Belga kaland előtt

Sok nyaralásról, buliról kellett lemondania. Bár néha irigyli a barátait, tisztában van vele, hogy olyan lehetőség előtt áll, amit vétek lenne veszni hagyni. Pádár Krisztián még nincs tizennyolc, de itthon már mindent elért, Belgiumba vezet az útja.

Nagy-Pál Tamás Pádár Krisztián idei szezonját bárki megirigyelhetné. A 17 éves fiatalember magyar bajnokságot és kupát nyert a Kecskemét színeiben, az U20-as Eb-selejtezők legeredményesebb játékosa volt, bemutatkozott a felnőttválogatottban. (Tegnap például 16 pontot ütött a bosnyákoknak a Kecskeméten rendezett Eb-selejtezősorozat első fordulójának második mérkőzésén, ezzel a magyar csapat legeredményesebb játékosa volt.). Most leigazolta a belga bajnokság bronzérmese, a Maaseik. A 198 centiméter magas tinivel beszélgettünk a kezdetekről, a jelenről és persze a rá váró kalandról is. – Mindig te voltál a legmagasabb a tornasorban?

– Általában igen. Kiskoromban annyira még nem emelkedtem ki, de akkor is már az első két hely valamelyikén álltam. – A kosárlabdázók társadalma bánhatja, hogy nem csapott le rád. – Kipróbáltam azt is, de a röplabda sokkal jobban illett hozzám. – És hogyan talált rád szeretett sportágad? – Általános iskolában a tesitanárom fanatizálta a röplabdát, és ragaszkodott hozzá, hogy járjak az edzésekre. De akkor még csak hobbi volt. Részt vettem a budapesti diákolimpián is, ahol a Malév SC edzője kért meg, hogy menjek le edzésre. Ott ragadtam. Utána jött a Dunaferr, míg végül Kecskeméten kötöttem ki. – Mióta tudod, hogy profi röplabdázó szeretnél lenni? – Amióta leigazolt a Dunaújváros. Azóta tudom, hogy megvan bennem a lehetőség, amivel szeretnék élni. – Amiért rengeteget tettél eddig, gondolom. Mennyire nehéz tiniként ennyire az élsportra koncentrálni? – Nem egyszerű. Ott az iskola, ahova már eljárni sem egyszerű a sok edzés és meccs miatt. Olyan szempontból szerencsém volt, hogy Dunaújvárosban is jól tolerálták, és Kecskeméten is alkalmazkodnak. – És a szórakozás? – Még nehezebb. Rengeteg mindenről le kell mondanom. Eljutok bulizni néha, de nem, amikor szeretnék, hanem amikor lehetőségem van rá. A másik fájó pont a nyaralás, szinte mindig ki kell hagynom. Most úgy tűnik, lesz egy egész szabad hónapom. De nem panaszkodom, mert így sem bántam meg semmit, a legjobb utat választottam. – Vannak azért nehéz pillanatok, amikor irigykedve nézel a többiekre? – Sokszor. Amikor nem tudok a barátaimmal tartani és látom, hogy mennyivel szabadabbak. De ezt nem így kell nézni. Nekem olyan lehetőség adatott meg, ami nagyon kevés embernek, és ezt ki kell használnom. – Eddig sikerült, hiszen még nagykorúságod előtt felnőtt magyar bajnok és kupagyőztes lettél. – Erről van szó! Elmondhatatlan érzés. A döntő utáni pillanatok, amikor mindenki extázisban van. Most pedig bármikor visszanézni, vagy csak a fejemben visszapörgetni a meccset, remek dolog. Viszont az ünnepléssel nem voltam teljesen elégedett… – Hallottam hírét. Másra számítottál? – Kecskemét már emberemlékezet óta nem volt bajnok semmilyen csapatsportágban. Úgy gondoltam, hogy óriási örömöt okozunk ezzel a városnak, fiesztahangulatban reménykedtem. De ez elmaradt. Persze, gratuláltak sokan, de azt hittem, jobban fogják értékelni. – Az U20-as Eb-selejtező után nem volt ok az ünnepre. Bár nem rajtad múlt, hiszen félelmetes mutatókkal zártál. – De nemcsak emiatt fájó, hanem mert rajtunk kívül mindenki továbbment a kvartettből. A csoportelső szlovénokat pedig simán megvertük. De magammal valóban elégedett lehetek, mindent megtettem. Ahogy mindenki más is, de ez most így alakult. – Ha jól hallottam, lesz lehetőség a javításra, hiszen az U21-es vébé-selejtezőkre is benevezett titeket a szövetség. – Így van. Igazság szerint tényleg annyira jól ment legutóbb, hogy már azzal is elégedett leszek, ha sikerül ugyanazt hoznom. – Nemrég a felnőtt válogatottban is bemutatkozhattál. Hogy érezted magad?

– Őszintén szólva sokkal jobbra teljesítményre számítottam magamtól. Többet szerettem volna hozzátenni a csapat játékához, de nem voltam elég megfontolt. Rögtön mindent meg akartam mutatni magamból, ami rosszul sült el. Nem voltam elég higgadt és sokat hibáztam. – Ez az önkritika is csak javadra válhat! Már Maaseikben is, hiszen a belga bajnokság bronzérmesénél folytatod a pályafutásod. Hol figyeltek fel rád? – A Közép-európai Ligában. Elég jól ment a játék, megtetszettem a megfigyelőknek, és már szezon közben megkerestek. – Rögtön elfogadtad az ajánlatukat? – Egyezkedtünk azért, de az álláspontjaink már az elején is nagyon közel álltak egymáshoz. – Miken kellett egyezkedni? – Olyan apróságokon, hogy például azt hitték, nincs jogsim, ezért nem kapok autót. Én meg szóltam, hogy van, és élnék a lehetőséggel. Szóval, tényleg nem nagy dolgok. – Mit tudsz a klubról? – Az egyik legfontosabb, hogy sokkal komolyabban veszi a röplabdát. Nemcsak az egyesület, a város is, tényleg profin működik az egész. – Belga bronzérmesként indulhatnak a BL-ben? – Nagyon valószínű. Ez a harmadik hely kisebb kisiklásnak számít, de meg fogják kapni a szabadkártyát. Illetve fogjuk. – A franciát tanulod már? – Nem. Angol a csapatnyelv, ami nagyon jól megy, és gondolom, a városban is megértik. – Egyedül mész? – Igen. – Félsz? – Nem, ez egyáltalán nem újdonság. Amióta leigazolt a Dunaferr, önálló életet élek. Hozzászoktam. – Fejlődni miben szeretnél kinn? – Ez egyszerű: mindenben. Kezd mostanában összeállni a játékom, de azért még vannak érdekességek. Az Eb-selejtezőn például a nyitásokkal akadtak gondjaim, pedig a bajnokságban jól ment. Ez, gondolom, mentális probléma, ami javítható. – Felhívlak egy év múlva is. Milyen sikerekről szeretnél beszámolni? – Jó lenne, ha hasonló szezont tudhatnék magam mögött. Szeretnék játszani a BL-ben, érmesként végezni a bajnokságban. Nem lenne ellenemre az sem, ha belga arannyal debütálhatnék. És persze a válogatottban is maradandót akarok nyújtani. Meglátjuk, ezek közül mi sikerül. Én minden megteszek.