Másba Kezdő 11: futball egy életen át

Sikeres emberek, akiknek az életében meghatározó volt a labdarúgás – ők alkotják az OTP Bank által összeállított Másba Kezdő 11-et. Pályafutások, amelyek végül nem a futballpályán, hanem a művészetben, az üzleti életben vagy egyéb civil területen értek célba. Ezúttal Oláh Ibolya énekesnőnek és Marton Andrásnak, az OTP deviza és árupiaci kereskedési osztályvezetőjének sportmúltját mutatjuk be, no meg azt, hogy mit hasznosítanak ma a munkájukban az öltözőben, a meccseken tanultakból.

Tizennégy nevelőotthont járt meg Oláh Ibolya énekesnő, az utolsó kettőben, Nyírbátorban és Tiszadobon vált az élete részévé a labdarúgás. Eljutott az NB I-be, de az ország a 2004-es Megasztárban ismerte meg, amelyben második lett. Most persze a futballkarrierjéről kérdeztük, az előadó ugyanis tagja az OTP Bank által összeállított Másba Kezdő 11-nek, amelyben olyan sikeres emberek szerepelnek, akikre nagy hatással volt, hogy gyerekként fociztak, ám később egyéb területen teljesedtek ki.

„Az első labdaérintésem nyolcévesen volt a nyírbátori nevelőotthonban. Kezdetben csak labdaszedőként vettem részt a nagyfiúk edzésén, de Szilágyi Lajos bácsi, az edző látta, hogy gyorsak vagyunk a barátnőmmel, Arankával, ezért úgy döntött, csinál egy lánycsapatot – emlékezett vissza a kezdetekre Oláh Ibolya. – Nem mondanám, hogy versengő közeg volt, inkább csak játszottunk egymással, de azért az feltűnt, hogy kinek milyen az állóképessége, a technikája. Én szerencsére mindkettőben kiemelkedtem.”

Az énekesnő már felnőttként jelentkezett az ország egyik legjobb női csapatához, az élvonalbeli MTK Budapesthez.

„Nem akartam hivatásos labdarúgó lenni, csak edzeni szerettem volna, hogy formában tartsam a testemet. Hiányzott a mozgás és a játék egyaránt. Egy idő után viszont azt mondta az edző, hogy »Ibikém, most már be kéne állni! « Abban egyeztünk meg, hogy akkor csere leszek, eleinte így is volt.

Oláh Ibolya énekesként is csapatban dolgozik, elmondása szerint, amiben csak tudja, segíti kollégáit – ahogyan annak idején a pályán is támogatta a társakat.

„A sport a szorgalom mellett megtanít arra, hogy átlássunk helyzeteket, megértsünk emberi kapcsolatokat, megbecsüljük egymást. Az ellenfélhez és a saját csapatunk tagjaihoz is alkalmazkodni kell.

A futballtól tíz évvel ezelőtt visszavonult, manapság már nem játszik, de a jó meccseket azért megnézi a barátai körében.

„Elszomorított, hogy Messi nem játszik többet az argentin válogatottban, el is gondolkoztam, hogy van-e még értelme követni a focit... De a viccet félretéve, a legfontosabb mérkőzésekre azért bekapcsolom a tévét. Ahogyan a gyerekek játszanak, azt öröm nézni, nagyon aranyosak, örülök, hogy kijöttünk” – mondta a Mészöly Focisuli Ürömi úti pályáján, az OTP Bank – Bozsik-program U11-es tornájának egyik helyszínén.

A programot névadóként támogató pénzintézet deviza és árupiaci kereskedési osztályvezetője, Marton András is a Másba Kezdő 11 „játékosa”. A közgazdász tapolcai kötődése a mai napig erős, ami nem meglepő, hiszen a családi szálon túl gyermekkora meghatározó futballélményei is a Veszprém megyei városban érték.

„A klasszikus módon, kisgyerekként a grundon, a baráti társaságban szerettem meg a futballt. Szervezett keretek között először negyedikes általános iskolásként a diákolimpián indultunk. A városi, majd a megyei fordulón is túljutottunk, a Kunhegyesen rendezett országos döntőben pedig hatodikok lettünk. Ennek köszönhetően a Tapolcai Bauxitbányász lényegében egy az egyben leigazolta a csapatunkat.”

Az egyesületi körülmények aztán szinte minden tekintetben új szintet jelentettek.

„Eleve hatalmas előrelépés, hogy volt edzőnk, aki heti két-három tréninget tartott. Az előkészítő évben még nem versenyeztünk, a serdülő II-es korosztályban viszont már bajnokságban indultunk, ráadásul nagypályán.

de az egész keretben alig volt húsz esztendősnél idősebb játékos.”

A szülői iránymutatás hatására nála mindig a tanulás élvezett előnyt a sporttal szemben.

„Igazán komolyan soha nem vetődött fel, hogy profi labdarúgó legyek. A lehetőségek sem voltak olyanok, az iskolában pedig jól teljesítettem, és a gimnázium után Budapestre, a Corvinus Egyetemre mentem. Igaz, elsőévesként úgy tudtam összeállítani az órarendemet, hogy szerdán már ott voltam Tapolcán az edzésen.”

A második évben egy ismerőse edzéslehetőséget intézett neki a BVSC-ben, ami sajnos nem úgy sült el, ahogyan Marton András tervezte.

Nem feleltem meg, így aztán se igazolás, se edzés, így véget is ért az NB-s pályafutásom. Ezt követően megyei csapatokban játszottam. Sőt a mai napig igazolt játékos vagyok a Tapolcai Öregfiúkban, amely a megyei harmadosztályban indul, miközben Budapesten két kispályás bajnokságban is részt veszek.”

Az OTP osztályvezetője azonban nem csak a saját mérkőzésein bukkan fel a futballpályákon.

„A fiam is focizik, most U15-ös korú. Úgy szervezem az életemet, hogy minden meccsén ott lehessek. Arra próbálom terelgetni, hogy élvezze, amit csinál. Viccesen azt szoktam mondani, nem baj, ha a gyerekből nem lesz Szoboszlai Dominik, még lehet belőle Varga Barnabás, aki csak később futott be. De persze a lényeg, hogy nem kell mindenkinek az élsport felé kanyarodnia, mert rengeteget ad az embernek az is, ha csak rendszeresen eljár játszani a barátaival.”

Marton a munkájában fontosnak tartja, hogy csapatjátékosokkal vegye körül magát.

„Mindig is irányítót, belső középpályást játszottam, jellemzően kiszolgálom a társaimat.

A gyorsan változó devizapiacokon kereskedőként időnként rossz döntéseket is hozhatunk, de az a kulcs, hogy minél hamarabb túltegyük magunkat rajtuk. A pályán is számos mikrokudarc éri az embert, gondoljunk egy eladott labdára vagy egy kihagyott helyzetre. Ha rágódunk ezeken, emésztjük magunkat miattuk, rámehet az egész meccs.”

(Kiemelt képünkön: Oláh Ibolya (balról) az OTP Bank – Bozsik-program csillaghegyi tornáján Forrás: M4 Sport/Jövünk)