Touloni balsors

Bár a touloni tornát gyakran lesajnálják, az 1967 óta – egy két kivételtől eltekintve – nyaranta megrendezett eseménynek rangja s jelentősége van. Hosszú idő után ismét meghívást kapott Magyarország utánpótlásgárdája a nyolccsapatos versengésre és majdnem sikeresen is szerepelt. Csakhogy megint ott van az a „majdnem”, mint oly sokszor a magyar sporttörténelem során...

Smulovics Tamás Az első mérkőzésen Kína fiataljait győzték le Gulácsiék 3-0-ra, ezzel jó rajtot véve, és biztosítva, hogy összességében biztosan nem szerepelnek le a mieink. A Mexikó elleni következő feladatot nem vette sikeresen Magyarország: 2-0-ás vereséget szenvedett az együttes. A csoport eredményeinek alakulása szinte egyértelmű helyzet elé állította a 21 éven aluli srácokat: ha legyőzik a házigazda Franciaországot az utolsó körben, továbbjutnak, mégpedig rögtön az elődöntőbe. Az esély a meccs kezdetéig minimálisnak tűnt, hiszen a hazai pálya és a francia utánpótlás ereje (Anthony Le Tallec is pályára lépett, aki játszott már a Liverpoolban és az utánpótlás mezőnyhöz képest tapasztaltnak mondható) nem a magyar csapat mellett szólt. A papírformára fittyet hányva – ha némi szerencsével is – Futács Márkó szerzett vezetést egy Gosztonyi-kiugratást követően a 47. percben (a gól már a második félidő 7. percében született, hiszen a touloni tornán 40 percesek a játékrészek). Meg kell jegyezni, Gulácsi többször nagyot mentett a magyar gólt megelőzően, ám ahogy peregtek a percek, egyre közelebb került a „meglepetéscsomag”. Lassan már a reflektorokat is lekapcsolta a technikai személyzet, amikor a hosszabbítás percében Duplus, a francia első osztályú Sochaux játékosa túlugrotta a Newcastle-ban edződő Kádár Tamást, ezzel egyenlített Franciaország (1-1), és ez a túlontúl fájó kihagyás jelentette a búcsút Toulontól… Részletes jegyzőkönyv a Labdarúgás/Eredmények/Nemzetközi/Válogatott menüpont alatt.