Szijj Katinka és Szijj Kamilla között egy év korkülönbség van előbbi javára. Mégis Kamilla állt először lőállásba, mára viszont Katinka büszkélkedhet jobb eredményekkel.
Krecsik Adrienn A komáromi nővérek jobbára együtt versenyeznek, így kezdetben gyakran keverték össze őket. Előfordult már, hogy a versenyprogramban fordítva írták nevüket, és mivel az eredményjelző a versenyző vezeték- és keresztnevének kezdőbetűjét írja ki, sok bosszúságot okoz számukra. Ám a dobogóra nem hívták még egyik helyett a másikat. Nem is lehetne ilyen módon összetéveszteni őket, mert mára igencsak szétváltak útjaik. Kamilla hazai viadalokon méreti meg magát, többszörös korosztályos bajnok, míg Katinka a nemzetközi versenyek és Európa-bajnokságok rendszeres részvevője. Nem mellesleg 2010-ben a merakeri légfegyveres Eb-n első helyezésével a szingapúri ifjúsági olimpiára is kvalifikálta magát, ahol ugyan nem jutott be a nyolcas döntőbe – 14. lett –, de a vetélkedő nagyszerű élmény volt számára.
– Örökre emlékezetes marad a szingapúri viadal. Körülöttünk forgott minden, s a légkör, amely körülvett leírhatatlan. Igaz, az ott lőtt eredményem nem tartozik legjobbjaim közé, de legalább megtapasztalhattam az olimpiai hangulatot. Rio de Janeiroban már szeretnék ott lenni – árulta el Katinka, aki nem régóta a győri Széchenyi István Egyetem környezetmérnök szakos hallgatója. Így a tanulást most nehezebb összeegyeztetni a sporttal, de ha teheti húgával, a 18 éves Kamillával együtt jár el edzeni.
Kamilla mindig szívesen fogadja nővére tanácsait, tudja, abból baja nem származhat, sőt… Legutóbb, az országos bajnokságon a fekvő versenyszámban Katus segítségével lett harmadik, s ezzel éppen testvére szorult le a dobogóról.
– A fekvő előtt odamentem hozzá és elmondtam neki, amit én az előző versenyeken tapasztaltam, és amire nem árt odafigyelnie. Majd mindent úgy csinált, ahogy mondtam, és mindketten pontosan ugyanannyit lőttünk. De mivel neki több volt a belső tízese, ő végzett előrébb. Nem számít, hogy legyőzött, örülök, a testvéremre nem vagyok féltékeny – mesélte Katinka, s szavaiból az derül ki, abszolút nincs köztük rivalizálás. Kamilla is boldogan emlékszik vissza arra az évekkel ez előtti esetre, amely szintén ezt támasztja alá:
– Országos bajnokság volt, és én csak egy körrel lőttem kevesebbet, mint Katus, amivel ő első, én pedig harmadik lettem. Mivel a verseny közben látta, milyen jól lövök, azt hitte, jobban ki fog jönni a lépés, mint neki, ezért megjegyezte, hogy na jó, én megverhetem, de más nem… Ez pedig borzasztóan jól esett! Nagyon sokat jelent és könnyebb, hogy Katus ott van velem.
Ám ez nem mindig lehetséges, Katinka sokszor utazik külföldi viadalokra, amikor van, hogy hetekig nem látják egymást. Olyankor, ha hazaér, képesek éjszakába nyúlóan csacsogni. Ilyenkor a témáiknak minimum fele a sportlövészet. Úgy vélik, a sportnak is köszönhető, hogy ennyire jó a kapcsolatuk.
A lövészetet is együtt kezdték. 2004-ben Komáromban egy sportnapon ismerkedtek meg a sportággal, valójában először Kamillának javasolták, foglalkozzon vele komolyabban, Katinka csak elkísérte az edzésre, ahol aztán mindketten ott ragadtak.
– Az fogott meg benne, hogy a pályán saját magunkat kell legyőznünk – vallja Kamilla. – Önismereti tréningnek is beillik. Rettentő sok koncentráció, türelem és nyugalom kell hozzá. A legszebb pedig az benne, hogy ezeket a tapasztalatokat az élet más területein is tudjuk alkalmazni. Mivel megszoktam az állandó versenyhelyzetet, nemcsak a pályán idegeskedem kevesebbet, hanem például vizsga előtt is.
A heti három edzés alkalmával a testhelyzeteket, és magát a lövéseket gyakorolják, ezen kívül pedig fontos az állóképesség fejlesztése is futással. Ám ezzel önmagában még nem teljes a felkészülés. A hosszú vetélkedőkre, amelyek olykor több mint két órás, folyamatos koncentrációt igényelnek, mentáltréninggel hangolódnak rá. Ez pedig úgy történik, hogy a viadal előtti napon lejátsszák magukban az eseményeket, így fel tudnak készülni minden eshetőségre, és nem érheti őket nagy meglepetés, ami kizökkenti őket a ritmusból. Katinka szerint is rendkívül fontos a nyugalom, aminek az alapja, hogy kényelmesen érezzék magukat az adott helyzetben. Ami időnként roppantul nehéz, mivel gyakran rájuk rakódik az a teher, hogy nem szabad hibázniuk.
– A légpuskával maximum négyszáz pontot szerezhetünk, ami azt jelenti, hogy negyven darab tízest kell lőni. És a világ élmezőnye nem hibázik… Nehéz nem gondolni rá, hogy nekem sem szabadna, de ilyenkor mindig megpróbálom tisztázni a gondolataimat, és elővenni, amit a sportpszichológusnál tanultunk – mondja Katinka.
A lányok mindennapjait az iskola mellett most is az edzések töltik ki, szorgosan készülnek az idei nemzetközi viadalokra, amelyek mintegy bemelegítésként szolgálnak a jövő évi Európa-bajnokságra, amely mindkettejük legközelebbi nagy célja.
