesómat követtem a teniszpályára, a szüleim támogatták az ötletet. Akkoriban úsztam és fociztam is, az utóbbit a mai napig nagyon szeretem, igaz, a baráti meccseknél óvatosnak kell lennem, vigyázok magamra. Élvezem, hogy teniszben legtöbbször egyedül vagyok a pályán, szeretek kreatívan játszani, a páros viszont általában jobb hangulatú. Kedvelem ezt a kettősséget a sportágamban. Hamar kiderült, hogy van hozzá tehetségem, már az U12-es korosztály előtt is értem el sikereket. Pár év múlva már a nemzetközi mezőnyben is nyertem tornákat. Az viszont nagyon érdekes, hogy az U14-es Eb-hez képest a korosztályomban előrébb tudtam lépni,
A folytatásban ITF-szinten gondolkodom, hamarosan lesz J200-as verseny Székesfehérváron, míg novemberben jön a junior Davis-kupa, vagyis a világdöntő, amire a nyáron a csapat Eb-negyedik hellyel jutottunk ki. A legnagyobb álom pedig, hogy felnőtt Grand Slam-tornán szerepeljek, Wimbledon az elsőszámú, de a US Open is hihetetlen lenne. Előbbi azért izgalmas, mert még nem játszottam füvön, szakemberektől viszont már hallottam, hogy a stílusom illene arra a borításra.”
A fiatal azt is elárulta, hogy melyik jelenlegi felnőttjátékosnak szurkol.
„Alcaraz stílusa közel áll hozzám, de az idősebbek között is vannak, akiket kedvelek, Dimitrovot vagy Wawrinkát. Utóbbival jó viszony alakult ki, tavaly Stockholmban ugyanott voltunk, ahol edzeni szokott. Nem sokon múlott, hogy üssek vele, tervben volt, de aztán a tréning utolsó részében végül szervát gyakorolt. De kispályás focin már összemérhettem vele a tudásomat.”
(Kiemelt képünkön: Mokán István Damján Forrás: Tennis Europe)
