Barcelona után NB III

A Barcelona sztárjaival cicázhatott együtt a 19 éves Jakab Dávid a Nike futball-tehetségkutatójának világdöntőjében. Az irányító a legjobb 26 közé már nem jutott be, de úgy érzi, megragadta az esélyt. A honlapunknak adott interjúban azt mondta: sokat fejlődött a katalán fővárosban, és most Maglódon kamatoztatná a tanultakat. K. D. – Összességében hogyan érezted magad a The Chance világdöntőjében? – Szenzációsan! Élmény volt Barcelonában ez az egy hét, ami rendkívül intenzíven telt. – Száz jelentkezőből a második körig, a legjobb 52-ig jutottál. Mennyire vagy elégedett a teljesítményeddel? – Pár napig csalódott voltam, mert tovább akartam jutni abból a fordulóból is. A meccsen, ami a kiválasztásról döntött, rosszul ment a játék, csereként álltam be, keveset találkoztam a labdával, mert folyton védekeztünk.

– Irányítóként játszol, ezen a poszton mekkora volt a konkurenciaharc? – A focisták többsége a középpályán szerepelt, és jól is játszott, így nem volt könnyű dolgom. – Milyenek voltak az edzések? – Hetes csoportokba soroltak minket, és két csapat edzett együtt. Egy területet másfél órán át gyakoroltunk, egy nap két edzésünk volt, vagyis összesen három órát edzettünk. A következő két napban más edzők foglalkoztak velünk, más elemeket gyakoroltunk. Végül az edzők döntöttek arról, ki jut tovább, és ki utazhat haza. Azt tanultuk, ami a Barcelona játékára is jellemző, vagyis a labdatartást, a gyors passzolást kevés érintésből, de gyakoroltuk a kapura lövéseket, és kiskapura is játszottunk. – Miben fejlődtél a kint töltött időszak alatt? – Pár dolog biztosan ragadt rám, és ez a játékomra is hatással lesz. A legfontosabb az, hogy nyugodtabb és pontosabb legyek a pályán. – Melyik volt a nehezebb: az itthoni válogatót megnyerni, vagy kint menni egy kört? – Bár a magyarországi selejtező sem volt egyszerű, a kinti mezőny jóval nehezebb volt. Nagyobb fegyverténynek tartom, hogy Barcelonában mentem egy kört. – A válogatott Koman Vladimir a technikádat dicsérte. Te mit tartasz az erényednek és miben kellene még fejlődnöd? – Igen, a technika lehet az erősségem, arra építhetek. Ugyanakkor a fejemet kellene rendbe rakni, mert makacs és szeleburdi vagyok, de már dolgozom azon, hogy változtassak rajta. – Az edzések mellett világsztárokkal találkozhattatok, és megnézhettétek a Barcelona-Real Madrid Szuperkupa-meccset is. Melyik volt a nagyobb élmény? – Én a Realnak drukkolok, és a 3-2-es vereség után is nyugodt voltam, hogy a madridiak majd hazai pályán megszerzik a trófeát – végül idegenben lőtt gólokkal így is lett. Barcelona-mezben ültünk a lelátón, de a fiatal focisták közül is többen szorítottak a Realnak, és vissza kellett fognunk magunkat. A nevemmel ellátott mezt egyébként anyukámnak ajándékoztam, a rivális szurkolójaként is szép emlék. A legnagyobb élményt az jelentette, hogy az egyik edzés végén együtt cicáztunk Adrianóval, Mascheranóval és Alexis Sanchezzel, a Barcelona sztárjaival. Jó volt még találkozni David Luizzal, a Chelsea brazil védőjével, és felbukkant Marco Materazzi is, bár neki annyira nem örültem, mert nem kedveltem a játékát. – Figyelemmel kísérik a fejlődésedet a külföldi edzők? – Nem, ez a kaland befejeződött. A győztesek mehetnek a Nike akadémiájára, de a többiek folytatják, ahol előtte abbahagyták. – Itthon az NB III-as Maglód csapatában játszol. Kaptál már ajánlatokat máshonnan? – Nem, magyar klubok sem kerestek, mivel mire hazajöttem, lezárult az átigazolási időszak. Jól érzem magam Maglódon, nem vágyom egyelőre máshova. Tetszik a csapat, jó a környezet. Egy évet biztosan itt szeretnék játszani, és az a célunk, hogy megnyerjük a bajnokságot. Szoros a mezőny, legutóbb hiába rúgtunk három kapufát, az utolsó percben kapott góllal veszítettünk. – Hogyan tervezed a karriered építését? – Az NB III most megfelelő a fejlődésemhez, aztán lépésenként haladnék. Legszívesebben a német vagy az angol bajnokságban fociznék.