2012-09-16 18:20
Ezüst az U19-es Eb-ről
A házigazda orosz válogatott 11-10-re győzött az U19-es Európa-bajnokság döntőjében Magyarország ellen. A magyar lányok az utolsó pillanatig küzdöttek az aranyéremért. A torna legjobb játékosának Antal Dórát választották.
eFBé Tizenkét év után újra Oroszország ellen a döntőben – a junior leány Eb-k 1994 óta íródó történelmében harmadszor. 1998-ban a nagy-britanniai Millfeldben mi, két évvel később a csehországi Plzenben az oroszok győztek. 2012-ben Cseljabinszk volt a helyszín, amely az orosz válogatott több tagjának kétszeresen hazai medence, hiszen a csapatból többen a helyi Uralocska játékosai.
A közönség – amely szép számban volt jelen a helyosztókon is, de igazából a döntőre töltötte meg a Sztoityel uszodát – már nem akart több hosszabbítást, lévén a nap összes többi helyosztója a túlórában, vagy azon túl, büntetőlövésekkel dőlt el. Ezt Nakorjakov mester sem szeretette volna, és a tanítványai is úgy gondolták, az utolsó negyedben elkapható a magyar együttes.
Bő két perc alatt először vezetett a találkozón valamelyik garnitúra 3 góllal, és ez az orosz volt (10-7). A mieinknek innen is volt visszaút, de az eredményhirdetéskor a torna legjobbjának választott Antal Dóra szépségdíjas gólja már későn jött. Nem az ötméteres elvégzése volt igazán szép, hanem az, ahogy az egriek néhány napja 19 esztendős játékosa kiharcolta azt. „Dodó” bő fél perccel a vége előtt rázott le két védőt magáról és fordult kapura, Antonova visszahúzta, Antal pedig belőtte az ötméterest. Az oroszoknak elég volt a fennmaradó idő, hogy hiba nélkül végigjátsszák a támadást és a magyar válogatott már ne tudjon egyenlíteni – nem tudott, 11-10 lett a vége.
Négy negyed kevés
Az utolsó cseljabinszki Eb-nap a Franciaország–Nagy-Britannia találkozóval kezdődött, amelyről a franciák biztosan nem hitték azt, hogy számukra a torna legnehezebb találkozója lesz. Pláne úgy, hogy egy negyed után vezettek 3-0-ra, csak aztán elfelejtették, hogyan kell gólt lőni. A briteknek ugyan sok idő kellett, de nemcsak az egyenlítésre, hanem a vezetés átvételére is futotta tőlük. A hosszabbítást ugyan kiharcolták a franciák, de a büntetőpárbajban a britek lőtték jobban az ötmétereseket és így az övék lett a 7. hely.
Két csalódott, a négy közé vágyó együttes találkozóján a spanyol válogatott szerezte meg az ötödik helyet. Claudio Camarena tanítványai végig vezettek a mérkőzésen, a hollandokat kifárasztotta a harc az egyenlítésért. A hosszabbításban is a spanyolok kerültek előnybe, és azt megtartva, 7-6-ra nyertek.
Hullámvasútra ültette a közönséget a görög és az olasz válogatott a bronzmérkőzésen. Egy negyed után a görögök vezettek 3-0-ra, a félidőben már 4-3-ra az olaszok álltak jobban. Újabb két ellentétes előjelű negyedet követően 7-7 állt az eredményjelzőn, ez pedig a nap harmadik hosszabbítását jelentette. Az olasz csapat először nyert meg páratlan játékrészt, Valeria Palmieri egyetlen gólja pedig azt jelentette, hogy a bronzérem a „csizmába” vonul az Urálból.
Huszonegyedik századi körülmények és hagyományőrzés
A cseljabinszki Európa-bajnokság a szervezés és lebonyolítás szempontjából feladta a leckét a következő tornák házigazdáinak. Nemcsak a lélegzetelállító megnyitó volt korosztályos tornán szokatlan (fényjáték, tánc, levegőakrobaták, szinkronúszók az uszodában), hanem az esemény nyilvánossá tétele is. Valamennyi napról külön beszámolt az orosz televízió, arról nem is beszélve, hogy minden találkozót több kamerával élőben közvetítettek az interneten.
A londoni olimpia játékvezetőket segítő technikáját (videóbíró, azonnali visszajátszás lehetősége) használták a tornán, az uszodába pedig mindenre „felkészült”, intelligens eredményjelzőt szereltek.
A győzteseknek járó trófeák és érmek mindegyike kézzel készített és helyi ásványokkal díszített tárgy: a Zlatusztyi Pici Kezek nevű alkotótársaság mind a negyven kézművese több hétig dolgozott rajtuk.