Buli volt. Buli lesz?

A franciák bulira készültek otthon, de a mi lányaink ünnepelhettek. Vacsi Evelin bízik benne, hogy anői válogatott  huszonnyolc ínséges év után kijut az Európa-bajnokságra. Az biztos: ekkora esélye már rég volt a bravúrra...

Nagy-Pál Tamás Történelmi siker kapujában áll a női válogatott: Jan De Brandt alakulata Izrael, Svédország és a házigazda Franciaország ellen is 3-1-re nyert az Eb-selejtező első tornáján a múlt hétvégén. Ha a hét végén hasonló teljesítményt mutat a fiatalokkal teletűzdelt csapat, akkor közel három évtized után ismét lesz magyar női válogatott a kontinenstornán. A nagy menetelésből a keret legfiatalabb tagja, Vacsi Evelin is alaposan kivette a részét. A kapitány például a franciák elleni meccs után a Vasas 20 éves centerének teljesítményét emelte ki. – Ha azt mondom, hogy huszonnyolc év, mi jut eszedbe?

– Ennyi ideje nem járt a női válogatott Európa-bajnokságon. Hihetetlenül boldog lennék, ha nekünk végre összejönne. De egyelőre álomszerű történet ez. Majd akkor térjünk vissza rá, hogy ha az előttünk álló torna harmadik meccsén is túl vagyunk és még mindig a csoport élén állunk. – A franciák elleni siker után a kapitány külön kiemelte a játékod. – Én is úgy éreztem, hogy sikerült minden taktikai utasítást betartanom, amit a videózások és az edzések során megbeszéltünk. Azon a meccsen ment a legjobban, remekül éreztem magam végig a pályán. – Gondolom, nem elhanyagolható tény, hogy saját közönségük előtt győztetek a gall lányok ellen. – Az biztos, hogy jobban felpörög az ember hazai közönség előtt. A hangulat ráadásul szenzációs volt. Olyan volt, mint a kézilabda Bajnokok Ligája döntőjében: a bemutatáskor ugyanúgy tűzcsóvák, remek zene. Mintha egy nagy bulin lettünk volna. – Ennél jobb buli talán nem is kell egy sportolónak. Számítottál rá, hogy alapember leszel a tornán? – Igazából már annak is örültem, hogy befértem a tizenkettes keretbe. Persze reménykedtem abban, hogy minél több lehetőséget kapok a bizonyításra. – Aztán jött a torna, amelyen szárnyaltatok. Mi volt a siker receptje? – Mindegyik meccs előtt videóztunk, elemeztük az ütőket, a feladókat, a gyenge pontokat. Betartottuk a taktikai utasításokat. Nekem személy szerint jók voltak a nyitásaim, illetve fogadásban is elég stabilak voltunk. – A szavaidból úgy veszem ki, hogy a kapitánynak óriási szerepe van a sikerben. – Ehhez kétség sem fér! Jól összerakott minket és nagyon hasznos gyakorlatokat végzünk. – És a csapategység? Azt például tudom, hogy két kortársaddal, Tálas Zsuzsannával és Pallag Ágnessel a pályán kívül is jó kapcsolatban vagytok.

– Valóban, mindketten nagyon jó barátnőim. Az összetartás remek a csapaton belül, mindenki szereti a másikat, hajt és küzd a többiekért. Ez nemcsak hármunkra igaz, hanem az összes lányra. Ez nagyon jól kitűnt a franciák elleni meccs közben is: mindig volt, aki segítsen a másiknak. – Akkor nem lehet gond a hangulattal sem az érdi edzőtáborban. Hogyan készültük a végső tornára? – Hasonlóan, mint a francia túrára. Mivel sikeresek voltunk, ugyanazzal a mentalitással kell tovább dolgoznunk. – Annyit azonban mégis változott a helyzet, hogy most már egyértelmű favoritként utaztok Izraelbe. – Én nem érzek nyomást. Főként azért, mert tényleg bármi megtörténhet. Ezen a szinten bárki meg tud verni bárkit. Javítanám magam: persze, azért van valamennyi nyomás rajtunk amiatt, hogy a csoport élén állunk, de ez negatívan biztosan nem befolyásol minket. – Vagyis fejben rendben vagytok? – Igen. Egyik legfontosabb dolog ebben a kérdésben a koncentráció. A kapitány tréningjei elejétől a végéig olyan odafigyelést igényelnek, hogy gyakorlatilag megedzette a fejünket is. – Pályafutásod legnagyobb sikerére készülsz? – Azt hiszem, igen. Bár voltunk Eb-n a juniorokkal és a serdülőkkel is, a Vasassal pedig nyertem bajnokságot, a kvalifikáció mind közül a legcsodálatosabb lenne. – És ha nem jön össze? Fiatalok vagytok még, bőven van ebben a válogatottban potenciál. – Az lehet, de sportolóként nem is gondolunk a kudarcra! Csak az jár a fejemben: ahogy Franciaországban sikerült, úgy Izraelben is megcsinálhatjuk. – Mire van szükség ehhez? – Megfelelő taktikára, koncentrációra és a csapatmunkára. (Külső és belső fotók: Podani István Ferenc)