Akadémiai székfoglaló + VIDEÓ

Tehetségkutató, de semmiben sem hasonlít ahhoz, amit a televíziókban megszoktunk... A Balatonbogláron szemrevételezett fiatalok sorsáról nem a nézői sms-ek, hanem valódi szaktekintélyek döntenek. Elvégre a magyar kézilabdázás jövője a tét! Helyszíni riport – már a második videós beszámolónk mellé – a Nemzeti Kézilabda Akadémia felvételijéről. K. D. Ködös, álmos reggel a Balaton partján. Hol van még a nyári nyüzsgés? Boglár mégis benépesült. Tömött parkoló az Urányi János Sportközpont előtt. Ezúttal nem úszni tanuló gyerekeket hoztak a szülők, hanem ifjú kézilabdázókat az ország minden tájáról. A Nemzeti Kézilabda Akadémia felhívása sokakat megmozgatott, ami nem csoda: az állami támogatásból megvalósuló szövetségi létesítmény elitképzésre rendezkedik be, akit ide felvesznek, az a gimnáziumi tanulmányai mellett kifogástalan körülmények között pallérozódhat, hogy aztán évek múlva - ez a cél - valamelyik válogatott kapuján kopogtasson. Csurgótól Nyíregyházáig, sőt, még a határon túlról is érkeztek a 15 esztendős felvételizők és itt van a veszprémi utánpótlást jelentő alsóörsi csapat több tagja is. – Ne izguljatok, csak tegyétek azt, amit a legjobban tudtok és szerettek – köszöntötte és bátorította az összegyűlteket Mocsai Lajos főigazgató, az akadémia kitalálója. Az instrukciót azonban nem mindenki fogadta meg, láthatóan többeket nyomasztott a tét. Az, hogy néhány óra alatt kellene megalapozni a sikeres jövőt és bebizonyítani, hogy érdemesek a felvételre. A férfiválogatott szövetségi kapitánya is elismerte a nap végén, hogy sok volt a megilletődött gyerek, de a felvételiztető szakemberek roppant illusztris seregét látva kár is ezen csodálkozni. A főigazgató gyorsan bemutatta stábját, amelyben Kovács László, Hajdu János, Kovács Péter, Gyurka János és Juhász István is helyet kapott, majd a szülőktől támogató csöndet kért, akik ezt fegyelmezetten be is tartották. Ezúttal nem lehetett a bírót szidni, csak a gyerek teljesítménye számított, így a nézőtéren helyet foglalóknak maradt a körömrágás és a kéztördelés. Az edzők négy csoportra osztották a társaságot, mindenki kapott egy-egy mezszámot és indulhatott a vizsga. Akadt olyan csapat, amelyik pszichológiai tesztre vonult, a többiek laza bemelegítésbe kezdtek. Az egyik gyakorlattal a váll lövőerejét mérték. Fekvő helyzetben, egy medicinlabdának támaszkodva kellett minél messzebbre hajítani a lasztit. Gyurka János felügyelte, hogy ne mozduljon a láb, a volt szövetségi kapitány, Hajdu János pedig akkurátusan figyelte, meddig repült a labda. Egy próba után két éles következett, de előfordult, hogy jószívűen az elsőt is figyelembe vették, ha az volt a legjobb. A többség 18 méterig jutott, de voltak, aki a 20-at is ostromolták. A következő állomáson a gyorsaságot vizsgálták. A fotócellás rendszer az első öt méter, majd a végén a húsz méteres táv eredményét rögzítette, az idők alapján a sprintelésre, a dinamizmusra lehet megbízhatóan következtetni. A gyerekeket Kovács László, a rutinos mesteredző indította, a stoppert pedig Juhász István nyomkodta és nem fukarkodott a dicsérettel. Igencsak felcsillant a szeme az egyik időeredményt látva: ennél jobbat csak Iváncsik Gergő tud, persze már felnőttként. A terem harmadik sarkában a tudományé volt a főszerep. A laikus szemlélő azt láthatta fiatalok egy partvisnyéllel a nyakukban ugrálnak egy mérlegen, ám ennél jóval többről volt szó: az erőmérő platón végzett mozdulat számítógépes feldolgozása az elugrási láberőt és az ugrásmagasságot mutatta ki, s ezekből Szabó Tamás, a Sporttudományi és Diagnosztikai Központ igazgatója nyilván már a későbbi, részletes elemzést megelőzően is komoly következtetéseket tudott levonni. Mivel kézzel nem lehetett lendületet venni, így aki 40 centi magasságig jutott, az már igazán ruganyosnak mondható. Mocsai közben távolról figyelt és miután az érdeklődő hozzátartozókkal is váltott néhány szót, nézte az ifjú reménységeket, mozgásukat, labdafogásukat. Feltűnhetett neki például Lugosi Bence, aki Németországból érkezett, Bissendorfban játszik, megyei válogatott. Láthatóan képzett, gyors, bár azt mondta,: a lövőteszten többet várt magától. Ami a felvételizők képzettséget illeti: hatalmas különbségeket lehetett felfedezni. Ez annak az oka, hogy volt, aki a hét minden napján edz, míg más csak alkalmanként játszik az iskolai csapatában. A fizikai érettségben is eltérések mutatkoztak, mintha nem is egy évben születettek volna a játékosok – de az elszántságban nem volt eltérés. Az egymás közötti játékban is odatették magukat a fiúk, hogy bizonyítsák, helyük van az akadémián, helyük van a 30 fiú (és a későbbi tesztelés alapján persze ugyanennyi lány...) között, akik a sportág jövőjét jelenthetik. Még persze rengeteg munka vár rájuk: Mocsai Lajos szerint évente ezer órát kell gyakorolniuk, hogy aztán 23-24 éves korukra csúcsformába kerüljenek és - mindenki reménye szerint - stabil válogatottá váljanak.

– Mintegy 140 gyerek vett részt a négynapos felvételin. Március 13-ig kell kiértesíteni őket a további sorsukról, utána pótfelvételit tartunk, mivel sokan jelezték, hogy most nem tudtak eljönni. Elégedettek vagyunk a látottakkal, a jelentkezők nem maradnak azok mögött, akik már a korosztályos válogatottakban szerepelnek. A játékintelligenciáról a sportszakmai elemzést elkészítettük, csütörtökre lesz teljes a kép a pszichológiai, a motorikus tesztek és az antropometriai mérések összesítése alapján. A fiúknál utóbbinak nagy a szerepe, mivel később érnek, a serdülőkor elején járnak, így a vizsgálat segít megmutatni, milyen testalkatúak lesznek. Azokat is meg kell találni, akik most gyengébben teljesítettek, de van bennük tehetség. Például Békésről érkezett egy 1999-es születésű kis balkezes fiú, aki mindent tudott a játékból, de meg kell nézni, milyen alkatú lesz – mondta honlapunknak Juhász István, a szövetség szakmai igazgatója, az egyik felvételiztető.

Interjú Mocsai Lajossal, az akadémia vezetőjével ITT.