Élő legendák

Két éve – Ónodi Henriettával együtt – beválasztották őket a magyar tornasport halhatatlanjai közé. Életükben legendává, intézménnyé váltak. Egy olimpiai bajnokot már neveltek, a következő csiszolatlan gyémánt pedig épp most formálódik. Misó bácsi és Julika néni amíg bírja, csinálja.

Szegő Tibor A hátuk mögött úgy hívják őket: "Unyatyinszky-művek". Beszélgetésünk apropója Makra Noémi, a még csak tizenöt éves békéscsabai tornásznő, aki a néhány napja befejeződött moszkvai Európa-bajnokságon ejtette ámulatba a világot. Egyéni összetettben elért tizenegyedik helyezésével felhívta magára a figyelmet, Rióban számolni kell vele, edzői – Unyatyinszky Mihály és Unyatyinszky Mihályné Karakas Júlia – a jelek szerint megint gyöngyszemre bukkantak. Az olimpiai bajnok Ónodi Henriettát is felkészítő Misó bácsi szívesen mesélt arról, hogy milyen körülmények között fedezték fel Noémit.

– Annak idején a hetvenes években a Közgép-teremben vették észre a későbbi barcelonai arany- és ezüstérmes Ónodit. Hasonlóan kutakodtak? Nevetve válaszol, miközben felidézi az 1997-es születésű leány első, tétova próbálkozásait. – Nem tudok ilyen párhuzamot vonni. Szokásos menet nálunk, hogy egy egy edzőpáros végigjárja az óvodákat, és a tehetségesebbek közül beválogatnak hármat-négyet a csoportunkba, akiket majd végigviszünk. Az előző generációnk - Péntek Tünde, Kiss Renáta - éppen kinőtt a kezünk alól, így az új csapattal kezdtünk dolgozni. Ebbe került be Noémi is. – Azonnal kitűnt a többiek közül?

– Nem. Eleinte egyáltalán nem volt semmi jele annak, hogy ügyesebb lenne, aztán a pontossága, tudatossága, szép tartása tűnt fel. Érdekes, hogy ő is jó mind a négy szeren, ahogy Heni is az volt – gondol vissza Ónodira a mester. Elbeszélgetünk arról, hogy ebben a korban még változnak a tornászok, de fontos kiemelni, hogy Makra már most képes nemzetközi szintű gyakorlatokat bemutatni talajon, gerendán, felemás korláton és ugrásban is. Próbálok kicsit többet megtudni a fiatal tanítványról és arra kérdezek rá: mik azok a tulajdonságai, melyek képessé teszik arra, hogy már ilyen fiatalon is felfigyeljenek rá. – Noémi remek családi háttérrel rendelkezik, van három testvére, a szülei mindenben támogatják. Szófogadó, jólnevelt, szorgalmas gyerek, aki ráadásul tudja is, hogy mit akar. Megérti, hogy mit, miért kérünk tőle, így kiválóan lehet vele építkezni.

Ennél a pontnál megállunk, mert bár távol van még, de nem lehet megkerülni az olimpiát. Misó bácsi itt megint mosolyog és a bajusza alatt mondja, hogy valóban van egy – talán nem is titkolt – távlati céljuk, és ez Rio de Janeiro, 2016. Tanítványa akkor lesz 18 éves, ami a legjobb kor. Itt találunk némi párhuzamot Ónodival, aki Szöulra is kész versenyző volt – ahogy Kovács Krisztina is –, de a kora miatt nem indulhatott, aztán négy év múlva Barcelonában nyert. Noémi esetében kedvező a mostani ciklus a felkészülés szempontjából, és az összes versenyt annak rendelik alá, hogy az olimpián már a legjobbak között legyen. Kicsit visszatérünk még a moszkvai Európa-bajnokságra, mert a mesteredző nyilván mindig a maximumot akarja látni a tanítványától. – Mi az, amit jobban is csinálhatott volna?

– Tehetsége alapján már most benn lehetett volna az első tízben, ahová nagyon nehéz bekerülni, mert a pontozóbírók nem ismerik. A legfontosabb, hogy meg kell tanulni a tudását bemutatni. A pódium olyan, mint egy színpad, ahol a most végzett színész még izgul, bakizik. Ahhoz, hogy ez működjön, részt kell venni rengeteg versenyen. Idén - az Eb előtt - mindössze két indulási lehetőség volt – az is itthon –, a csapatbajnoki forduló és a Matolay Elek Emlékverseny. Ez nagyon kevés. A nemzetközi versenyek hangulatát meg kell szokni, Moszkvában ez a harmadik napra sikerült. „Elégedett vagyok vele, jól tornázott, megismerte a nemzetközi mezőny. Az sem utolsó, hogy már a bírók is tudják, hogy ki az a Makra Noémi. Van benne perspektíva és ez erőt adott a további munkához” – fogalmaz Unyatyinszky Mihály. Beszélgetésünk végén még rákérdezek, hogy ugye sokáig láthatjuk még a tornatermekben a feleségével együtt. Megint azzal a varázslatos mosollyal az arcán válaszol: – Amikor az ember bekerül a mókuskerékbe, akkor az olyan, mint a daráló – fest furcsa képet. – Most megint benne vagyunk. Amíg bírjuk, addig csináljuk. Ha van jó alany az ember kezében, akkor érzi, hogy van értelme a munkának, és most pont ez a helyzet.