2013-09-30 09:24                
                                            
                    
                                           
                                        
                                    Porronggyal nem lehet...
Fiatal cselgáncsozóink hosszú ideje kényeztetik a sportág szerelmeseit: világ- és Európa-bajnokságokon, Világ Kupa-versenyeken játszanak főszerepet. Vannak köztük olyanok, akik több korosztályban is érdekeltek, így előfordul, hogy hét(!) hónapon keresztül csúcsformában kell(ene) lenniük. Pánczél Gáborral, a szövetség szakmai alelnökével arról beszélgettünk, hogy miként lehet elviselni ezt a nagy terhelést.
Szegő Tibor Gercsák Szabina, a MOL Új Európa Alapítvány támogatottja áprilisban, a budapesti Európa-bajnokságon a felnőttek között állt helyt, előtte és utána is indult a Világ Kupa sorozat versenyein, ahonnan aranyérmekkel tért haza. Az EYOF ezüstérme után Floridában világbajnoki címet szerzett, a most befejeződött szarajevói Európa-bajnokságon megint második lett. – Szarajevóban nem nyertünk aranyat, ami akár meglepő is lehet, bár sok sportág kiegyezne az egy ezüst-, három bronzérmes szerepléssel. – Tudni kell, hogy a világon hihetetlen népszerű a mi sportágunk. Ebből következik, hogy borzasztó nehéz eredményt elérni, így felértékelődik minden érem, és helyezés. Január óta új szabályokkal működünk, és ennek beépítése a taktikai repertoárba komoly feladat. Sokan kerültek emiatt hátrányba, s ha aki a felnőttkor határán van, annak már nagyon nehéz átállni. Sokaknak viszont kedvez az új forma, ráadásul a fiatalok könnyebben váltanak. Nem élem meg kudarcként, hogy aranyérem nélkül jöttünk haza Szarajevóból, szerintem a versenyzők sem éreznek másként. Tudomásul kell venni, hogy az utánpótlásban elért siker csak támpontot ad: mennyi munkát kell még elvégezni ahhoz, hogy a sportoló felnőtt korában is sikeres legyen.
– Hogyan módosult a felkészülés rendszere a januári szabályváltozások óta?
– Alapjaiban nem kellett nagyot változtatni, mert a cselgáncsozók mindig rengeteget edzettek. A technikai repertoárt kellett szűkíteni, de ez hamar ment. Az is igaz, hogy a bírók is finomítottak a büntetési szokásaikon és a rendszer összecsiszolódott.
– Ön korábban azt mondta, hogy ez az új szisztéma rossz irányba viszi a sportágat.
– El kell ismernem, hogy egyelőre ennek ellenkezőjét bizonyítja az élet. Látványosabb, élvezhetőbb, a közönség számára fogyaszthatóbb, izgalmasabb lett a cselgáncs.
– Az áprilisi budapesti Európa-bajnoksággal kezdődött a szezon, és még nincs vége. Hogy bírják azok, akik több korosztály versenyein is indulnak?
– Tudni kell, hogy a világon hihetetlen népszerű a mi sportágunk. Ebből következik, hogy borzasztó nehéz eredményt elérni, így felértékelődik minden érem, és helyezés. Január óta új szabályokkal működünk, és ennek beépítése a taktikai repertoárba komoly feladat. Sokan kerültek emiatt hátrányba, s ha aki a felnőttkor határán van, annak már nagyon nehéz átállni. Sokaknak viszont kedvez az új forma, ráadásul a fiatalok könnyebben váltanak. Nem élem meg kudarcként, hogy aranyérem nélkül jöttünk haza Szarajevóból, szerintem a versenyzők sem éreznek másként. Tudomásul kell venni, hogy az utánpótlásban elért siker csak támpontot ad: mennyi munkát kell még elvégezni ahhoz, hogy a sportoló felnőtt korában is sikeres legyen.
– Hogyan módosult a felkészülés rendszere a januári szabályváltozások óta?
– Alapjaiban nem kellett nagyot változtatni, mert a cselgáncsozók mindig rengeteget edzettek. A technikai repertoárt kellett szűkíteni, de ez hamar ment. Az is igaz, hogy a bírók is finomítottak a büntetési szokásaikon és a rendszer összecsiszolódott.
– Ön korábban azt mondta, hogy ez az új szisztéma rossz irányba viszi a sportágat.
– El kell ismernem, hogy egyelőre ennek ellenkezőjét bizonyítja az élet. Látványosabb, élvezhetőbb, a közönség számára fogyaszthatóbb, izgalmasabb lett a cselgáncs.
– Az áprilisi budapesti Európa-bajnoksággal kezdődött a szezon, és még nincs vége. Hogy bírják azok, akik több korosztály versenyein is indulnak?

