Az örök szerelem napja

A margitszigeti játszótéren gyakorló konga-dobosokat elnyomja a Hajós Alfréd sportuszodából kiszűrődő sípszó és hangos zene. A kinti medencében épp a Torpedók I–Úrfik II meccs zajlik, a színpadon pedig hangol az Anna and the Barbies zenekar. Este kilenc múlt, több mint 18 óra van hátra a közös vízbeugrásig.

eFBé Több százan figyelik a lelátóról a mérkőzéseket, egyelőre a lilákat láthatják előnyben, de a fehérek még bármikor fordíthatnak. A gólok összeadódnak, ezekből is lesz még néhány száz – az 1 Nap Vízilabda elnevezésű UVSE-rendezvény ugyanis augusztus 18-án 16 óráig tart. Újdonság a 4. alkalommal megrendezett eseményen az óriáskivetítő, így amit az otthon maradók nézhetnek a neten, azt látja a közönség a helyszínen. Anna, az énekesnő a Gombóc című számot énekli, a színpad előtt és szemben a lelátón az Amazonok (az UVSE „nagylányai") is be-be kapcsolódnak. Fáradtságnak semmi jele. „Hogy mikor jön el a holtpont? Talán éjfél és hajnali kettő között. Nekünk felnőtteknek biztosan hamarabb, mint a gyerekeknek” – mondja Szedlmayer Ildikó, az előkészítősök edzője. Tanítványai már hazamentek, a kicsiknek kötelező otthon aludni, hogy aztán reggel „Ebihalként” újra a vízbe csobbanjanak Ildi néni zenés reggeli tornája után. „Az edzőtáborban az ötödik hetet zártuk, nagy öröm, hogy sok kisgyerek jött hozzánk, és mondhatom, hogy megszerette ezt a csodálatos játékot. A mai edzés végén senki nem ment haza, hiszen a program az „Ebihalak” és a „Csikóhalak” meccsével kezdődött.” A kicsik kétszer tíz percet játszanak, a nagyoknak majdnem teljes pólómeccsnyit, 4x7 perces egy-egy összecsapás.

„Hatalmas gólokat dobnak a 4-es labdával” – mutat a medence felé Benczur Márton, az esemény egyik főszervezője, az UVSE szakmai-alelnöke, aki a lilák egyes számú serdülő garnitúráját edzi, ők ebben a 24 órában az „Úrfik I”. „Sikeres tornával vezettük fel ezt a rendezvényt, az I. Bozsi Mihály-emléktornán amerikai és horvát csapatokat is vendégül láttunk. Az örömpólóra nem maradhattak: így is 15 csapatunk van, ez kiegészül a szombathelyeikkel, az „Aligátorokkal”. Huszonhárom meccset kellett belesűríteni egy napba, ez csapatonként két-három találkozót jelent. Több ezer kilométerrel odébb, Ausztráliában, velünk egy időben ugyanilyen rendezvény zajlik. Amikor annak vége – itteni idő szerint reggel kilenckor – a két helyszín reményeink szerint élő képpel összekapcsolódik, és együtt ünnepelhetünk. A másik kapocs épp a medencében van: egy ausztrál kissrác is játszik, ő kilenckor átad egy „emléklabdát” Lovas Péter elnök úrnak” – mondja Benczur mester, majd a kispad felé veszi az irányt, hiszen tanítványai mérkőzése következik. „Először vagyok itt, de követtem a rendezvényt az elmúlt években is” – veszi át a szót Godova Gábor, az UVSE régi-új edzője, aki az új idénytől az ifi-csapatért felel. Remek keretre számíthat, hiszen a serdülőkből korosztályt lépők a tavalyi szezonban pontveszteség nélkül nyerték Benczur Márton vezetésével a bajnokságot. „Fantasztikus dolog, hogy így népszerűsítik a fiatalok ezt a sportágat. Színvonalas rendezvény, remekül illik a felkészülésbe, amit itt a Margitszigeten végzünk. Egy hétre a Balatonra is lementünk edzőtáborozni, az a néhány nap és ez a hét is kellett, hogy ne legyen túl monoton a munka.”

Benczur mester közben folyamatosan figyeli a játékosokat, hiszen a szombati gálameccsre igazi UVSE-válogatottat rak össze. Az egykori olimpikonok (Dala Tamás, Vincze Balázs, Székely Bulcsú, Kósz Zoltán, Tóth Frank, Vári Attila…) ellen serdülőtől az OB I/B-s csapatig valamennyi lila-sárga korosztályos együttes ad egy-két játékost, fiúk, s lányok vegyesen. Apropó, lányok: az „Amazonok” elfoglalják a színpadot, ahol karaoke zajlik éppen. Nincs tehát könnyű dolga a netes közvetítés kommentátorának, Áts Bertalannak: az UVSE leánycsapatainak trénere azért inkább a medencére és a játékra figyel. Hamarosan jön a váltás a mikrofon mögött is, énekeseknek, kommentátornak egyaránt. Képgaléria ITT. Közben a „Torpedók” már kint vannak a vízből, legközelebb délelőtt játszanak, így lassan mehetnek aludni. „Ha hagynak a nagyok” – mosolyog Hinár Bence, a 98-as B-csapat játékosa. „Ha becsukjuk a tornaterem ajtaját, talán nem szűrődik be a zaj és tudunk pihenni. Négy éve még haza kellett mennünk, most már mi is maradhatunk. Ez így sokkal jobb, itt tuti a hangulat” – mondja Bence, aki csapattársával, Bálint Bendegúzzal együtt meséli, hogy délután négykor, amikor a torna kezdődött, minden csapatot és játékost bemutattak. Ez bizony közel háromszáz főt jelent. A családtagokkal, barátokkal kiegészülve az összlétszám ennek a kétszerese, így épül fel az újpesti „vízilabda-család”, amelyről Szedlmayer Ildikó is beszélt. „A korábbi játékosaink is visszajönnek ilyenkor, hiszen az UVSE és a vízilabda az örök szerelem. Sokan hozzák a barátokat, a fiúk a barátnőjüket is. Az pedig természetes, hogy ezen a napon új szerelmek is szövődnek …”