Tamás Botond: A tehetségem a hozzáállásomban rejlik

Az UTE 21 esztendős öttusázója, Tamás Botond az idén utolsó juniorévesként robbant be a felnőtt nemzetközi élvonalba az Isztambulban rendezett Európa-bajnokságon, melyen egyéniben ezüst-, csapatban aranyérmet szerzett. A korosztályos évei alatt számos kiemelkedő eredményt elérő sportolóval beszélgettünk az utánpótláskorszaka zárultával.

Tavaly és tavalyelőtt is egyéni junior Európa-bajnok lettél, az idén a korosztályodban nem jött össze az egyéni érem, de a felnőttek kontinensviadalán igen. Ezt aláírtad volna előre?

Igen, de gyorsan megjegyezném, hogy nem így volt eltervezve, utólag engem is meglepett ez a forgatókönyv.

A felnőtt Eb-n nyújtott teljesítményedet látva pedig nincs ebben az ezüstben semmi meglepő.

Nagy élményt nyújtott az Eb, egész héten ihletett állapotban versenyeztem, és közvetlenül utána nehéz is volt reálisan értékelni az eredményt. De két hónap eltelt azóta, és

A junior- és a felnőttkorosztály közötti átmenet általában nagyon rögös út. Nem magától értetődő, hogy aki az utánpótlásban jó volt, az egyből az lesz a felnőttek mezőnyében is.

Az eredmények mégis azt mutatják, hogy te a junioréveid végére a nemzetközi felnőttélmezőnybe is odaértél. Ezt minek köszönheted?

Ez érdekes dolog, mert például, ha a tavalyi versenyeimet nézem, akkor a junior Eb-t megnyertem, a junior-vébén pedig bronzérmes lettem. És azt gondolom, hogy azon a junior-vébén mutatott teljesítménnyel már tavaly is sikeresen szerepelhettem volna a felnőtt Eb-n vagy vébén is. Most ez kicsit megfordult, és az elvárásaimhoz képest a korosztályos világversenyeken voltam visszafogottabb, a felnőtt Eb-n pedig mind az öt számot meg tudtam csinálni úgy, ahogy elterveztem. De sosem a helyezésemet figyelem, hanem azt, hogy versenyszámonként magamhoz mérten hogyan teljesítek.

Sajnálatos eset, hogy a felnőtt Eb után a kínai vébére nem mentél, mert eltört az ujjad. Hogy van?

Már működik, de a felkészülés ezen szakaszában még többnyire a konditeremben vagyunk. Amit elvárnak edzésen, azt maximálisan teljesítem, és mire jön az OCR, addigra az ujjam is rendben lesz. Csúnya sérülés volt, amivel nem kockáztathattam meg a versenyzést. De megcsináltam a rehabilitációt, és már szépen gyógyul.

Túltetted már magad azon, hogy a remek Eb-szereplész követően ilyen körülmények között maradtál le a vébéről?

Nehéz volt, de igyekeztem elfogadni a helyzetet. Szerdai OCR-edzésen történt a baleset, csütörtökön már indultunk volna a vébére. Akkor persze nagyon haragudtam a világra, de nem sokkal később már azzal nyugtattam magam, hogy így az eddigi legjobb eredményemmel fejeztem be a szezont. Ezzel a gondolottal pedig meg lehetett barátkozni.

Az Eb után a válogatott sportszakmai vezetője, Belák János úgy fogalmazott veled kapcsolatban, hogy „egy fiatalemberből egy eredményes férfi vált ezen a versenyen.” Egyetértesz ezzel a megállapítással?

Nyilván ennyi idősen még nem tartok a teljesítőképességem határán, de szerintem is nagyon sok mindenben előreléptem. A leglényegesebbnek azt tartom, hogy mentálisan sokat fejlődtem és érettebb lettem. Ezt leginkább az mutatja, hogy téthelyzetben, világversenyeken is képes vagyok megcsinálni azt, amit edzésen. Ezzel együtt ebben is folyamatosan javulni kell.

Az U17-esek között vébét nyertél, 17 évesen felnőtt magyar bajnoki bronzérmes lettél, U19-ből vébé- és Eb-ezüstöd van, kétszeres junior Európa-bajnok és junior-vébé-bronzérmes vagy. Hogyan sikerült a korosztályos évek alatt végig a nemzetközi élmezőnyhöz tartoznod, miközben magad is többször hangsúlyoztad, hogy az öttusában nincs papírforma?

Nem tartom magam extrán tehetségesnek. Azt érzem, hogy a tehetségem a hozzáállásomban rejlik, és abban a mentalitásban, amit az edzőim kiskoromtól kezdve belémneveltek.

A másik kulcs pedig a már említett téthelyzetben való teljesíteni tudás lehet. Erről azt gondolom, hogy nem magától jövő, hanem az utánpótlásévek alatt elsajátított képesség. De nagyon fontos, mert sok tehetséges korosztályos öttusázó van, aki ennek hiányában nem éri el azt az eredményt, ami egyébként benne lenne. Örülök, hogy mögöttem szép korosztályos sikerek is állnak. Kicsit letargikus hangulat fog el, amikor belegondolok, hogy ilyen gyorsan vége lett az utánpótláséveknek. Még élénken emlékszem, milyen izgalommal vártam az első U17-es világbajnokságomat. Jó érzéssel gondolok vissza erre a korszakra még azzal együtt is, hogy sokszor sérülés hátráltatta a munkát.

A sérülések abból adódtak, hogy folyamatosan a maximumra törekedtél?

Szívesen feszegetem a határaimat, és mindig a legtöbbet akarom kihozni magamból, de nehéz belőni azt a pontot, hogy mikor kell megállni, mert a következő plusz egy méter már túlterhelésnek számít. Az ilyen jellegű problémák elkerülésében felkészült szakmai stáb segít, és a következő idényben is azt tartom az elsődlegesnek, hogy végig egészséges maradjak.

Bár 2026-ban felnőtt Eb-ezüstérmes lettél, az évnek úgy vágtál neki, hogy a tapasztalatszerzés volt a legfőbb célod. A 2027-es esztendő mit tartogathat számodra?

Előfordulnak hátralépések is, máskor meg nagy előreugrások jönnek. Azt szeretném, hogy a fejlődésem összességében folyamatos maradjon, és járjam tovább az utat, amelyen elindultam. Eredménybeli célt nem szoktam megfogalmazni, de nagyon motivált vagyok, mert az érzem, hogy sok van még bennem.

A 2028-as Los Angeles-i olimpia is a szemed előtt lebeg?

Az olimpiát nem lehet kivenni a képből. A hazai szövetség öt férfiversenyzőt jelölt ki az LA10 programba, én is köztük vagyok, és talán az Eb-ezüsttel bebizonyítottam, hogy nem jogosulatlanul. Viszont én vagyok ezen öttusázók között a legfiatalabb, és ez már önmagában elmondja azt, hogy mit kell vagy mit nem kell elérnem.

(Kiemelt képünkön: Tamás Botond Forrás: UIPM)