Uszodát építene a háromszoros olimpiai bajnok

Kiss Gergő  – Sydney, Athén és Peking olimpiai bajnoka – harmincöt esztendős, de még ötven évnyi feladat áll előtte. Segít a gödöllői uszoda építésében, ahol utánpótlás-bázist hozna létre. Barátjával palackozó üzemet építene, közben próbálja támogatni jelenlegi egyesületét, s a nyáron Máltán játszik majd az ottani bajnokságban.

Szegő Tibor Próbálok a témák között fontossági sorrendet felállítani, és kezdeni egy olyannal, ami talán a leghosszabb távon meghatározhatja Gergő és még két-háromszázezer ember életét. – Mit jelent az, hogy a gödöllői uszodaépítési projekt vezetőjévé nevezték ki? – Tavaly – az olimpia után – keresett meg az önkormányzat, hogy régiós uszodát szeretne építeni a környező települések fiataljainak. Én a környéken lakom és tudom, hogy több mint kétszázezer ember él itt. Iszonyatosan kevés a vízfelület, így hatalmas hiányt lehetne pótolni egy uszoda létrehozásával. Szeretnék megteremteni egy olyan utánpótlás-bázist, amely felvehetné a versenyt Magyarország legjobb nevelő egyesületeivel. Ebben a tekintetben mindig a Partizán Belgrád példáját szoktam felhozni, ahol a mi sportágunkban és a kosárlabdában is hihetetlen nagy hangsúlyt fektetnek a fiatalok nevelésére, képzésére. Terveinkben egy vízilabdaközpontú uszoda szerepel, harminhármas medencével, tanmedencével, amelyben az iskolai sportok, illetve az úszásoktatási tanfolyamok is helyet kapnának. – Mi lesz a dolga? – A TAO-s pályázatok megírásában segítek, valamint az uszoda kialakításában adok tanácsokat, hiszen láttam már néhányat a pályafutásom során. Roppant fontosak a tökéletesen kivitelezett részletek. Ha pedig majd elkészül a létesítmény, akkor a szakmai munka kerül előtérbe az edzők kiválasztásával, a képzéssel, melybe természetesen magam is beszállok. – Honnan a késztetés ehhez a munkához? – Belvárosi gyerekként nőttem fel, és most szembesültem azzal, hogy miután Budapest- központú az ország, így a szülőknek komoly logisztikai feladatot jelent, ha a csemetéjük valamelyik vizes sportágat választja. Ezt a gordiuszi csomót szeretném átvágni legalább a környéken élők számára, hogy ne kelljen a gyerekeknek órákat tölteniük közlekedéssel, ha sportolni vágynak.

Születési dátum: 1977. szeptember 21. Magasság: 198 cm. Poszt: jobbszélső. Klubok: 1986–1990.: BVSC, 1990–1995: Tungsram SC, 1995–1996: Kordax SC, 1996–1997: Ferencváros, 1997–1998: Posillipo Napoli, 1998–1999: Újpesti TE, 1999–2000:         Canottieri Napoli, 2000–2001: Universo Bologna, 2001–2008: Domino Honvéd, 2008–2010: Primorac Kotor, 2010–2012: Vasas SC, 2012– Budapesti Honvéd. Legjobb  eredmények: olimpiai arany: 2000 Sydney, 2004 Athén, 2008 Peking.

világbajnoki arany: 2003 Barcelona Európa-bajnoksági arany: 1997 Sevilla, 1999 Firenze. Világliga arany: 2003 New York, 2004 Long Beach Magyar bajnoki arany: 2002, 2003, 2004, 2005, 2006

Miközben alaposan belelendülve magyaráz, eltűnődöm azon, hogy egy háromszoros olimpiai aranyérmes, aki egy sor világversenyen nyert, sokszoros magyar bajnok, vajon miért fog bele egy ilyen sziszifuszi munkába, de mielőtt feltenném a kérdést, már válaszol is rá: – Imádom a gyerekeket. Ha bemegyek az óvodába a sajátomért, akkor a többiek sorban állnak, hogy kicsit őket is dobáljam, velük is foglalkozzak. A másik dolog az, hogy én nem tartozom a „megszülettem-zseni-lettem” kategóriába. Bár volt némi tehetségem, de mellette rengeteget dolgoztam az eredményekért, mert én a munkában hiszek. Ezt nem tudom levetkőzni, és tenni szeretnék a fiatalokért, a környezetemért, a vízilabdáért. Nem azért diplomáztam, nyelvvizsgáztam és nyertem három különböző ország csapatával Bajnokok Ligáját, hogy ne hagyjak nyomot magam után. Emellett persze szeretném, ha a pályafutásom befejeztével is lenne értelmes feladatom és az elvégzett munka örömével, nyugalmával térhetnék haza nap mint nap a családomhoz. Idilli jövőkép, de addig még, mire valóság lesz, rengeteg munka van. Elárulja: az a vágya, hogy a hétköznapi emberek örömeit is megtapasztalhassa majd, ne csak az élsportolók által megélhető boldog pillanatokat. Látszik rajta, hogy nem a mának él, hanem hosszabb távon tervez, gondolkodik. Kiderül, hogy aktív közreműködő egy nemzetközi játékosszervezet létrehozásában Anthony Azevedoval, az amerikai póló egyik legnagyobb – ha nem a legnagyobb – egyéniségével. Sokszor tapasztaltak anomáliákat és szeretnének segíteni a játékosoknak, hogy a saját érdekeiket védjék. Sportjogászként kötelességének érezte, hogy részese legyen egy ilyen típusú társaságnak, melynek első összejövetele a júliusi barcelonai vizes világbajnokságon lesz. Ahogy hallgatom, azon kapom magam, hogy már látom magam előtt a megépült uszodát, ahol pöttöm pólós palánták tapossák a vizet,  dobálják a labdát. Látom az irodát, ahová a világ minden tájáról fordulnak a játékosok, hogy jogtiszta, rendezett szerződésekkel rendelkezzenek... Azonban a Kiss Gergő előtt tornyosuló feladatoknak még nem értünk a végére. Kiderül, hogy palackozó üzemet akar létrehozni egy barátjával, melyben azt használná ki, hogy Magyarország vízkészlete világszerte elismerést vált ki. Társa három generáció óta foglalkozik szódával és vízzel. Szisztematikusan lépkedve hoznának létre egy, az ő nevével fémjelzett termékcsaládot, mely 100%-ban természetes, egészséges. Mesél a marketingtevékenységével kapcsolatos elfoglaltságairól is, melyek az ismertségéből adódnak. Számos rendezvényen vesz részt, melyeken népszerűsíti a vízilabdát, a közösségi összetartó erő építéséről tart előadásokat. Szóval nem unatkozik. Áttérünk napjaink mindennapi feladataira, hiszen mai is a Groupama Honvéd játékosa, és a klub nem dúskál az anyagi javakban. – Hármas szerepem van – kezdi. – Az egyik maga a játék, hogy segítsem a csapatot a minél jobb helyezés elérésében. A gazdasági válság miatt a Honvéd sincs könnyű helyzetben, hiszen 2002-2007 között a világ legjobb csapatai között tartották számon, tavaly, majdnem csődbe ment, de attól megmenekült, most pedig az ötödik helyért játszhat a Vodafone OB I-ben. A költségvetés minimális, a csapatot pedig nevezhetjük akár félamatőrnek is. Néhány szponzor azonban lát potenciált abban, hogy olimpiai bajnokok adják arcukat, tudásukat a Kőér utcai csapathoz. Ez a második küldetésem. A harmadik feladatom pedig, hogy a kapcsolatrendszeremmel, sportbéli ismeretségeimmel, jogi végzettségemmel, nyelvtudásommal segítsem, hogy a klub, a vízilabda, fennmaradhasson, fejlődhessen. Amolyan misszionárius munka lehet ez, melyben nincsenek napi sikerek, nem dobálóznak a milliókkal még a nagy cégek sem, de bizonyára hosszabb távon felismerik majd a lehetőséget, s akkor a Honvéd helyzete is javulhat. És még mindig nincs vége! – Mit csinál nyáron? Úgy tudom, hogy Málta felé veszi az irányt, de nem nyaralni megy. – Régebben a szigetországban nagy keletjük volt a külföldi játékosoknak, s ez most újra éledezni kezd. Az ottani bajnokság azért különleges, mert nyitott medencében, a tengerparton játszanak nyáron, amikor minden más bajnokság szünetel. A csapatokban sok a szerb, a horvát és a magyar, így ők egy külön bajnokságot is játszanak a meccseken belül. A családom is velem lesz, így nagyon várjuk már az utazást, de tűkön ülök, hogy a gödöllői uszodával is foglalkozhassak. – Amit eddig felsorolt, abból az látszik, hogy szerencsére hosszú élete lesz. Mert annak kell lennie, annyi a dolga. Van még valami, amit szeretne? – Szeretnék visszaadni valamit abból a sok csodálatos dologból, élményből, szeretetből, amit a vízilabdától kaptam.