A jelszó a csapatmunka – új időszak kezdődött az utánpótlás-fejlesztésben

Május elsején kezdte meg a munkát a Magyar Kézilabda Szövetség utánpótlás-fejlesztési igazgatósága, amelyből Pitz András, Rosta István, ifj. Kiss Szilárd és Sebestyén Máté nyilatkozott az Utánpótlássportnak a tervekről, a kihívásokról és a célokról.

Húsz nappal ezelőtt fontos vezetőségi változásokat jelentett be a Magyar Kézilabda Szövetség a honlapján, amiről a honlapunkon mi is beszámoltunk. Új struktúra alakult ki: megszűnt a sportszakmai igazgatóság, dr. Juhász István sportszakmai igazgató megbízatása áprilisban véget ért, közben pedig megalakult az utánpótlás-fejlesztési igazgatóság, aminek a vezetését a pedagógusi, illetve szakedzői végzettséggel rendelkező Pitz András – aki az utóbbi években az MKSZ operatív igazgató-helyetteseként dolgozott – látja el.  

Az is eldőlt, hogy tapasztalt szakemberek lesznek a közvetlen segítségére, bár inkább úgy fogalmaznánk, vállvetve dolgoznak majd, a beszélgetéseink alapján ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy bár vannak posztok és titulusok, szoros együttműködésről beszélhetünk, átjárással a különböző területek között. Az MKSZ közleményéből az is kiderült, hogy a fiú- Rosta Istvánhoz, a leányszakág pedig ifj. Kiss Szilárdhoz tartozik, míg Sebestyén Mátéra utánpótlás-fejlesztési vezetőként számít a szövetség. 

„Nem csak négyen foglalkozunk az utánpótlás helyzetével, ebbe a csapatmunkába a szövetség elnökségét is bevonjuk, legyen szó a szakmai koncepció kialakításáról vagy a versenykiírási javaslatainkról – mondja az Utánpótlássportnak Pitz András. – Ha ilyen neves szakemberek, mint Kökény Beatrix, Görbicz Anita vagy Hajdu János segítségét és meglátásait is kikérhetjük, ahogyan a Németh András vezette edző és utánpótlás albizottságnak is. Buták lennénk, ha nem élnénk ezzel.” 

Az igazgatóság alig kezdte meg a munkát, az utánpótlás-fejlesztése ráadásul nem egyik napról a másikra történik (már ha mérhető ez egyáltalán...), így konkrétumokról még nehéz írni, a folytatás kapcsán az viszont egyértelmű, hogy vannak olyan intézkedések, amelyek záros határidőn belül életbe léphetnek, de olyanok is, amikkel még várni kell. 

„Ami jól működik, ahhoz nem kell hozzányúlni, amiben viszont változtatni akarunk, annak kapcsán fel kell mérni, mikor léphetünk. Vannak, amibe már most belenyúlhatunk, és van, ami kapcsán ősszel kezdhetjük az előkészítő munkákat, illetve természetesen a hosszútávú stratégia megalkotása is a terveink és feladataink között szerepel. 

hogy a versengést visszahozzuk az életükbe, ahogyan például a kosárlabdában és a labdarúgásban is megfigyelhetjük. Fontos, hogy megméressenek egymással, a végén jutalommal, például érem- vagy oklevélosztással; ez a sportági elköteleződés kapcsán kulcskérdés. Csökkentenénk azt is, hogy mennyit utazzon egy-egy utánpótláscsapat, illetve, hogy lehetőleg mindenki a tudásának megfelelő szinten versenyezzen, elkerülve a nagyarányú vereségeket. A lemorzsolódással minden sportág küzd, a számot amennyire lehet, vissza akarjuk fogni. Több olyan korosztály is van, amelyiknél fokozott ennek a veszélye, erre oda kell figyelnünk, az utánpótláskor végéhez érve pedig a kettőskarrier kérdése lesz a legfontosabb.” 

Pitz hozzátette, a korosztályos válogatottak stábjainak összetételéről a szövetség elnöksége dönt, ennek kapcsán persze tehet javaslatot az utánpótlás-fejlesztési igazgatóság. A kiválasztás kapcsán elmondta, a korábbinál még több objektív mérési folyamatot kell majd figyelembe venni, ebben a sporttudomány nyújthat nagy segítséget.  

Rosta István, a Gyöngyösi Kézilabda Klub utánpótlásszakágának vezetője szerint a juniorok közül való kiöregedés az egyik legnehezebb próbatétel elé állítja a kézilabdázókat.  

„Zászlónkra tűztük célként azt is, hogy a juniorkorból kikerülve, a felnőttmezőnybe belépve se engedjük el a játékosok kezét, tehát úgy kell őket menedzselnünk, hogy a felnőttklubok, adott esetben pedig a felnőttválogatott is számíthasson rájuk – veszi át a szót a korábbi válogatott kézilabdázó. – Ez az egyik legnagyobb lépcsőfok, amire hangsúlyozottan kell figyelnünk. 

A klubokkal és a felnőttmezőny edzőivel közösen kell gondolkodnunk ebben a kérdésben, mert extra tehetségek vannak – legyen szó például Simon Petráról vagy Fazekas Gergőről –, de ők a kivételek közé tartoznak. A lényeg, hogy az adott helyzetben a lehető legmagasabb szinten játsszanak az utánpótlásunk tagjai, akár NB I-es felnőttcsapatban, hiszen rengeteget jelent, milyen a közeg, amiben valaki nap mint nap dolgozik. Utalhatnék most a férfiválogatottunk Szerbia elleni vébéselejtezős párharcára, az eredményben nagy szerepe volt annak, hogy az ellenfélben BL-csapatok topjátékosai szerepelnek. A magyar keretben kevesebb olyan kézis van, aki rendszeresen játszik a Bajnokok Ligájában.” 

A korosztályos eredményesség kapcsán ifj. Kiss Szilárdot kérdeztük, aki 2022-ben köszönt el attól az utánpótlás-leányválogatottól, amellyel az öt év közös munka ideje alatt három Eb-t nyert és egy vb-ezüstöt szerzett, 30 mérkőzésből 29-et megnyerve. 

„Ezen a héten Golovin Vlagyimirral, a női válogatott kapitányával volt ennek kapcsán megbeszélésünk. Meg kell találnunk az utat, hogy a korosztályok legjobbjai eljussanak a felnőttválogatottságig. Összetett folyamat ez, az azonban biztos, hogy

Gondoljunk csak bele, kis túlzással az egyik nap még a korabeli kapusnak lő ziccert, majd hirtelen Katrine Lundéval találja szemben magát. Kutatnunk kell, hogyan támogathatjuk a leghatékonyabban a juniorok közül kiöregedő reménységeket – magyarázza ifj. Kiss. – Sok világszintű elem, szegmens van a magyar kézilabdában, viszont a játékosokkal, egyesületekkel edzőkkel és a szülőkkel, valamint a különböző területek egymás közötti kommunikációjában mindenképpen nagyot kell előre lépni. Preventív szemléletű utánpótlás-nevelés tudatosabb terheléssel, az életkornak megfelelő képzés az, amire törekednünk kell, adatalapú edzősprogramokkal. Meg kell szólítani az edzőket és a szülőket, hiszen nemcsak a szövetségben, hanem minden szakemberrel és érintettel egy irányba kell haladni, együtt kell működni.” 

Az utánpótlás-fejlesztési vezető, Sebestyén Máté elsősorban a gyermekkézilabdával foglalkozik majd. Edzői pályafutása során minden korosztállyal foglalkozott már, legutóbb a Tatabánya csapatánál dolgozott, és már több éve tanít a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetemen. 

„Az utóbbi években az U12 alatti korosztályokban a versenyeztetés háttérbe szorult, ezt szeretnénk visszahozni, akár nemzetközi minták alapján. Dinamikus, intenzív, sok akciót és élményt magába foglaló játékot vezetnénk be. Nem országos bajnokságról beszélek, de a versenyzés a megfelelő körülmények között pozitív hatású – mondja Sebestyén. – Az utánpótlásban dolgozó szakembereknél szemléletváltást szeretnénk elérni, meg kell tanítanunk a gyerekeknek, milyen, amikor hibáznak vagy kikap a csapatuk.

Egyszerű példa: nem szabad tiltani a fiatalnak, hogy hát mögötti passzt adjon, hanem azt kell megtanítani, mikor nyúljon ehhez az elemhez. Kiirtani nem szabad ezt a fajta kreativitást, ehhez pedig engedni kell, hogy hibázhassanak. Nem eredmény-, hanem fejlődéscentrikus gondolkodásra van szükség. Több alkalommal volt szerencsém Svédországban és Dániában szakmai tanulmányi úton részt vennem, ahol engedik nekik ezt a felfogást. Türelmesnek kell lenni, mert az vezet minket a jó úton.”

(Kiemelt képünk forrása: FTC Kézilabda Akadémia)