Tóth Krisztián: Jelenleg küszködik a sportágunk, meg kell erősíteni az utánpótlásbázist

A korábbi klasszis cselgáncsozóval, az olimpiai bronzérmes Tóth Krisztiánnal, a Magyar Judo Szövetség elnökével beszélgettünk a hazai sportági utánpótlás helyzetéről.

Májusban, tehát nagyjából öt hónapja választották meg a Magyar Judo Szövetség új elnökének a 32 éves Tóth Krisztiánt, aki rendkívül sikeres versenyzői pályafutás után lett a szervezet első embere. Az olimpiai bronzérmes, vb- és Eb-második kiválóság már közvetlenül a megválasztása után kiemelte, hogy az egyik legfontosabb küldetése „az utánpótlás és a toborzás megerősítése, garantálása” lesz. Arra voltunk kíváncsiak, azok után, hogy immár lassan fél éve vezeti szövetséget, miként látja jelenleg a dzsúdósport hátországának a helyzetét, illetve miket tart a legfontosabb feladatnak sportágfejlesztési szempontból.

„Bár már mintegy fél éve dolgozom a szövetség élén, ez a pozíció nem változtatta meg a nézőpontomat, és nem látom ma másképpen sportágunk kulcskérdéseit és kihívásait, mint versenyzőként, majd aztán már kezdő edzőként láttam – kezdte Tóth Krisztián az Utánpótlássportnak. – A szövetségben az elmúlt hónapok legfontosabb prioritását alapvetően az jelentette, hogy szeptemberben a budapesti Grand Slam-versenyt zökkenőmentesen és a szokásos magas színvonalan meg tudjuk rendezni. Ez hál'istennek megtörtént, és most már végre valahára elkezdhetünk foglalkozni a sportszakmával, illetve a sportágfejlesztéssel.

Fontos, hogy lássák a szülők, hogy ez nem egy durva kontaktsport, ahol csakis a kemény küzdelem dominál, hanem megvan a maga szépsége és játékossága is, illetve olyan képességekre tehetnek szert a gyerekek, amelyek a mindennapi életük során is a javukra válnak. Gondolok itt arra, hogy például a fiatalok megtanulnak megfelelően esni, illetve az általános mozgáskoordinációt és a vázizomzatot is rendkívül jól fejleszti a dzsúdózás. Ha nem is lesz valakiből okvetlenül versenysportoló, attól függetlenül a sportágunk mindenkinek egy jó fizikális alapot adhat bárkinek. Bízunk benne, hogy a toborzásunknak köszönhetően idővel minél több fiatalt tudunk a tatamira csábítani, hiszen minél nagyobb merítésből tudunk dolgozni, annál többen maradhatnak benne aztán a sportágban, és juthatnak el akár a felnőttkorosztályig."

És mégis mennyire áll stabil lábakon pillanatnyilag az utánpótlás?

Alapvetően a középiskolás és az egyetemi évek alatt tapasztalható a legnagyobb lemorzsolódás, ami miatt a fiatal felnőttkorra hirtelen nagyon lecsökken a versenyzői létszámunk – ezt bizonyosan kezelnünk és korrigálnunk kell a közeljövőben. Persze, látjuk, hogy vannak olyanok fiatalok és szülők is, akik szeretik a cselgáncssportot, ami nyilván örömteli, ugyanakkor ha ezt számszerűsítjük, a mostani nagyságrend hosszú távon nem lesz elegendő az eredményességhez, pláne ha figyelembe vesszük, hogy közben globális szinten a sportágunk milyen ütemben fejlődik és növekszik. Egy héttel ezelőtt kint jártam a bakui felnőtt-világbajnokságon, és látva a nemzetközi tendenciákat, rengeteg a teendők itthon, ha szeretnénk lépést tartani az élmezőnnyel.”

Az elmúlt években megfigyelhető jelenség, hogy a női szakág jóval eredményesebb, mint a férfi, mind felnőtt-, mind utánpótlásszinten.

„A férfiaknál alapvetően szélesebb a nemzetközi élmezőny, így ott egy fokkal nehezebb is igazán nagy eredményt elérni, illetve hosszú távon a világelitbe tartozni. A fiúknál a másik probléma a minőségi edzőpartner hiánya hazai szinten. Ugyanis, amíg a női versenyzők az alacsonyabb súlyú vagy éppen utánpótláskorú fiúkkal is hatékonyan fel tudnak készülni hatékonyan, addig a fiúknál ez sajnos nem adott, a nagyobb súlycsoportokban pedig különösen kevés a valódi edzőpartner. Emiatt nagy hangsúlyt kell fektetni a központi felkészülésre, valamint sokat kell járni külföldi edzőtáborokba, hogy a minőségi küzdelemszámot megfelelő mennyiségben meg tudjuk adni a férfi versenyzőknek is. Ebben a tekintetben a fiúk felkészítése jóval nehézkesebb és speciálisabb.”

(Kiemelt képet készítette: Török Attila/Nemzeti Sport)