Terék Gerda: Nehéz időszakon vagyok túl, nagyon kellett a lelkemnek ez a vb-arany

A csepeliek 21 éves birkózójával, Terék Gerdával (55 kg) az után beszélgettünk, hogy a tavaszi korosztályos Eb-győzelmét követően megnyerte a Las Vegas-i U23-as világbajnokságot is, méghozzá rendkívül meggyőző teljesítménnyel. Ráadásul ezzel történelmet írt: a sportág történetének első magyar női vb-aranyérmese lett a korcsoportban.

Az utánpótlás-világversenyeken már megannyi érmet – szám szerint tízet – szereztél, viszont a vébéarany egészen eddig hiányzott a kollekciódból. Nos, Las Vegasban ez is összejött, és most már nemcsak Európa, hanem a világ legjobbjának is mondhatod magad a korosztályodban. Mennyit jelent ez a győzelem most neked?

Elmondhatom, hogy nagyon vágytam már erre a címre, hiszen utánpótlásszinten tényleg csak a vébéelsőség maradt számomra kipipálandó célként. Ugyanakkor tudtam, hogy minden korábbi sikeremnél nehezebb lesz ezt elérni.

Ezzel pedig olyan tettet hajtottál végre, ami még korábban nem sikerült magyar lánynak, ugyanis te lettél a hazai női birkózósport első világbajnoka az U23-asok között.

Természetesen, ez remekül hangzik, és nagy büszkeséggel tölt el, hogy az aranyérem megszerzésén túl még ezt is elmondhatom magamról. Az első Eb-aranyam – amelyet tavaly még az U20-as korosztályban nyertem – mindig igazán különleges marad számomra, és rendkívül közel áll a szívemhez, mert akkor már tényleg régóta vágytam arra, hogy egyszer végre a dobogó tetején állhassak világeseményen. A mostani világbajnokság előtt hasonló érzések kavarogtak bennem, nagyon akartam a győzelmet, és aztán a Las Vegas-i versenyt is nagyon hasonló lelkiállapotban tudtam végigcsinálni, mint tavaly Olaszországban a junior Európa-bajnokságot.

Gyakran elhangzik, hogy birkózásban a világbajnokság mezőnye más szintet képvisel az Eb-hez képest. Ennek fényében előzetesen mennyire gondoltad magadról, hogy elsőéves U23-asként valóban most az aranyesélyesek közé tartozhatsz?

Még a Las Vegasba utazás előtt, itthon

Számomra nem is volt kérdés: ha nem jutok be a fináléba, akkor biztosan csalódottan fogok hazajönni.

Majd egy olyan ágon sikerült végigmenetelned, aminél erősebb elképzelni is nehéz lett volna... Sorrendben orosz, üzbég, amerikai és japán ellenfelet kellett legyőznöd.

Egy világbajnokságon már nincs kedvező sorsolás, ha az ember érmet akar nyerni, a legjobbakat kell megverni, kellenek a bravúrok is. Ennek tudatában nem is néztem meg sem az előzetes nevezést, sem pedig a helyszínen a sorsolást közvetlenül a verseny előtt, nem szerettem volna, hogy ilyesmi esetleg elvonja a figyelmem. Tisztában voltam vele, hogy ha világbajnok szeretnék lenni, akkor igazából nem számít, ki lesz az aktuális ellenfél, egyszerűen mindenkit, az egész világot meg kell vernem. Csak azzal foglalkoztam, hogy magabiztos maradjak végig, mentálisan fókuszált legyek, és tisztán lássak a szőnyegen az éles helyzetekben is.

Nekem ez már megadta a szükséges pozitív megerősítést és hitet, hogy tényleg nagy dolgokra lehetek képes. Az Amerikába való hosszú utazás és az időeltolódás sem zökkentett ki. Félretettem mindent, nem érdekeltek a körülmények, csak arra koncentráltam, hogy a legjobbamat nyújtsam, amit hál'istennek meg is tudtam végül valósítani.

Tavaly U20-as Eb-t nyertél, az idén pedig már az U23-asoknál az Európa- és a világbajnokságot is behúztad. Mi hozta meg neked a szintlépést eredményesség terén az elmúlt években?

Fizikailag rengeteget fejlődtem és erősödtem. Immár lassan egy éve Ceglédre járunk erőnléti edzőhöz, és ez érezhetően sokat is adott számunkra. Állóképesség terén és erőben is óriási pozitív változásokat tudtunk elérni. Ezzel párhuzamosan elkezdtem a saját birkózóstílusomat is kifejleszteni, és megtalálni a saját utamat, technikai repertoáromat, amivel sikeres lehetek. Bár még mindig azt érzem, hogy technikailag le vagyok maradva a mezőnytől, sokat dolgozunk azon, hogy ezt a fajta lemaradásomat behozzam és kompenzáljam. Emellett mentálisan is jóval erősebbé és stabilabbá váltam, ami a jó eredmények mellett annak is köszönhető, hogy

Annyi munka van bennünk, hogy muszáj ennek beérnie.

Azonban, ha jól sejtem, ez az út korántsem mindig egyenes és folyamatosan csak felfelé ívelő...

Sokan gyakran csak a sikereket, a nagy eredményeket látják, ugyanakkor az idáig vezető folyamatot már annál kevesebben. A szürke hétköznapok gyakran rendkívül gyötrelmesek, sok lemondással és szenvedéssel is járnak, előfordulnak mélypontok, fizikailag és lelkileg egyaránt.

Azóta, hogy márciusban megnyertem az U23-as Eb-t, sajnos nem túl sok sikerélményben volt részem, a felnőttversenyeken próbálkoztam, indultam a felnőtt Eb-n, illetve a budapesti UWW-rangsorversenyen is, de győztes mérkőzéseim még a kisebb viadalon is alig akadtak, ami az önbizalmamat nagyon visszavetette. Emellett még súlyproblémák, egészségügyi gondok, illetve magánéleti nehézségek is közbejöttek, szóval nincsenek könnyű hónapok mögöttem. Igyekeztem erős és pozitív maradni, és valahogyan sikerült átvészelni ezt a hullámvölgyet, mentálisan összeszedni magam. Hál'istennek még éppen a vb előtt sikerült ebből a gödörből kimásznom, és végre sikerré érett az a sok-sok erőfeszítés.

(Kiemelt kép forrása: UWW/MBSZ)