„Egy közösség nem attól lesz biztonságos, hogy sohasem történik semmi rossz” – a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány szakmai munkatársa, László Andrea

Hogyan válasszunk biztonságos klubot a gyereknek? Milyen jelek mentén vegye észre a szülő, ha bántalmazzák a lányát vagy a fiát? Miképpen számoljon be a sajtó a kiskorúakkal szembeni visszaélésekről etikusan? Ezekről is beszélt László Andrea, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány szakmai munkatársa az Utanpotlassport.hu-nak.

Örömteli fejlemény, hogy a nyilvánosságban – és a politikában – is egyre több szó esik a gyermekvédelemről. Noha a napvilágot látott esetek sokkolhatják a társadalmat, a változás és a legkiszolgáltatottabbak biztonsága érdekében a szembenézésnek kell lennie az első lépésnek. A gyermekotthonokban, nevelőintézetekben, iskolákban elkövetett visszaélések mellett a sport világában történt bántalmazásról szóló beszámolók is rendre megjelennek a sajtóban.

A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány szakmai munkatársától, László Andrea sportszakpszichológustól először azt kérdeztük, hogyan választhatnak a szülők biztonságos egyesületet a sportolni vágyó gyerekeknek.

„Szögezzük le, nincs garancia arra, hogy mi fog, vagy mi nem fog történni az adott klubban, de az edzők kiválasztási folyamata rengeteget számít. A legjobb, ha transzparens, mi alapján vesznek fel szakembereket, milyen lépeseken mennek keresztül az edzők, mielőtt alkalmazzák őket” – mondta.

A Hintalovon létrehozta a NEMECSEK Programot (csupa nagy betűvel), amely egyebek mellett sportszervezeteknek segít gyermekvédelmi útmutatót létrehozni.

A bántalmazás megelőzésének első lépése, hogy fel vagyunk készülve arra, hogyan reagáljunk ilyen helyzetekben. Az útmutatóban lefektethetjük például, hogy az edző hozzáérhet-e a gyerekhez. Ha igen, milyen esetben, illetve mit kell tennie mielőtt hozzáér. Ha ezek le vannak írva, és az edző megfelelően jár el, akkor az alaptalan váddal szemben tud hivatkozni az útmutatóra. Ehhez persze kulcsfontosságú, hogy a szülők tisztában legyenek az útmutató tartalmával.

Az alapítvány célja, hogy a NEMECSEK Sport Programon keresztül újra központi témává tegye, hogy mennyire fontos a mozgás és a közösség a gyereke életében.

„Több nagy sportszervezettel is tárgyalunk, azt érzem, kezdenek nyitottabbá válni a gyermekvédelmi útmutató bevezetésére. Három lehetséges módja van az elkészítésének. Az első, hogy a weboldalunkról letölti a szervezet a közösség- és gyermekvédelmi útmutató sablont. A második olyan együttműködési forma a Hintalovonnal, amelyben a sportszervezet összeállítja az útmutató alapját, mi véleményezzük, konzultálunk, és jóváhagyjuk. A harmadik pedig a partneri együttműködés, amely választása esetén tréningeket és ezzel párhuzamosan konzultációkat is tartunk. A második és a harmadik opció természetesen tartalmazza az utánkövetést, valamint válaszolunk minden kérdésükre, ami idő közben felvetődik. Az útmutatót évente kell felülvizsgálni.”

László Andrea hozzátette, nemcsak akkor kapnak kérdéseket, ha történt valamilyen bántalmazás az egyesületben, hanem sokkal gyakoribb, hogy egy új program vagy módszer kapcsán kérik ki a véleményüket.

„Azok a klubvezetők, akik gyermekvédelmi útmutatót készítenek, érzékeny, felelős, felnőtt emberek. A gyermekvédelmi funkciók mellett az útmutatók jellemzően gyermekjóléti elemeket is tartalmaznak, amelyek

Fontos kérdés: szülőként hogyan lehet észrevenni, hogy valamilyen baj van az edzésen, esetleg fizikailag vagy verbálisán bántják a gyereket?

„Gyakran befelé fordulással kezdődik, egyszerűen nem mesél annyit az edzésekről, mint szokott. Általános jel, hogy míg korábban kifejezetten szeretett edzésre járni, újabban viszont nincs kedve, úgy kell elvinni. A gyerekek jellemzően azért nem beszélnek a bántalmazásukról, mert szégyellik azt. Félnek, hogy olyat csináltak, amiért megérdemlik, illetve a gyerekek egymást sokszor azért szekálják, mert valamelyik feladatot nem csinálták jól az edzésen, valamiben nem olyan ügyes az egyikük, mint a többiek. Durva esetben sajnos önsértésig is eljuthat egy gyerek, ha nem sikerül időben fényt deríteni a bántalmazásra.”

A Hintalovon Alapítvány szakmai anyagaiban visszatérő elem, hogy bántalmazás esetén pszichológus bevonása javasolt.

„Magyarország még nem áll annyira jól e téren, de azért sokan vannak már, akik kérik szakember segítségét, ha látnak valamilyen lelki változást a gyereken. Amúgy a probléma sokszor abból fakad, hogy a szülők nem értik, miért nem velük beszéli meg a gyerek, ha valami bántja, vagy gondja van. Ha egy kamaszgyereknek van valamilyen nehézsége, sokkal könnyebben mondja azt elegy kívülálló, semleges személynek. Ez nem azt jelenti, hogy nem szereti a szüleit. A szülőknek azt kell tudatosítaniuk, hogy ez nem róluk szól, hanem a gyerekről. Attól senki nem lesz rossz szülő, hogy segítséget kér, sőt:

Létezik azonban a másik oldal is, amikor a sportegyesület munkatársa veszi észre, hogy valami nem stimmel.

„Nemrégiben történtek szigorítások azon a téren, hogy kiknek kell jelezniük, kik a jelzőrendszer tagjai. A tanároknak, óvónőknek alapból vannak ilyesfajta jelzési kötelezettségeik, és ide tartoznak az edzők is. Továbbá sokan nem tudják, hogy magánemberként is lehet jelezni. Ha hallod, hogy a szomszédban a gyereket minden este megverik, ugyanúgy a jelzőrendszer része leszel.”

A jelzőrendszer rendkívül túlterhelt, rengeteg eset érkezik be a Gyermekjóléti Szolgálathoz.

„Azt gondolhatnánk, kevésszer jelentenek, de a családon belüli problémák kapcsán nagyon sok jelzés történik. A szexuális bántalmazások nagy része viszont nem derül ki, az egészen másik kategória sajnos, azt alig merik jelenteni.”

Gyakori tévhit, hogy ha jelzést tesznek egy családról, azonnal elveszi a gyámhivatal a gyereket.

„Ha családon belüli bántalmazásról van is szó, nem a gyermekotthon az első lépés. A szakemberek kimennek, környezettanulmányt csinálnak, beszélgetnek mindenkivel, pszichológust rendelnek ki vagy családsegítőt. Jó lenne, ha ezzel többen tisztában lennének, úgy vélem, kevesebb ügy maradna titokban. A súlyos esetekben persze a szolgálat továbbítja az ügyet a gyámhivatal felé, illetve vannak helyzetek, amikor sürgős beavatkozás kell: ha szexuális bántalmazásról értesülünk vagy meglátjuk, hogy valaki gyereket ver, azonnal a rendőrséghez kell fordulnunk.”

László Andrea felhívta a figyelmet arra jelenségre, hogy a közösségek sokszor összezárnak, amikor valamilyen bántalmazás történik – ez alól a sporttársadalom sem kivétel.

„Több szempontból is problémákat vet fel ez a fajta működés. Ha mégis tudomást szereznek a szülők arról, hogy megpróbáltak elhallgatni egy bántalmazási ügyet, ki vinné oda a gyerekét jó szívvel?

Azt tapasztaljuk, hogy gyakran csak megpróbálnak elbeszélgetni az illetővel. Mintha mindenki attól félne, hogy fordított esetben majd őt sem védi meg a közösség, ha most komolyabb retorzió éri a bántalmazót.”

A sportszakpszichológus szerint problémás, hogy Magyarországon a hobbisport lényegében nem létezik utánpótláskorban, mindenkit a versenyzés felé terel a rendszer.

„Ez azért baj, mert egy életre elveszi a kedvét annak a gyereknek a sportolástól, akiben nincs versenyszellem. Túl korán kezdik el versenyeztetni a gyerekeket, nem minden sportágban jó az, amikor tízéves gyerekek aranyérmekért küzdenek egymás ellen. Persze van olyan sportág, amelyben elkerülhetetlen, hogy egészen fiatal korban versenyezni kezdjenek, viszont akkor kiemelten fontos az olyan biztonságos, támogató közeg, amelyben megélhetik a sikereket és a kudarcokat egyaránt. Ha az edző folyamatosan megjegyzéseket tesz a kevésbé tehetséges, mégis az élversenyzőkkel készülő gyerekre, az az önértékelését negatívan befolyásolja, ami már verbális bántalmazásnak számíthat. Az egyik legfontosabb kérdés, hogy a gyerek mennyire érzi magát biztonságban az edzésen. Az edző dolga, hogy megteremtse a biztonságos légkört a visszajelzéseivel, következetességével. Sokan elfelejtik, hogy a sportnak örömforrásnak kell lennie. A szülők gyakran elkövetik azt a hibát, hogy a saját álmaikat szeretnék megvalósítani. Hadd válassza ki a gyerek, mit szeretne!

A gyereknek joga van véleményt nyilvánítani arról, hogy mit szeretne sportolni és milyen szinten. Ahogyan van joga a gyereknek is ahhoz, hogy játsszon, és ne egyből az iszonyatosan nagy terhelésnek legyen kitéve.”

A 2010-es évek óta folyamatosan egyre nagyobb veszélynek vannak kitéve a gyerekek a közösségi médiában. A TikTok súlyosan negatív hatásairól a Partizán készített összeállítást az elmúlt hetekben.

„Az AI-szerkesztett, túlidealizált képek, a túlszexualizált megjelenések és az önsértésre felhívó tartalmak mind durva szorongást válthatnak ki a gyerekekből. A túlingerlés miatt pedig sokkal nehezebb figyelnek az iskolában és az edzésen is. Azoknak az edzőknek, akik arra panaszkodnak, hogy a mai gyerekekkel nehezebb, mint a húsz évvel ezelőttiekkel, azt kell tudatosítaniuk, hogy ők már nem azok a gyerekek. A legtöbbször itt akad el a történet: húsz évvel ezelőtti módszereket próbálnak alkalmazni a mai gyerekeken, és láthatóan sokszor nem működik. Ez nem azt jelenti, hogy ők rossz edzők, rosszat tanultak, de muszáj lenne e téren is haladni a korral. Teljesen máshogyan kellene kommunikálni: nem hatékony csak elmondani az üzenetet, jobb leírni vagy piktogramokból álló útmutatót készíteni arról, mi a feladat vagy a heti beosztás. És érthető, hogy az edzők néha türelmetlenek, mert sok éve csinálják, de most már valamiért nem megy át a mondanivaló, ez frusztráló lehet. Viszont

Minden gyerekközösség más, de ha beszélgetnek velük, könnyen kialakíthatnánk olyan módszert, amivel az információ könnyebben eljut hozzájuk. Ám, ha azt hallják a gyerekek, hogy butábbak, mint a húsz évvel ezelőttiek, az nemcsak bántó, hanem verbális bántalmazásnak is minősülhet. Nem a gyerek hibája, hogy telefonozik, nem ő fogott először az életben telefont a kezébe, sőt az edzőt meg a szülőket is látja telefonozni. Ő miért ne tenné?

A Hintalovon Alapítvány felhívta a figyelmet arra is, nem mindegy, hogyan számol be a sajtó a bántalmazásokról. A szervezet újságírók számára képzést is tart a témában.

„A traumaérzékeny kommunikáció központi kérdés. Elsődleges az anonimitás megőrzése, ne derüljön ki, hogy ki az elszenvedő, pláne, ha gyerekről van szó, hiszen akár ő is találkozhat az esetről írt cikkel.

Semmiképpen ne a trauma felidézése legyen a cél, nem arról kell írni, konkrétan mi történt. Mindig az legyen a fókuszban, hogy az elkövető a felelős. és milyen következményei lesznek, lehetnek a tettének. Fontos az ilyen cikkek előtt az úgynevezett trigger warning, tehát a jelzés, hogy szenzitív tartalom következik, valamint a segélynyújtó szervezetek elérhetőségeit is fel kell tüntetni.”

László Andrea kiemelte a pontos fogalomhasználat szükségességét.

„Gyakran dobálóznak mostanában a pedofil kifejezéssel, de tudni kell, hogy ez nem vonatkozik mindenkire, aki kiskorúval folytatott szexuális viszonyt. A pedofil szót azokra használjuk, akik a pubertáskort még el nem érő gyerekkel szemben éreznek nemi vágyat. Továbbá, ha kisgyerekről írunk, akkor áldozatnak, ha viszont tizenöt évesnél idősebbről, akkor túlélőnek nevezzük a cikkben.”

(Kiemelt képünk forrása: VKLA)