Siker, csapat, felelősség

A magyar női ifjúsági vízilabda-válogatott ezüstéremmel tért haza az ausztráliai világbajnokságról. Az elmúlt években a korosztályos együttesek számos világversenyen döntőt játszhattak, a legnagyobb 18-21 éves tehetségek pedig helyet kaptak a londoni olimpián negyedik helyezést elért együttesben. Velük és a Perthben ezüstérmes csapat legjobbjaival a 2016-os riói olimpiára komoly tervei vannak a sportág vezetésének.

eFBé Ezüstérem a 2011-es junior vébén és Eb-n, ugyancsak második hely az idei oroszországi Eb-n a 93-asoktól, majd az ottani alapcsapattal második hely a perthi ifjúsági világbajnokságon. A női pólós szakágnak az elmúlt években elért korosztályos eredményei megalapozhatják a jövőt, hiszen a 2016-os riói olimpián ezek a lányok alkothatják a válogatott keretét. December 16-án új elnököt választott a szövetség: a sportágat a következő olimpiai ciklusban a leköszönő elnök, Martin György után Kemény Dénes irányítja, aki 2000-ben, 2004-ben és 2008-ban kapitányként vezette olimpiai bajnoki címig a férficsapatot. A másik elnökjelölt, Gergely István mellett Kemény is kiemelten fontosnak tartja az utánpótlásbáz kiszélesítését, emellett azt is, hogy korosztályostól a felnőtt szintig nagyobb figyelem irányuljon a női szakágra – az eredmények mindenképpen ezt követelik. A felnőtt női csapat szövetségi kapitánya újabb négy évre Merész András lett, aki Perthbe, az ifi-vébére is szövetségi kapitányként utazott. A csapatot az ő szakmai irányítása mellett a Mihók Attila, Oltyán Gyula páros készítette fel. A duó évek óta dolgozik a lányokkal, és a munkája újra nagy sikert hozott. A fináléban az addig mindenkit simán legyőző, ránézésre más dimenziójú pólót játszó görög csapattól kapott ki a magyar 9-5-re, így lett ezüstérmes. A dunaújvárosi felnőttcsapat vezetőedzője, Mihók Attila beszélt honlapunknak a vébé tapasztalatairól, valamint arról is, hogy mi a kapocs Perth és Rió között? – A perthi eredményt az ellenfelek ismeretében úgy gondolom, hogy megnyert ezüstként és nem elveszített aranyként kell kezelni. – Ez mindig többismeretlenes egyenlet, sok összetevője van az eredményességnek, vagy épp az eredménytelenségnek. Lépésről lépésre haladtunk – ezen a világbajnokságon szinte végső győzelemmel ért fel az, hogy eljutottunk a döntőig. Roppant erős csoportban kellett kiharcolnunk a minél jobb ágat az egyenes kieséses szakaszra.

Ott volt velünk az olasz és az amerikai válogatott, előbbi hiába győzte le az utóbbit, csoportharmadikként (csak gólaránnyal alulmaradva) kemény ágra került, és a legjobb nyolc közé sem jutott be, a kilencedik helyen zárt. Előre tudtuk a sorsoláskor, hogy valamelyik együttesnek, amely amúgy éremeséllyel indul, ez lesz a sorsa. Sajnos, a csoportok sorsolásakor egyáltalán nem figyeltek arra, hogy az erőviszonyoknak megfelelően alakítsák ki a négyeseket. Irreális dolog, hogy nekünk az olasz válogatottat kellett legyőznünk ahhoz, hogy a nyolcaddöntőben a sokkal könnyebb Dél-Afrika következzen. Az volt a csapattól az első nagy eredmény, hogy simán legyőzte az olaszokat. – A döntőbe jutáshoz két újabbra volt szükség… – A negyeddöntőbeli ellenfelünk, Ausztrália, két szempontból sem volt könnyű. Egyrészt házigazdaként élvezte a közönség támogatását, másrészt ha az elmúlt bő tíz év eredményeit vesszük figyelembe, az ausztrálok női utánpótlás-szinten előttünk járnak. Ennek ellenére vezettünk ellenük például 10-1-re is a meccsen. A nyári ORV-n 20-3-ra vertük őket Dunaújvárosban, tehát mindenképpen vártuk magunktól a győzelmet, de a körülmények ismeretében mégis azt mondom, hogy a siker kiemelendő. – Az orosz korosztályos válogatottakkal szemben az elmúlt években rendre alulmaradtak a magyar női csapatok. Hogyan kell legyőzni a „mumust”? – Ha vébé-elődöntőről van szó, ott már semmilyen különleges taktikáról nem beszélünk. Az történt, aminek kellett: stabilizáltuk a védekezést, odafigyeltünk a biztos helyzetekre támadásban. Való igaz, hogy az elmúlt években rendre az oroszok győztek, sokszor nagy gólarányú vereséget szenvedtünk tőlük. Azt mondanám, hogy előzetesen „futurisztikus” dolognak tartottuk azt, hogy legyőzhetjük őket. Ezzel szemben a harmadik negyedben már hat góllal is vezettünk ellenük. Világbajnoki elődöntőben nem a többgólos győzelem a cél, mi sem arra mentünk, de olyat értünk el – a hatból három megmaradt a végére. Ilyen stabil játékkal, ennyire az ellenfelei fölé nőve magyar korosztályos válogatott még nem jutott el világversenyen a döntőig. Ezüstérmesek: Doroszlai Vanda, Horváth Anna (BVSC) – kapusok. Illés Anna Krisztina, Kele Nikolett (BVSC), Ziegler Diána, Gurisatti Gréta, Horváth Brigitta, Hajor Orsolya (DFVE), Gémes Alexandra, Miskolczi Ibolya Kitti (Szentes), Kövesdi Vivien, Garda Krisztina (BHSE), Sikter Diána (UVSE) – mezőnyjátékosok. – Ausztráliában sok magyar él. Megnézték a csapat meccseit? – Igen, bár nem volt úgy vezették fel az eseményt, ahogy vártam. Tíz évvel ezelőtt ugyanitt nyert Világ Kupát a Faragó Tamás vezette női válogatott, akkor kint voltam a csapattal, és arra emlékszem, hogy tele volt magyarokkal az uszoda. Most is találkoztunk magyarokkal a városban, odajöttek hozzánk, fényképezkedtek a lányokkal, és ők mondták, hogy egyáltalán nem tudnak arról, hogy milyen világverseny zajlik a városban. Volt azért magyar bíztatás, az pedig különösen megtisztelő volt, hogy Sikó Anna, a canberrai nagykövetasszony meglátogatta a csapatot, és a helyszínen szurkolt az elődöntőben és a döntőben is. – A kiemelt figyelem az új elnökség részéről is meglesz. A csapat az ő támogatásukkal már Rióra készül? – Négy utánpótlás-korosztályos eseményen játszottak döntőt azok a csapataink, amelyekben 91-96-os játékosok szerepeltek. Néhányuk ott volt idén az Eb-bronzérmes és olimpiai-4. válogatottban is. Jelenleg az ifi és a junior együttesünk szinte ugyanaz, ami speciális helyzet, hogy a két korosztály így „összemosható” – jobbak a fiatalabbak. Ezt a lehetőséget, amely most a magyar női vízilabdában rejlik, nem megragadni és nem kihasználni taktikai hiba lenne. Kisebb-nagyobb segítséggel Rióban aranyéremmel kamatozhat a befektetett munka. Merész Andrással arról beszélgettünk, hogy ebből a jelenlegi ifi-korosztályból 5-6 játékosnak helye kell, hogy legyen szűk négy év múlva az olimpiára utazó keretben. Ha nem így lesz, az baj, mert azt jelenti, hogy nem olyan ütemben fejlődtek tovább, ahogy azt eddig tették. Velük is folytatjuk tehát, de újabb jó korosztályok érkeznek: a héten a 98-asokkal és a 99-esekkel kezdjük el azt a munkát most, amit a 94-esekkel jó másfél évvel ezelőtt. Időben vagyunk, és ha jól dolgozunk, ez a korosztály is olyan eredményes lehet, mint az elődök.