Nem lesz láb alatt a szakágvezető

Május 7-én, a dobókat követően az ugró- és a futószakág képviselői számára is megkezdődik a szabadtéri versenyidény. Az első viadal a már hagyományosnak mondható Olimpiai Nap elnevezésű nemzetközi ifjúsági és junior verseny lesz, amelynek Tiszaújváros ad otthont. A szabadtéri idény előtt kértük beszélgetésre Molnár Ferenc utánpótlás szakágvezetőt.

Róth Ferenc Mielőtt az aktuális viadalokról esett volna szó, kiderült, hogy a Dunaújvárosban élő, az ottani főiskola testnevelési tanszékének vezetőjeként dolgozó Molnár Ferenc – akár a jó hajóskapitány – azt is tudja, mi van a víz alatt. – A jéghegynek átlagosan csak a hetede látszik, a többi, a nagyobbik része a víz alatt van – említi a szakember. – Sajnos, úgy látom, akiknek kellene, nem figyelnek kellően erre a részre, pedig nagyon is szükség lenne rá. Az utánpótlás – képletesen fogalmazva – a víz alatt található, szinte nem is látszik, legalábbis, nem mindig. Ahhoz, hogy megteremtsük a jövőjét is a sportágnak, sokkal többet kellene tenni, főként olyan lehetőségeket teremtve, amelyekkel a gyerekek képesek kibontakoztatni a tudásukat. – Nem egy szakember, edző panaszkodott, hogy az évek múlásával, az idősebb korosztályba lépéssel együtt csökken a versenyzők száma... – A serdülőknél még több százan neveznek egy-egy országos bajnokságra, az ifiknél már kevesebben, a juniorokról és az utánpótlás kategóriába tartozókról már ne is beszéljünk. Ez önmagában is elgondolkodtató. De ha azt nézzük, hogy néhány számban mennyire kevés az induló, azt, hogy nem is kell mindig előfutamokat rendezni, akkor már tényleg szomorú a helyzet… – Ilyen bevezető és ráhangolás után félek megkérdezni, mit vár, mit lehet várni az ifjaktól az idei versenyszezonban? – A panaszoktól függetlenül azt mondom, hogy lesznek jó eredményeink, mert akadnak olyan elszánt, akaraterős és tehetséges atlétáink, akik nem a nehézségeket nézik, hanem azt, hogy mire képesek.

– Júliusban ifjúsági világbajnokság lesz Lille-ben, azt követően Európa-bajnokság a junioroknak Tallinnban, végezetül pedig az Európai Olimpiai Fesztivált rendezik meg Törökországban. Már a versenyek „elit kategóriája” is jelezheti, óvatosan szabad csak reménykedni. – Óvatosan, de azért tudva azt, hogy a sportág értékes fiataljainak itt, ezeken a helyeken kell megmutatni, mire képesek. Mindhárom versenyre olyanok juthatnak csak el, akik érettek ezekre a feladatokra. Mivel az atlétika objektív, mérhető sportág, ráadásul nevezési szintjei vannak, csak az arra érdemesek utaznak a viadalokra. Az első kvalifikációs verseny a szombati Olimpiai Nap lesz, s ezt követően június 18-áig kell szintet ugrani, futni, dobni. – Vajon hányan lesznek? – Mivel az ugróknál és a futóknál csak a fedett pályás versenyidény adhat támpontot, úgy gondolom, Lille-be körülbelül 15-16 fiatal juthat el, míg Tallinnban mintegy húsz atléta léphet pályára. De mondom, ez változhat. Fölfelé is, lefelé is. Minden a sportolókon múlik, meg az eredményeiken. – Meg egy „kicsit” az edzőik munkáján is… – Ha ők szóba kerülnek, akkor ismét a gondokról esik szó. Egyre kevesebben vannak, s egyre kevesebb pénzért végzik azt, ami az életük. Pedig ha valakiket, akkor őket tényleg meg kellene becsülni. Ha nem is holnap, de talán egyszer megéljük ezt is... – Említette, hogy nem alakulhatott még ki végleges kép a csapatokról, azért mégis megkérdem: milyen eredményekkel, hány éremmel, és nyolcas döntős helyezéssel lenne elégedett? – Sokkal, mindig, minden évben többel… Ez természetes igény, a realitás pedig azt mutatja, hogy valamicskét előrébb léphetünk a fiatalok kőkemény mezőnyében is. Az ifi vébéről egy-két érmet és hat-nyolc döntős helyezést remélek, Tallinnból pedig két-három éremmel és négy-hat döntős helyezéssel lenne jó hazautazni. Az érmekkel kapcsolatban még csak annyit: el tudom képzelni, hogy lehet: arany is lesz köztük. – Gondolom, június közepéig az egyik versenyről megy a másikra. – Hosszú menetelés lesz, mert Tiszaújváros és a június közepén rendezendő Paulinyi-emlékverseny között hat hétvége telik el. Valamennyin rendeznek versenyt, s beeshet egy-két viadal hét közben is. Az biztos, hogy nem leszek láb alatt otthon.