Kadet világ-kép

Az első Ifjúsági Olimpia hatására megélénkült a kadet korosztály élete a birkózásban is. Tizenkét év szünet után, 2011-ben Szombathelyen újraindult a kadet-világbajnokságok sorozata. Tavaly az azeri főváros, Baku adott otthont a 480 birkózó versenyének. Mind az öt földrész megrendezte a saját bajnokságát is, és azokon összesen 1027 fiatal lépett szőnyegre.

Szekeres István A tavalyi bakui kadet-világbajnokságon gazdára talált érmek egyharmada (40) három országba került: Oroszországba 20, Azerbajdzsánba 18, Ukrajnába 12. Az európai országok 68 érmet nyertek, abból a földrész szovjet utódállamai 47-et. Ázsiai birkózó 36 alkalommal állhatott fel a dobogóra az eredményhirdetéseken, abból 12 esetben az ex-szovjet köztársaságok képviselői. Az amerikai kontinensre 5 érem került. Egy-egy ország versenyzői mind a három fogásnemben kiemelkedő eredményt értek el. A női birkózásban Japán, a kötöttfogásban Azerbajdzsán nyert hat aranyérmet, míg a szabadfogásban Oroszország birkózói szereztek meg öt bajnoki címet. Rendkívül nagy volt a szovjet utódállamok fölénye. A 119 gazdára talált éremnek csaknem a felét (59) hét ország birkózói szerezték meg: Azerbajdzsán, Fehéroroszország, Grúzia, Litvánia, Oroszország, Örményország, Ukrajna. A londoni olimpián a felnőttek eredményességében már fordult a kocka. Peking 2008. Szovjet utódállamok: 39 érem 9 arany 11 ezüst 19 bronz. A világ többi országa: 32 érem 9 arany 7 ezüst 16 bronz. London 2012. Szovjet utódállamok: 33 érem 7 arany 10 ezüst 16 bronz. A világ többi országa: 38 érem 11 arany 8 ezüst 19 bronz. Az utánpótlás-korosztályokban más a helyzet. Az egykori Szovjetunió utódállamaiban a fiatalok tíz- és százezrei birkóznak, szervezett keretek és kiváló körülmények között, tapasztalt szakemberek irányításával. Legutóbb Taskentben hoztak létre birkózóiskolát, 500 fős kollégiummal, és 25 főállású szakember vesz részt a képzésben.

Szakmai aggályok

Nádori László professzor komoly szakmai aggályokat fejtett ki az ifjúsági olimpia bevezetésének gondolata kapcsán: 1. menthetetlenül megjelenik a fiatal sportolók életében a dopping veszélye, 2. az eseményre való felkészülés és utaztatás súlyos anyagi terheket ró az államokra, a nemzeti olimpiai bizottságokra, 3. kialakulhat a kettős utánpótlás-nevelés, vagyis a fiatal sportolók egy részét – erőltetett felkészítési menetben – 16 évesen csúcsra járatják, akik ezzel kiégnek, és elvesznek sportáguk számára. A professzor első két érve hamar igazolódott. Már Szingapúrban is akadtak doppingesetek. Másrészt pedig a birkózó kadet-kontinensviadalokon is érződött, hogy a tagországok egy része nem képes újabb anyagi terheket vállalni. Óceánia bajnokságára a földrész legjobbjai, az ausztrálok mindössze három versenyzőt küldtek (az összesen harminc súlycsoportba), az afrikai vetélkedésre Egyiptom, a Pánamerikai bajnokságra pedig Kuba nevezett mindössze néhány sportolót, holott teljes csapattal éremaratást rendezhetett volna. Akcelerált bajnokok Ami az úgynevezett kettős utánpótlás-nevelést illeti, arra az ifjúsági olimpia nem ad biztatást. Még a legerősebb országok is csak két versenyzőt nevezhetnek fogásnemenként, így teljes válogatottat csúcsra járatni értelmetlen. Elég a két legjobbat megnevezni, akik természetes módon, például a korai érés (akceleráció) következtében is kiemelkednek korosztályukból. Legyen példa erre az azeri Karim Dzsafarov. Már két éve, 15 évesen kadet Eb-t nyert a kötöttfogásban, a következő esztendőben megismételte a sikerét, 2012-ben aztán csak ezüstérmes lett a kontinensen, de a világbajnoki címet elhódította. A minőségi tömegből automatikusan kiválasztódnak a csúcsteljesítményre képes fiatalok. Hogy Dzsafarov felnőttként is az élvonalban lesz-e, nem tudni. Minden nemzetközi kitekintésnek akkor van értelme, ha megfogalmaz hazai üzenetet. A kadetvilág jellemzőiből mi nem tudjuk átvenni a szovjet utódállamok, valamint néhány ázsiai birkózóhatalom, például Irán sok tízezres versenyzői létszámát. Anyagi és egyéb okok miatt nem tudjuk csúcsra robogtatni a gyerekeket. A felkészítés minősége Egyedül a felkészítés minőségében tudunk lépést tartani, még nehéz körülmények között is. Előreláthatólag sokáig nem lesz ötszáz fős birkózókollégiumunk, ahol a napi két edzés korszerű követelményét gyerekjáték megteremteni. Szerényebb létszámmal megtette ezt viszont a 2001-ben alakult Mr. Tus-sportiskola. Ma már elmondhatjuk róla, hogy a londoni olimpián birkózó-nagyhatalmakat előzött meg, mert míg a fehérorosz birkózók nem nyertek érmet, a bolgárok, a törökök és az ukránok pedig csak egyet-egyet, addig a Mr. Tus két nebulója, Lőrincz Tamás és Módos Péter ezüsttel, illetve bronzzal tért haza.

Nem lehet panaszunk az utánpótlás-korosztályok eredményeire sem. A tavalyi kadet-vébén ugyan csak két bronzot nyertek a mieink, de lett junior-világbajnokunk, mint ahogy a kadet-korosztályban már van is, Németh Zsanett személyében. Természetesen – a kollégiumi háttérrel – a Mr. Tus is előnyös helyzetben van az átlaghoz képest. De hogyan lehet napi két edzést tartani azokban a szakosztályokban, amelyekben csak a heti háromnak vannak meg a feltételei? Nos, ott is lehet, ha a céltudatos fiatal sportolók kellő elszántsággal meg akarják csinálni. A reggeli, önálló futóedzés, az erősítő gimnasztika és minden olyan sporttevékenység, amihez nem szükségeltetik birkózó-edzőpartner (erősítőtermi gyakorlás, úszás, foci, kosárlabda) igen jelentős szerepet tölt be az ideális edzettségi állapot megteremtésében. Nagyon sok helyen működik is ez a módszer, a mesterek legalábbis ösztönzik rá a versenyzőiket. Az emelt szintű, sokoldalú felkészülés nem vezet gyors kiégéshez. És nagy szükség van rá! Elég felidézni Szabó Tamás professzornak, az egyik legkiválóbb magyar utánpótlás-nevelési szakembernek intelmét: „Akik junior korra nem érik el az akkori legmagasabb nemzetközi színvonalat, később már nem tudják utolérni a világot.”