Kevés szabadidő, sok lemondás a korosztályos sikerek mögött
Korosztályos élsportolókat arról kérdeztünk: miként osztják be az idejüket és milyen lemondások állnak a sikerek mögött? A vízilabdázó Alaksza Kinga, a vívó Kollár Anna és az öttusázó Szécsi Nemere avatta be szerkesztőségünket a hétköznapjaiba.
Az UVSE 17 éves vízilabdázója, Alaksza Kinga fiatal kora ellenére fontos tagja a klubja felnőttcsapatának, és mellette nemcsak a korosztályos világversenyeknek állandó résztvevője, hanem már a felnőttválogatottban is számítanak rá az összetartásokon, mérkőzéseken. Cseh Sándor szövetségi kapitány például a keret legfiatalabbjaként ebben az évben a rotterdami világkupa-selejtezőn is bizalmat szavazott neki. A sokra hivatott pólós a dunakeszi Radnóti Miklós Gimnázium 10. osztályos diákja.
„Egy átlag hétköznapon az iskolában vagyok nagyjából fél háromig, aztán otthon igyekszem megcsinálni a leckét másnapra, majd az edzés általában háromnegyed ötkor kezdődik és fél nyolcig tart, de ha kondi is van, akkor fél kilencig.
Szerencsére nagyon támogató csapattársaim vannak, Peresztegi-Nagy Kinga például sokat segít a reál tantárgyakban. Jelenleg kisebb sérüléssel küzdöm, de ha egészséges vagyok, mostanában akkor is kevesebbet játszom az utánpótlásban, korábban a vasárnapokon a serdülő- és az ifi meccseken is rendszeresen részt vettem. Most a hét utolsó napja néha alkalmat nyújt a pihenésre, na meg a még alaposabb tanulásra.”
„A sport természetesen sok lemondással jár.
és az első évben az évnyitót is kihagytam, valamint majdnem egy hónappal később kezdtem a sulit. Szeptember végén ismertem meg az osztálytársaimat, akik egyébként mindenben segítenek, és az iskola is nagyon elfogadó, mert tudják, hogy mi az álmom. Ez nem azt jelenti, hogy a tanulást elhanyagolom, de számomra mindig a vízilabda volt a legfontosabb, és prioritást élvez, hogy az edzéseken, meccseken folyamatosan ott legyek.”
Kollár Anna a hazai tőrvívás egyik kiemelkedő reménysége. A kadétok között nyert egyéni Európa-bajnoki címet, a múlt évadban pedig vezéregyénisége volt a junior Eb-t megnyerő csapatnak. A Törekvés SE kiválósága az idén a felnőttek kontinensviadalán is pástra lépett, jelenleg pedig a plovdivi felnőtt-világkupaversenyen várja, hogy szombaton a főtáblán folytassa a megméretést. A 19 éves vívó a Budapesti Corvinus Egyetemen alkalmazott közgazdaságtant tanul angol nyelven.
„Szeptemberben mindig nagy fejtörést okoz összeállítani a heti rendemet, amit aztán felborítanak az ilyen hetek, mint a mostani, amikor már szerdán elindulunk külföldi versenyre. Ilyenkor erősen gondolkozni kell, hogy mit hova lehet még átpakolni. Egyébként most
mert többnyire csütörtökön vagy pénteken indulunk versenyre és hétfőn jövünk haza. De edzések természetesen az egyetemi napokon is vannak, a kondiedzéseket meg a szabadon maradt órákban szoktam megcsinálni. A tanulás sokszor éjszakára marad, de ha akad éppen csak tíz percem is valahol, annyi időre is előveszem a tananyagot. A sűrű időbeosztás elég fárasztó, de mivel a vívás egyben a hobbim is, így ez jelenti számomra az aktív kikapcsolódást.”
„A sporttal járó lemondásokat is elfogadtam.
A sport általi elfoglaltságaim miatt nem járok programozni, bulizni a kortársaimmal, ezért talán kicsit kilógok az iskolai közegből. De a kimaradt dolgokra nem úgy gondolok, hogy de jó lett volna... Nem is vágyom nagyon ezekre, más a prioritás.”
A Volán Fehérvár 17 éves öttusázója, Szécsi Nemere tavaly az U17-es és az U19-es korosztályban is egyéni világbajnoki címet szerzett, az idén pedig úgy sikerült bronzot kiérdemelnie az U19-es vb-n, hogy az év elején kettős kéztörés hátráltatta a felkészülését. A sportág kiemelkedő reménysége a székesfehérvári Széchenyi István Műszaki Technikum 11. osztályos tanulója.
„Hajnali öt óra húsz perckor kelek, és még az iskola előtt elmegyek úszni. Az idén nem igazán kedvező az órarendem, mert megesik, hogy négy körül végzem a suliban, miközben az edzés általában háromkor elkezdődik. Igyekszem minél hamarabb odaérni, aztán terepen vagyok hat-hét óráig.
Jelenleg a téli alapozás zajlik, nincsenek annyira betáblázva a hétvégék, de például vívóversenyekre ilyenkor is eljárunk. Az időmbe természetesen sok minden nem fér bele.”
„Tizenhét éves vagyok, és látom, hogy a kortársaim már mennek bulikba, sok közös programot szerveznek.
Ha mégis valami halaszthatatlan program akad, akkor az ezdőim megértőek. És miután a a testvérem is öttusázik, a családi összejöveteleket olyan időpontra tesszük, ami nem ütközik edzéssel, versennyel.”
(Kiemelt képünkön: Szécsi Nemere Forrás: UIPM)
