Gyúróból lett edző

Nemcsak masszírozta gyúrói szakmája gyakorlása során a játékosokat, hanem figyelte az edzői munkát, sőt be is segített a tréningeken. Röplabdás múltjának köszönhetően gyorsan tanult, így a következő évadra szakvezetői feladatot kapott. Ismerjék meg Schönfeld Tamást!

Nagy-Pál Tamás Schönfeld Tamás az előző szezonban a felnőtt és utánpótlás női terem-, illetve a strandröplabda-válogatott gyúrója, valamint az Aluprof-TF másodedzője és masszőre volt. Ám az új évadra klubot vált, áll a nagy kihívás elébe: a Gödöllő juniorcsapatának vezetőedzőjeként dolgozik. A gyúróból lett trénerrel beszélgettünk. – Hogyan definiálja magát? Schönfeld Tamás gyúró vagy Schönfeld Tamás edző? – Most megfogott. – Gondolkozzon nyugodtan! – Az év elején még úgy vágtam bele az egészbe, hogy nem voltam biztos benne, komolyan gondolom-e az edzői pályát. De ahogy jött a felkérés, amely remek kihívás számomra, átértékelődtek a dolgok. Mindenképp szeretném mind a két szakmát folytatni. Mondjuk azt, hogy kezdő edző vagyok, mert csak most lépek a pályára, nem volt még ennyire felelősségteljes állásom. A masszőrködés most egyébként is picit háttérbe szorult a válogatott szünet miatt. – Mennyire kezdő? Az edzői papírok megvannak már? – Még nincsenek. Elkezdtem már a tanfolyamot és szerencsére a szövetség rugalmas annyira, hogy a beiratkozással megelőlegezi nekem a licencet. – És melyik volt előbb? A gyúrás vagy az edzősködés? – Tizenkét éve kerültem be a röplabdázásba, amikor középiskolás voltam. Három évvel ezelőtt lettem a TF játékosa, ahol azzal a Horváth Andrissal játszottam együtt, aki most a Gödöllő vezetőedzője. Ő kért meg annak idején, hogy legyek másodedzője a gyerekcsapatnál. Egy évet dolgoztunk együtt. Ezután vágtam bele a gyógymasszőri képzésbe. Amikor eljutottam a gyakorlatig, az Aluprof-TF-ben lettem gyúró. Közben elvégeztem az iskolát és a válogatottak mellett is munkát kaptam. Tavaly pedig Gubics Janival dolgoztam együtt, mint gyúró és másodedző is. – Akkor nagyjából együtt alakult ki a kettő? – Összefüggnek. A masszőrködés miatt van az évek folyamán felépített szakmai tapasztalatom az edzősködésről. Láttam, hogyan mennek a dolgok és mivel van röplabdás múltam, be is tudtam segíteni az edzésekbe. Akár labdát kellett ráütni a játékosokra, akár más gyakorlatokhoz kellett asszisztálni. Bárhol felkértek gyúrónak, ezzel számolhattak és rendre be is fogtak a munkába, hiszen egyébként is ott lettem volna minden edzésen. Janinál ezért is lettem egyben másodedző is. – És közben, ha egy játékos fekszik ön előtt a padon, szakmai tanácsokkal is ellátja? – Azért ennyire nem mosódik össze a két dolog. A válogatottban például egyáltalán nem szólok bele a szakmai részbe, hiszen elég nagy koponyák dolgoznak ott. Esetleg a véleményemet mondom el. Ha valaki megkérdezi tőlem a padon fekve, hogyan láttam a teljesítményét, akkor elmondom. Esetleg szólok az edzőnek, hogy valakinek ez meg az a baja és ezen szeretne változtatni. A juniorválogatottban például Szabados Istvánnal meg szoktuk beszélni ezeket, mondta is, hogy szóljak nyugodtan, ha bármit látok. De mivel nincs papírom, csak a véleményemet mondom el. – És most úgy érezte, eljött az ideje annak, hogy már szakmai tanácsokat is adhasson? – Azért döntöttem a váltás mellett, mert Jani kivételével nem éreztem a többiektől azt, hogy akkora szükségük lenne rám. Húzták-vonták a dolgot, csak az alapozás kezdetekor ültek le velem beszélni, így semmit nem tudtam az elképzelésekről. Végül nem éppen kecsegtető feltételekkel ajánlottak szerződést ugyanazért az elvárásért. A Gödöllő viszont kész tényekkel állt elém, ráadásul ez a munka szakmailag jóval nagyobb kihívás számomra. – Mit vár magától mint vezetőedző? – Tavaly nem volt ott a hatos döntőben a csapat, ami engem meglepett, így az a célom, hogy az idén finalisták legyünk. A játékosállomány megvan hozzá. Tizennyolc lányból tudok választani, ami juniorkorosztályban ideális szám. Közülük heten már a felnőttben játszanak, így a kettő picit össze lesz mosva. A legfontosabb emellett, hogy röplabdázókat neveljünk, de az eredmény sem másodlagos, hiszen az a visszajelzése a munkának. Gyúróként sem csak masszírozgatni akarok, hanem az a célom, hogy a sportoló minél előbb visszakerüljön a pályára. – Ha már visszakanyarodtunk: Gödöllőn a gyúrói feladatok is önre várnak? – Nem, mert Árpás Géza a csapat gyúrója. De együttműködünk, mondtam neki, hogy ha szükséges, keressen nyugodtan. És ha valamiért nem ér rá, akkor persze nagyon szívesen ellátok gyúrói feladatokat is. – Még csak huszonnyolc éves, sokak szerint pedig a csapatok mókamestere. Gondolom, így nem volt nehéz a lányokkal megtalálnod a közös hangot. – Ez sosem okozott problémát. Viszonylag könnyed stílust veszek fel, de ha szakmai munkáról van szó, akkor szigorúan követelek. Úgyhogy bár sok a vidám pillanat köztünk, ez olykor komolyságba megy át. Igyekszem azért a tekintélyemet fenntartani.