Sokszor eszébe jut Egyiptom

Futács Márkó tagja volt annak az U19-es válogatottnak, amely 2009-ben bronzérmet szerzett Egyiptomban a korosztályos világbajnokságon. A támadó azóta nem tudott klubcsapataiban megragadni, de az elmúlt hetekben újra magára talált, és sorra rúgja a gólokat angol másodosztályú csapatában, a Portsmouth-ban. Honlapunk interjút készített a tehetséges játékossal.

Nagy-Pál Tamás – Gólt szereztél a hétvégén, csapatod viszont kikapott, milyen érzések vannak benned a meccsel kapcsolatban? – A vereség miatt nem túl jók. Eddig, ha gólt rúgtam, az pontszerzéssel is párosult. Ráadásul vezettünk 2-1-re, és az utolsó percekben kaptunk ki. Elég rossz volt a hangulat a meccs után az öltözőben. – Nemrég a Chelsea ellen is pályára léphettél FA-kupa meccsen, milyen volt ekkora sztárok ellen szerepelni? – Nagyon jó. Utoljára a Werder Bremennel játszottam a kupadöntőn a Wolfsburg ellen, amely nagycsapatnak nevezhető, de hát a Chelsea más szint. Nagyon jó játékosok ellen játszhattam, volt is bennem kis izgalom az elején, de aztán megjött az önbizalmam. – Már ősszel a Portsmouth-hoz kerültél, de csak december végén számítottak először kezdőként rád. Mi történt azóta? – Amikor idekerültem, edzőmeccseken szerepeltem, és néha csereként beálltam pár percre. Mondta az edzőm, hogy vannak még hiányosságaim, a fejjátékomat kell fejlesztenem, és jobban meg kell tartanom a labdát. Ezen dolgoztam folyamatosan. Aztán az edzőnk klubot váltott, és jött az új, számomra a legjobb pillanatban. Mire idejött, már sikerült fejlődnöm, és készen álltam: minden edzésen jól ment a játék, majd kétszer csereként is, már élesben. Ezután a médiában is elmondta párszor, hogy meg fogom kapni a lehetőséget, és hál’ Istennek már az első meccsen gólt rúgtam, ami tényleg nagyon fontos volt. – Menjünk időben kicsit visszább. Mondhatjuk, hogy az Ingolstadtban kisebb hullámvölgybe kerültél? – Azt nem mondanám, hogy felesleges volt az ott töltött időszak, de nem hoztam ki azt abból az évből, amit lehetett volna. Kicsit megtorpant a futballtudásom fejlődése, viszont mentálisan rengeteget tanultam, így tiszta fejjel kezdhettem neki az idei szezonnak. – És most mennyire vagy megelégedve magaddal? – Teljesen nem lehetek megelégedve, a koromnál is fogva van még hova fejlődnöm. Amióta bekerültem a csapatba azóta is ugyanúgy, vagy inkább még keményebben edzek, hogy megtartsam a helyem. – A csapatnak mik a célkitűzései erre a szezonra? – Amikor idejöttem, még a rájátszásba kerülés volt a cél, de azóta nehéz körülmények közé került a klub, még mindig nincs tulajdonosunk. Az első hat helyre szerintem már nem érhetünk oda, de természetesen szeretnénk minél előrébb végezni. – Milyen személyes céljaid vannak? – Szeretnék minél több gólt rúgni, de az igazi cél az, hogy minden mérkőzésen ott lehessek a kezdőben. – Az U21-es válogatottnak is tagja vagy. Az Európa-bajnoki selejtezőkön, sajnos, jóval a csoportkör vége előtt eldőlt, hogy nem juthattok ki a kontinenstornára… – Nyáron Franciaországban voltunk felkészülési tornán, ott úgy tűnt, alakul valami, jól is játszottunk. Aztán elég sok sérülés hátráltatott minket, emiatt folyamatosan cserélődtek a csapat tagjai, emiatt nem tudott olyan közösség kialakulni, mint korábban. Hangsúlyozom, ez nem a mi hibánk, nem is Róth Antalé. Ennek az állandó cserélődésnek tudható be, hogy nem sikerült mostanában jó meccseket játszanunk. – Gulácsi Péterrel és Gosztonyi Andrással utolsó utánpótláskorú játékosok vagytok az Egyiptomban világbajnoki bronzérmes U19-es csapatból. Sokszor eszedbe jut még az a torna? – Nagyon sokszor, hiszen eddigi életem legnagyobb élménye volt. Sokan kérdeznek róla, én meg sokat mesélek. Egymás között is sokat beszélünk róla még a csapattársakkal. Egy biztos: soha nem fogom elfelejteni. – Az elmúlt évtized vitathatatlanul legnagyobb sikerét értétek el. Mennyit tudtál profitálni ebből? – Nem nagyon tudtam. Visszamentem a vb után Brémába, de ebből nem származott előnyöm. Egy külföldi klubnál ezt nem nagyon lehet érvényesíteni, emiatt senki nem kapta fel a fejét. Így is, úgy is az számít, hogy mennyit játszom, hány gólt rúgok satöbbi… Ettől függetlenül nagyon jó dolog volt az a világbajnokság. – Gondoltál-e rá, hogy Egervári Sándor, aki azt a korosztályos csapatot is irányította, most is felfigyelhet a teljesítményedre, ami már a nagyválogatottban való szereplést jelentené? – Egyáltalán nem gondolok rá. Természetesen nagyon örülnék neki, de most az itteni teljesítményemre szeretnék száz százalékosan koncentrálni. Nem akarok arra figyelni, hogy ki sérült meg éppen a válogatottban, akinek a helyére bekerülhetnék. Egyébként is sokkal jobb érzés lesz, ha meglepetésként ér a dolog.