Nagy éve volt

A Magyar Röplabda Szövetség szakmai kollégiuma Nagy Attilát választotta az év legjobb női utánpótlás edzőjének. A tréner győzelme nem meglepetés, hiszen ő irányítja a Békéscsaba csapatait, melyekkel megannyi bajnoki címet begyűjtött már, s ő az ifjúsági válogatott szövetségi kapitánya is.

Nagy-Pál Tamás – Ennyi csapat trenírozása mellett egy percet sem unatkozhat, most is épp egy torna után sikerült elcsípnem… – Igen,  a VI. korcsoportos diákolimpia mérkőzései zajlottak. A megyei döntőt játszottuk: a békéscsabai Andrássy Gimnázium diadalmaskodott. Igazság szerint a döntő három csapatának 80%-a az én játékosom a BRSE-ben, úgyhogy ez félig-meddig baráti finálé volt. Délután  ezek a lányok már együtt edzenek majd. Ez elég vicces szituációkat okozott a mérkőzések közben. – Mit szólt ahhoz, hogy a szakma önt választotta az év legjobb női utánpótlás edzőjének? – Nagyon örültem, hatalmas megtiszteltetés ez számomra. Ennek a szakmai kollégiumnak én is a tagja vagyok, mivel én vezetem a szövetségen belül a magyar utánpótlást, plusz az ifjúsági szövetségi kapitányi posztot is betöltöm. Ennek ellenére nem tudtam róla, hogy Németh Lajos előterjeszti a nevemet, ezért is esett annyira jól. Végül 7 igen és az én tartózkodásom mellett választottak az év edzőjének. Jelölt többször voltam már, örülök, hogy végre nyernem is sikerült, hiszen a szakmai elismerésénél nincs is jobb érzés. – Mivel érdemelhette ki elsősorban ezt a címet? – Mivel alapvetően én is részt szoktam venni a választásban, elmondhatom, hogy két dolgot szoktunk figyelembe venni. Először is: az edző adott bajnoki évben végzett munkáját, vagyis, hogy hány csapattal, milyen eredményeket ért el. Másodszor pedig az elmúlt évek teljesítményét is értékeljük, így nyerhet olyan tréner is, aki ugyan csak egy együttest készít fel, de már évek óta remek teljesítményt nyújt. Az én esetemben három korosztályról beszélünk, kettővel nyertem bajnokságot. Az elmúlt években pedig folyamatosan nyertem szezononként 2-3-4 bajnoki címet. – Akkor van a BRSE-nél három csapata, valamint a válogatott? – Igen, a BRSE-ben a serdülő, a gyermek és a szuper mini, valamint az Országos Ifjúsági Kupán a serdülő társaság tartozik hozzám, és valóban, az egyik válogatott csapat is. – Számon tudja még tartani, hogy milyen eredményeket ért el ezekkel a csapatokkal? – Próbálom. Mini korosztályban hét bajnoki címünk van, gyermekekkel háromszor nyertünk, és kétszer diadalmaskodtunk az OIK-ban. Ezen kívül van diákolimpia aranyérmem is, s minden csapattal ezüst- és bronzérmek sokasága. Az elmúlt 8-10 éves munkásságom alatt 32 magyar bajnoki döntőt játszottunk. – Hogy sikerült az ősz? – Nagyon jól. Gyermek korosztályban címvédőként szettveszteség nélkül az elődöntőbe jutottunk. Serdülőben is pont ugyanilyen teljesítményt nyújtottunk: vereségünk az OIK-ban sem volt. Most figyeljen: összesen 15 mérkőzésen mindössze egy szettet veszítettünk el az ősszel. – Mindhárom sorozatban bajnoki cím a cél? – Minden bajnokságnak úgy indulunk neki, hogy a győzelemért szállunk harcba. Tiszteljük az ellenfelet, de az aranyérem kell nekünk! A gyermekeknél a döntő mindenképp realitás, de tudjuk, hogy sokkal keményebb tavasz vár ránk. Az OIK-ban egy nagyon kiegyensúlyozott csoportba kerültünk az Újpest és az Eger mellé, de be kell jutnunk a hatos döntőbe, és onnan éremmel kell hazatérnünk. Eddig egyébként, ha döntőbe jutottunk, akkor mindig érmes helyen végeztünk. – A válogatottal szemben támaszhatóak hasonló elvárások? – A nemzeti csapattal pénteken leszünk edzőtáborban Kunszentmiklóson, ugyanis az év végén, december 27. és 30. között a MEVZA-tornán veszünk részt Szlovéniában. Rajtunk kívül a házigazda, a holland, a horvát, az izraeli, a cseh, a szlovák és a svájci válogatott lesz ott a megméretésen. Ez lesz egyébként ebben az 1996-os korosztályban az első nemzetközi összecsapás. Ezután a tavasszal és a nyáron lesz jó néhány edzőtáborunk, és rengeteg nemzetközi mérkőzés vár ránk. Utána pedig remélem, sikerrel vesszük az első komolyabb akadályt, a 2013 januári Európa-bajnoki selejtezőt. – Az előző szezonban még a BRSE felnőtt csapatának is ön volt a szakvezetője. Tervezi, hogy a későbbiekben visszatér a felnőtt röplabdához? – Nem lehet tudni, mit hoz a jövő. Azért mondtam le a posztról egyébként, mert úgy éreztem, már túl sok lovon ülök egyszerre. Szerintem 4-5 évnél többet egy felnőtt kispadon nem szabad eltölteni: kell a vérfrissítés, ezzel a csapat és a játékosok is jobban járnak. Egyelőre teljes egészében kitöltik az időmet az utánpótlás csapatok, ráadásul eddig az idő igazolta a döntésemet, ahogy mondják: új seprű jól seper, vagyis eddig remekül szerepelt a felnőtt csapat. Ha az egész szezonjuk ilyen sikeres lesz, semmi nem fogja indokolni, hogy visszatérjek. Egyszer még biztos leszek felnőtt csapat edzője, hiszen örömmel vállalom majd akár itt, akár máshol is, ha felkérnek erre a feladatra.