A Szabó család Rióba tart

Szabó Ferenc egész családja a cselgáncs bűvkörében él. A korábbi Európa-bajnoki ezüstérmesnek mind az öt gyermeke otthonosan mozog a tatamin. Pedig a családfő soha nem kényszerítette őket arra, hogy kövessék az ő példáját.

Molnár Attila– Jártak lovagolni, a lányok imádták is, de nem annyira, mint a cselgáncsot. Először elvittem őket korábbi mesteremhez, Moravecz Ferenchez, de eljöttünk a fővárosból, ezért mindenképpen váltani kellett. Egerágra költöztünk, ahol nem volt más lehetőség, mint hogy én trenírozzam őket. Egyet kikötöttem az elején: ha belekezdünk, akkor azt mindent beleadva csináljuk végig – emlékezett vissza Szabó Ferenc. Az edzőapuka azt mondja, hogy nem kell és nem is lehet szétválasztani a két szerepkörét. – Miről is szólhatna a nap huszonnégy órája, mint a cselgáncsról? Sokat diskurálunk, olykor persze vitatkozunk is róla. Ezek a szakmai viták kellenek ahhoz, hogy a legjobbat hozzuk ki egymásból. Ha értelmesen, érvekkel támasztunk alá valamit, a fiatalok elfogadják, nem ostobák ők. Felfogják, mi jó nekik és mi nem. - De hogyan lehetséges, hogy a teljes família a judo rabja lett, és nem is akármilyen szinten űzi a családi sportágat? - Van egy jó genetikai alapunk, ez biztos. Erre építkezünk hihetetlen kemény munkával. A sikerért meg kell dolgoznunk. Nyitottnak kell lenni a világra. A sport mellett a tanulás és a zene tölti ki nagyrészt az életüket. Az egész világunkat pedig édesanyjuk fogja össze, neki is járna egy olimpiai aranyérem. Ugyanannyit, ha nem többet áldoz a gyerekekért. A gyerekekért, akik öten vannak. A legfiatalabb Tas, aki - mivel még nincs tíz esztendős - csak ismerkedik a sportággal, de nyert már versenyt. A tizenötéves Hugó serdülőbajnok. Kata és Frigyes ikrek, áprilisban lesznek tizenkilenc évesek, s már Rióról ábrándoznak. Franciska a legidősebb a maga huszonkét esztendejével. – Lépésről lépésre kívánom elérni céljaimat. Kitartó vagyok, nem is tudom, kitől tanultam – mondja mosolyogva U23-as Európa-bajnokként Franciska. – Minden a judo körül forog. Felkelünk, megyünk edzeni, irány az iskola, majd tréning délutántól estig. A sűrű programba a tanulásnak és a papa által említett zenének kell magától értetődően beleférni. - És a szórakozás? – érdeklődünk Franciskától. - Apukámmal lehet azért beszélni, akármennyire is szigorú, vagy annak tűnik. Nagyjából tizennyolc éves koromig erősen fogott, azóta hosszabb lett a póráz. Azért még mindig tudni akarja, hol vagyok és mikor jövök haza. De már megszoktam. - És a testvéreivel, egymás között... - Összetartó család vagyunk, ez még sokat érhet a későbbiekben. Én a sírásig izgulom magam a tesóim meccsein. Talán kisgyerekként még rivalizáltam velük, most már segítem őket. Leginkább arra vágyom, hogy 2016-ban három Szabó is ott legyen a riói ötkarikás játékokon. Hosszú, de szép utat választottunk magunknak. Végigmegyünk rajta, nem tántoríthat el semmi és senki.