Szép lassan elkezdődnek a floorball utánpótlás-bajnokságai, ezért körülnézünk, hogy haladnak a csapatok a felkészüléssel. Legutóbb a Phoenix Fireballt mutattuk be, most pedig a Dunai Krokodilok edzésén jártunk.
Nagy-Pál Tamás A Krokik utánpótlását Szabó Gábor vezeti, aki edzésre invitált a hűvösvölgyi Remete utcai Általános Iskolába.
Amikor megérkeztem az iskola tornatermébe, még a legfiatalabbak tréningeztek, éppen egymás elleni játék folyt. Láthatóan nagyon élvezték a feladatot, így nem is örültek túlságosan, amikor Gábor véget vetett az edzésnek. A két edzés között tettem fel első kérdéseimet a szakvezetőnek.
– Mikor kezdtek el ezek a gyerekek a floorballal foglalkozni?
– Elsős-másodikos koruk óta edzenek. Vannak olyanok, akik csak most kerültek a suliba, de rajtuk is látszik, hogy valahol már játszottak.
– Csak olyan gyerek lehet a csapat tagja, aki ebbe az iskolába jár?
– Nagyjából igen, de van pár olyan játékos, aki máshonnan jár le ide.
Megjöttek az idősebbek, és szemet szúrt, hogy az egyik, nagyon ügyesnek tetsző kapus, bizony, kislány.
– Volt két kapusunk ebben a 97-es korosztályban, de a duó most feljebb lépett. Van egy kapusunk, plusz egy játékosunk: Ricsi, aki a kapuban jobb, mint a mezőnyben, de nem szeret védeni. Ezért igazoljuk át egy másik csapatból a kislányt, aki nagyon ügyes.
Valóban, a kislány jól spárgázott, állta a fiúk rohamait, és pár perc után az is tisztán látszott, hogy Ricsi tényleg nem szeret védeni.
– Mikor kezdődtek meg az edzések a következő szezonra?
– A sulival egyidejűleg. Ez általában elég szokott lenni. Tavaly jobb lett volna előbb kezdeni, mert rögtön az SZPK-Nokiával játszottuk az első bajnokit, és egy hét tréning után ez kemény próba volt az egyik legerősebb csapat ellen. Most ilyen gond nincs, a legnehezebb ellenfelek egyikével csak később találkozunk, és a fiúk két-háom hét alatt simán utolérik magukat. Egyébként az iskola elsején, csütörtökön kezdődött, mi pedig következő hétfőn kezdtük meg az edzéseket.
– Hány edzésük van hetente?
– A nagyoknak heti három, a kicsiknek kettő. A nagyon kicsiknek, akik elsősök és másodikosok, csak egy.
– Hogy néz ki egy átlagos edzés?
– Az elején tíz-tizenöt perc szabadfoglalkozást szoktam hagyni: ütögetnek, falaznak, bemelegítenek. Utána jönnek a feladatok. A részletekbe annyira még nem mélyedtünk bele, így, a szezon elején próbálom játékosabbra venni a figurát. Majd fokozatosan lesznek egyre komolyabbak a feladatok. A fizikai felkészülés nem kap akkora hangsúlyt. Hozzáteszem: a társaság nagy részének én vagyok a tesitanára, a másik pedig, hogy ha a mérkőzéseken látok hiányosságokat, akkor a következő edzésekre megpróbálok olyan feladatokat kitalálni, amelyek sok futást igényelnek. Például emberelőnyös szituációkat, vagy az egy-egy elleni játékot gyakoroltatok velük. Szerencsére, az iskola legjobb futói is a csapatunkban vannak.
– Mikor kezdődik a szezon?
– Vasárnap tartjuk a nyitó meccset az első korosztályban, aztán jön az U16-os premier, és így tovább...
– Mik a célkitűzések?
– Az U14-ben az első helyért szeretnénk küzdeni, gyanítom az idén is az SZPK-val vívjuk a döntőt. Az U16-ban az SZPK-t jobbnak érzem nálunk, de szeretnénk jó mérkőzéseket játszani. Ott is lehetne az első hely a cél, de nagyon kevesen lettünk erre a szezonra.
– Hányan vannak most a gyerekek?
– A 98-asok hatan-heten, a 97-eseknél pedig már csak hárman-négyen. Tavaly, amikor mindenki lejárt, akkor tizenheten-tizennyolcan is voltunk ebben a korosztályban, ez a létszám most kicsit megcsappant. Az ideális létszám egyébként a tizenkettő lenne .
– Hol játsszák a hazai bajnoki meccseket?
– Törökbálinton, de sokszor az idegenbeli meccseink is ott vannak, mert több csapat játszik ott.
– A nehéz anyagi körülmények között élő fiatal milyen esélyekkel indul a sportágban?
– Az iskola tud adni például ütőt. Többen is szoktak élni a lehetőséggel.
– Mennyire látod viszont a mérkőzéseken a gyakorolt taktikai elemeket?
– A nagyobbaknál már rengeteg minden visszajön, például a helyezkedés. Figurákat nem szeretek sulykolni a gyerekekkel, mert inkább az a cél, hogy adott helyzetben kreatívak legyenek, jöjjenek rá a legmegfelelőbb megoldásra. Ha egy meccsen látszik, hogy mi ment nehezebben, akkor azt viszont az edzéseken gyakoroltatom velük.
– Miért van akkora különbség az utánpótlás-csapatok között, hogy gyakorlatilag csak a komáromiakat említi komoly ellenfélként?
– Több oka is van. Van klub, amelyiknek csak most lett csapata, van, amelyiké széthullott. Nálunk meg ugye már együtt vannak a gyerekek több éve, ami óriási előny.
– Hol folytathatják a gyerekek a floorballt, ha elvégezték az általánost?
– Egy ideig vissza szoktak járni hozzánk, de a felnőtt Krokodilok edzéseit is látogathatják. Akad a társaságban olyan nyolcadikos, aki már most lejár közéjük. Tavaly még az U19-es válogatott tagjai is jöttek hozzánk, de azért most már nagy a különbség köztük és a fiatalok között.
– Hogyan került kapcsolatba a floorballal?
– Úgy kezdődött, hogy amikor én annak idején ebbe az iskolába kerültem, akkor hoztak egy szett floorballütőt, és az akkori tesitanár elkezdte a gyerekeket tanítani. A következő évben én is elkezdtem, aztán elmentünk a diákolimpiára, majd következő évben is, így kerültünk a vérkeringésbe. Ez most már tizennégy éve tart.
Közben a tréning az utolsó fázisához, vagyis az egymás elleni játékhoz érkezett. Gábor rutinos volt: a mérkőzésnek 3-3-as állásnál vetett véget...
