Ferencvárosi Életút-program

Sport, iskola, munka. Ez a három kulcsszava annak az Életút-programnak, amelyet az FTC vízilabda-utánpótlása indítana a közeljövőben. A márciusban kinevezett utánpótlás vezető, Varga Zsolt, valamint csapat- és edzőtársa, Paján Viktor gondolata elsőre talán merésznek tűnik, de mindenképpen új lehetőséget teremt a fiatal vízilabdázóknak és szüleiknek.

eFBé „Március óta felgyorsultak az események” – mondta Varga Zsolt, akit alig két hónapja kértek fel az FTC vízilabda-utánpótlásprogramjának vezetésére. Sydney olimpiai bajnoka emellett Horkai György segítője a korosztályos válogatottakban, de Paján Viktorral és a többi ferencvárosi edzővel már a jövő utánpótlásának lehetőségein gondolkoznak. A terv: Életút-program indítása, amely azokat segítené, akik nem a sportot választják felnőtt korukban munkaként, de fiatalon ettől még nem maradnának távol a medencétől. Az ötlettől a megvalósításig, erről beszélt honlapunknak Varga Zsolt. – Az alapötlet abból a megfontolásból született, hogy a szülőkben felmerül a probléma: iskola vagy sport. A többség választása egyértelműen az iskola, ami azonban újabb nehézséget szül: az egyetemi költségtérítés komoly terheket ró a szülőkre. A Szent István Egyetem Életút-programja rávilágított a megoldásra: olyan ösztöndíjrendszert kell kialakítani, ami vonzó lehet azoknak, akik nem mondanak le az élsportról. Paján Viktor barátommal megfordítottuk a kérdést. Azok, akik már élsportolók, és akiket már beeemeltek a legjobbak közé, például a Héraklész-programban), eleve különböző támogatásokban részesülnek, tehát az anyagi nehézségek számukra megoldhatóbb problémát jelentenek. Ezért inkább azokat célozzuk meg az általunk kitalált Életút-programmal és ösztöndíjrendszerrel, akik az előbbi kategóriából kimaradnak. Természetesen mi is támasztunk feltételeket, és el is kezdtük a rendszer kidolgozását. Nem feltétlenül a felsőoktatást céloznánk meg ezeknek a gyerekeknek, hanem a szakképzést. – Több célt felsorolt, mi az elsődleges? – Miután az FTC utánpótlásban indítjuk a programot, leginkább abban gondolkodunk, hogy a klub a későbbiekben is eredményes legyen. Két szál fut: az egyik az élsport, napi két edzéssel, maximális feltételekkel. A másik a tanulás: olyan sportosztályok indítása, ahol a diákok az alapképzésen felül az általuk választott irányban „szakosodnak”, és kezdettől fogva az ehhez megfelelő oktatásban részesülnek. – Erre ott vannak a sportiskolák. – Mi ebben az esetben nem bennük gondolkodunk. Olyan gimnáziumokkal és szakközépiskolákkal kívánjuk felvenni a kapcsolatot, amelyek a diákok továbbtanulásához és később a munkaerőpiacra való bejutásához is segítséget nyújtanak.

Olyan szakmákban gondolkodunk, amelyek nemcsak itthon, hanem Európában is keresettek. Emellett olyan intézményekben, amelyek az EU-ban elfogadott képesítést adnak. Ez lehet a szülők és a gyerekek számára is a fő motiváció amellett, hogy az ösztöndíjakkal anyagi támogatást nyújtunk nekik. – Összefoglalva tehát: sport, iskola, majd munkateremtés? – Pontosan, emiatt különböző cégekkel is fel kívánjuk venni a kapcsolatot. Olyanokkal, amelyek biztosítják azt, hogy évente néhány fiatalnak munkalehetőséget biztosítanak. Ezt úgy képzeljük el, hogy az adott diák a szakmai gyakorlatát már az adott cégnél, vállalatnál végzi, majd a képzés végén a szakképesítésével a kezében ott kezdi meg a munkát. Mindehhez alapítványt hozunk létre, amely az egész program alapját képezi. – Szeptembertől melyik korosztályt célozzák meg? – Első lépésként azokkal, akik a kilencedik osztályt kezdik, második körben pedig a tizedik osztályba lépőkkel. Májusban tartjuk a szülői értekezleteket a klubban játszók szüleinek, őket itt tájékoztatjuk a lehetőségekről. – A felvételik már befejeződtek, mindenki tudja, hogy ősztől melyik középiskolában tanul tovább. – Ezzel tisztában vagyunk, nyilván ez a tény nehezíti a helyzetet és a program indulását. De azon dolgozunk gőzerővel, hogy az FTC-ben pólózók szüleinek olyan alternatívákat vázoljunk fel néhány hét múlva, amiben látnak fantáziát. – Még el sem kezdődött az Életút, de biztosan vannak távlati terveik is. – A továbbiakban nem csak a saját játékosainkban gondolkodunk, hanem a fővárosban több helyszínen szeretnénk az FTC színeiben vízilabdaedzéseket tartani. Nem az a célunk, hogy a kisebb kluboktól mindenáron elhozzuk a tehetségeket, hanem az, hogy a kiemelkedő képességekkel rendelkező pólós palántáknak mutassunk másik alternatívát. A döntés az ő és szüleik kezében lesz…