Nyilasi: Gyerekek, itt a nagy lehetőség!

Az MLSZ, a MOL és az OTP Bank közös sajtótájékoztatón jelentette be, hogy harmadszor is útjára indul a némiképp átalakított Bozsik Program. A képzés vezetője az FTC ikonja, Nyilasi Tibor, aki a sajtótájékoztató helyszínéül szolgáló Csík Ferenc Általános Iskola és Gimnázium tanulója volt hatodikos koráig.

Nagy-Pál Tamás Vele beszélgettünk a sajtóesemény után a régi idők grundfocijáról, és természetesen az újraindított programról is. – Az ön gyerekkorában mennyiben voltak mások a hétköznapok a focival eltöltött időt tekintve? – Ebbe az iskolába jártam, ugye, s amikor vége lett a tanításnak, megettük az ebédet, majd a szemben lévő, hagyományos grundra, egy poros, földes pályára indultunk. Letettük a táskákat kapuknak, és már kezdődhetett is a játék. Aztán három óra felé hazamentem, tanultam jó sokat, volt, hogy egy fél órát is, és már indultam is edzésre a Margit-szigeti Úttörő Stadionba. Ott futballoztam három-négy órán át, vagyis összességében napi öt-hat órát töltöttem labdarúgással. Utána jólesően elfáradva hazamentem, így éreztem tökéletesnek egy napomat. Sokan irigyelnek, amikor elmesélem ezt a fiataloknak. Azt mondják, hogy nekünk sokkal jobb volt akkor. Én meg azt felelem, hogy gyerekek, nektek is itt a lehetőség, nem kell mindig a számítógép előtt ülni, nem kell bevásárlóközpontokban tölteni az időt. Fogjatok egy labdát, és játsszatok! Aki akar, az mindig talál magának helyet focizni! – Mivel lehetne rávenni a mai gyerekeket a futballszeretetre, arra, hogy az ő hétköznapjaiknak is részévé váljon a játék? – A mostani srácok kicsit el vannak kényelmesedve. A szülők és a pedagógusok feladata, hogy kis közösségekben összefogják a gyerekeket, és kimenjenek velük a térre játszani, ahogyan azt nemrégiben még én is tettem a gyerekeimmel. Ha nehéz megmozdítani a kicsiket, akkor el kell menni értük, és a Bozsik Program is ezt tekinti az egyik legfontosabb feladatának. Ki kell vinni őket a focipályára, mert ha belekóstolnak a játékba, úgyis megragadnak annál. – Mi lesz a Bozsik Program első látványosabb eseménye? – Június második hétvégéjén a Fradi-pályán tartja tanévzáró rendezvényét az OTP, ezen több ezer gyerek futballozik majd különféle korosztályokban. Jöhet bárki, itt mindenki boldog lesz és vidám. Végül is erről szól a futball. – Mikorra vár kézzelfogható eredményt a Bozsik Programtól? – Ahhoz sok türelem szükséges. Hagyni kell a gyerekeket játszani, hagyni kell, hogy saját maguk ismerjék meg a futball szépségét, és ne eredménykényszer alatt játsszanak. Majd 13-14-15 éves korukban válnak komolyabbá, akkor tudnak jobban kiteljesedni. Ekkor visszük a tehetséges futballistákat jobb körülmények közé, a nagy klubokhoz vagy az akadémiákra. A körforgás majd szépen beindul magától. – Hogyan lehet minden tehetséget észrevenni, hogy ne kallódjanak el értékek a magyar labdarúgásban? – Ha kimegyek a grundra, rögtön észreveszem húsz gyerek közül, hogy melyikük a tehetséges. Aki a labdát birtokolja, uralja, nem akarja odaadni a másiknak, aki jobban cselez és több gólt rúg, azt rögtön ki lehet emelni, és egyengetni kell a pályafutását. Óriási lehetőségük van most a gyerekeknek, csak teret kell adni nekik arra, hogy futballozhassanak. Ha minden korosztályban csak egy olyan játékoson akad meg a szemünk, aki olyan, mint Koman Vladimir, akkor öt éven belül meglesz a válogatott gerince. – A klubtulajdonosoknak milyen szerepük lehet a rendszerben? – Csupán annyi, hogy kellő türelemmel viszonyuljanak a rendszerhez. Ne kérjenek számon rögtön az edzőktől és a gyerekektől világraszóló eredményeket, ne presszionálják őket. Hagyni kell játszani a srácokat, aztán az élet majd úgyis eldönti, hogy ki emelkedik ki közülük.