Losonciéké igazi gyeplabdás család: a harmadik generáció játssza ezt a sportot. Az édesapa, Losonci Imre a soroksári Grassalkovich Antal Általános Iskolában edzi a gyerekeket, nemzetközi szinten pedig bíráskodik. A két legifjabb Losonci, a hatéves Andor és a kilencéves Fülöp szintén gyakran ragad ütőt, sőt, utóbbi – fiatal kora ellenére – Ausztriában „profiskodik”.
eFBé Egyik versenysportban sem ritka, hogy generációról generációra száll a sportág szeretete, és legyen az utód fiú, vagy lány, versenyszerűen űzi szülei, nagyszülei választott sportját. Losonciéknál sincs ez másképp; az édesapa, Losonci Imre így mesél a kezdetekről:
– A gyermekeim a harmadik generációt jelentik a családban, akik gyeplabdáznak. Apám és nagybátyám – akik mindketten sokszoros magyar bajnokok voltak jégkorongban, sőt sokszoros válogatottak is – kezdték el, majd adták tovább nekünk a gyeplabda iránti elkötelezettséget, úgyhogy a Losonciak már több, mint negyven éve gyeplabdáznak. Jelenleg a „felnőtt” csapatban az öcsém, Balázs és a két unokatestvérem, György és Zoltán is játszik még mindig. Jómagam 33 éve vagyok igazolt játékos.
– Hol tart, és hová érhet el Fülöp, illetve Andor ebben a sportágban?
– Nagyon szeretnék egyértelmű választ adni, de sajnos ebben a sportágban ez nagyon nehéz. A legtöbb, amit most a hasonló korú gyerekeknek nyújtani tudunk, az a diákolimpiai részvétel, és korlátozott számban néhány nemzetközi mérkőzés. Magyarországon a jelenlegi állapotokat figyelembe véve felnőtt magyar bajnokok lehetnek, esetleg évi egy-két felnőtt válogatott meccsel kiegészülve. Sajnálatos módon ez a maximum, amit bárki elérhet ma itthon gyeplabdásként. Az, hogy az osztrák bajnokságban igazolt játékosok – az osztrák gyeplabda helyzetét ismerve – sokkal nagyobb perspektíva, amiből hiszem, hogy hosszú távon akár a magyar hoki is profitálhat.
– Mióta edzősködik a Grassalkovichban?
– A „Grassiban” a nagyobbik fiam, Fülöp első osztályba lépésével együtt indult meg a hokiélet. Az elmúlt három évben a kezdők mellett voltak távozók is, jelenleg tizenhat sráccal foglalkozom. A legidősebbek most mennek hetedik osztályba. Heti kétszer edzünk teremben, valamint a nagyobbak már rendszeresen látogatják a felnőtt edzéseket a Rosco csapatánál is nagypályán, úgyhogy ők négyszer edzenek hetente, sőt, korosztályos bajnokságban is szerepet kaptak már.
– Meg lehet teremteni az anyagi feltételeket mindehhez?
– Mint sok sportágban Magyarországon, nálunk is szinte önerős az összes költség. Az elengedhetetlen jó minőségű műfű egyelőre csak álom, ennek hiányában viszont nagyon nehéz igazi jövőképet adni a gyerekeknek. Úgyhogy próbáljuk legalább a megszállottságunkat átadni nekik. Tény, hogy nem könnyű motiválni a társaságot, hiszen Magyarországon a gyeplabda nem kimondottan élsport. Szerencsére, akik két-három évig megmaradnak, azokról elmondható, hogy beleszerettek. Az általános probléma kamaszkorban kezdődik, amikor már szórakozásra is kell a pénz, és választani kell. Ezen a ponton lenne jó, ha a motiváció nem csak az esetleges magyar bajnoki címet jelenthetné, hanem komolyabb nemzetközi mérkőzéseket klub- vagy válogatott szinten. Szóval nagyon nehéz, de próbálom a saját példámon, a családom példáján keresztül motiválni őket.
A kilencéves Losonci Fülöp a nyári szünetet Ausztriában kezdte, klubja edzőtáborában töltötte a szünidő első napjait.
– Jelenleg az SV Arminennek vagyok az igazolt játékosa két korosztályban is, az U9-ben és az U10-ben. Edzésekre egyébként ötéves korom óta járok apu csapatába, a Roscóba. Ausztriában teremben bajnok lettem az Arminennel az U9-es csapattal, nagypályán mindkét együttessel aranyérmes lettem. Sőt, a gólkirályi cím is majdnem összejött…
– Ha a Grassalkovich suli sportos eredménylistáját nézem, alig találok olyan névsort, ahol ne lenne ott Losonci Fülöp.
– Igen, jöhet minden, csak verseny legyen. Atlétika, bringa, foci, tenisz és úszás.
– Ennyi minden belefér a gyeplabda mellett?
– A bécsi utak miatt elég sok időt vesznek el az életemből, de még így is marad idő minden másra. A tanulásra is.
– Bizonyítékként: milyen lett az év végi?
– Négyes átlag felett volt.
– Mi az, amit ilyen fiatalon már elhatároztál, hogy el akarsz érni a gyeplabdában: olimpia, edzősködés?
– Arra még nem gondoltam, viszont néhány alkalommal már bíráskodtam. Nagyon jó lenne részt venni egyszer egy olimpián. A példaképeim: apu és a bécsi edzőm. Egyikük, úgy tudom, már játszott is olimpián…
