A HOSSZÚTÁVÚSZÁS TÖRTÉNETE

Hosszútávúszó esemény minden olyan úszóverseny, amelynek távja több, mint 1500 méter, illetve az a viadal, amely legalább egy órán tart. A versenyeket rendezhetik uszodában vagy természetes környezetben is.

A modern kori hosszútávúszás első ismert alakja Lord Byron volt, aki 1810. május 3-án a Dardanelláknál átúszott Európából Ázsiába. Ennél jóval ismertebb tény, hogy az 1896-os, athéni olimpián nyílt tengerben rendezték az úszóversenyeket (Hajós Alfréd két aranyat is nyert). Az idők során sportággá vált extrém hobbi magyarországi története ifjabb Wesselényi Miklóssal kezdődött: a báró 1835. augusztus 15-én hozzávetőleg négy órán át úszott a Balatonfüred és Tihany közötti térségben, s amikor visszaérkezett a füredi mólóra, az arra járók nagy ovációval fogadták. Ezt a távot hivatalosan Iklódi Szabó Imre teljesítette először, méghozzá 1871-ben, egy fogadás kapcsán, két csónak kíséretében. A kihívás népszerűségére jellemző, hogy 1930-tól 1977-ig (leszámítva az 1943 és 1952 közötti időszakot) minden esztendőben megrendezték a versenyt, mi több, akadt korszak, amelyben országos bajnokságként tartottak nyilván. Ugyancsak a Balatonhoz kötődő próbatétel tétel volt a Füred és Siófok közötti táv leúszása, s az ez „ügyben” legkitartóbb, legeredményesebb sportember, Szekrényessy Kálmán emlékét Siófokon szobor őrzi. Az elmúlt évtizedekben ennél merészebb tettekre is vállalkoztak a magyar sportolók: Hajós Gyula és Perlaki Gizi volt az előfutára annak a mozgalomnak, amelynek hívei a La Manche-csatorna meghódítását vették a fejükbe. A világszerte rendkívül népszerű hosszútávúszó (vagy másképpen nyílt vízi) kísérletek hatására a Nemzetközi Úszó Szövetség is mind több figyelmet fordított a sportágra, amely 2000-ben, Sydneyben még csak a triatlon műsorba kerülésének köszönhetően (1500 m úszás az óceánban), 2008-ban, Pekingben viszont már önállóan, a 10 km-es hosszútávúszó-verseny programba iktatásával az ötkarikás játékokon is megjelent. A „vizes” világbajnokságokon – melyeken a hosszútávúszás az úszással, a szinkronúszással, a műugrással és a vízilabdával szerepel együtt – a férfiak és a nők egyaránt 5, 10 és 25 km-es távon küzdenek az érmekért; a sportolók között jó néhány olyat találunk, aki medencei úszóként vált ismertté, ám visszavonulását követően a „maratoni” távokon még kipróbálja magát. A hosszútávúszók idehaza sokáig a Magyar Úszó Szövetség keretein belül működtek, ám a viszony nem volt felhőtlen, így 2006 őszén – immár önálló jogi személyként – megalakult a Magyar Hosszútávúszó Szövetség. Mivel azonban a „vizes” sportok a nemzetközi és az európai szervezetben is egy égisz (FINA, illetve LEN) alá tartoznak, az együttműködés a jövőben is elkerülhetetlen.