Budapest: válogatott csapat

Az elmúlt héten immár huszadik alkalommal rendezték meg Mayanóban a Trofeo Citta Mayano elnevezésű nagyszabású nemzetközi serdülő versenyt, amelyen a magyar atlétikát Budapest válogatottja képviselte. Tomhauser Istvánt, a csapat vezetőjét kérdeztük az örömteli részletekről.

Róth Ferenc –Az tudnivaló, hogy ezt az olaszországi viadalt a legsikeresebb, a legelegánsabb ifjúsági versenyként emlegetik a kontinensen. Gondolom, most, a jubileumi, a huszadik alkalmából még jobban kitettek magukért a rendezők. – Ezt nem mondhatom, mert 2004 óta kapunk meghívást a versenyre, de eddig keresve sem lehetett hibát találni a rendezésben. Az idén sem. A tizenhárom országból érkezett csapatokat az Olasz Olimpiai Bizottság edzőtáborában, Lignanóban szállásolták el, a versenyre a nem távoli, s jól felszerelt mayanói pályán került sor. – Minden évben népes csapat képviseli a magyar színeket. Mennyien utaztak az idén? – Huszonhat versenyzővel és négy tartalékkal mentünk, s az úton volt időnk elgondolkodni azon, hogy az elmúlt hét, pontosabban most már nyolc évben ötször hoztuk haza azt a serleget, amelyet a legjobb válogatott kap. Sorrendben negyedszer vehette át a trófeát a csapatvezetőnk, a budapesti szövetség elnöke, Korompay Péter. Alig bírta el, akkora volt… – A gyerekek viszont elbírták az esélyesség terhét, vita sem lehetett, azon, ki a legjobb. – Nem, mert az eddigi szoros versenyek után, most harmincnál több ponttal lettünk elsők, amin még az olaszok is meglepődtek. – Lehet, hogy van valami a levegőben arrafelé… – Az egyébként jó tengerparti levegőben nincs egyéb, mint az, hogy a hazai kemény és monoton edzések után kicsit fel- és kiszabadulnak ezek a fiatal versenyzők, s a tudásuk legjavát nyújtják, sok-sok egyéni csúcsot elérve. Szeretik ezt a versenyt, sosem utaztam még rossz kedvű atlétákkal ide. Ez pedig sokat jelent. – Hány pontot gyűjtöttek az atlétáink? – Egészen pontosan 519-et, s nagy fölénnyel, harminc pontnál többel nyerték meg a csapatversenyt, mint Budapest válogatottja. Ahhoz képest, hogy az első évben szerényen csak az utolsó előtti hely jutott nekünk, nem kicsi a fejlődés. – Vonatkoztathatjuk ezt akár a honi atlétikára is? – Aki látja a versenyeket, követi az eredményeket, az tudja: valami megindult a sportágban, ha nem is látványosan, de több gyerek atlétizál. Még akkor is, ha az utánpótlás korukra kevesebb marad közülük, mint amennyit látni szeretnénk. De ha minden évben többől lehet válogatni, akkor több is marad meg. Részletes eredmények ITT.